Nagyon sokszor tulajdonítunk sokkal nagyobb jelentőséget a tegnapoknak és a holnapoknak. És a mát arra használjuk, hogy bosszankodjunk, hogy sajnáljuk magunkat, hogy dühösek legyünk, mérgelődjünk azért, ami tegnap történt velünk, hogy elégedetlenkedjünk azért, amink még nincs, hogy rettegjünk a holnaptól, a vajon mi lesz háktól.

A ma azért a legfontosabb nap az életünkben, mert csak a mában tudok élni, döntéseket hozni, megváltoztatni a hozzáállásom, változni, elindulni egy másik úton, tudatosabb lenni, másfajta nézőpontot kialakítani, fejlődni. Nem holnap, hanem ma. Nagyon sok szenvedéstől is megkímélnénk magunkat, hiszen sokszor az fáj, ami tegnap történt, és attól rettegünk, ami talán esetleg holnap fog megtörténni. Ez a félelem, rettegés pedig elveszi az energiánkat, és nem marad energiánk ilyenkor a mára, a jelenre, arra, ami van.

Sokszor hallom az ügyfelektől, hogy ok, értik ők a mának a jelentőségét, de nem értenek egyet, mert a múlt meghatároz minket, ha a jövőt meg nem tervezzük, akkor céltalanná válunk. Ácsi. A mában élni nem azt jelenti, hogy elfelejtem a múltat, vagy nem tervezem a jövőt, csak annyit jelent, hogy nem hagyom, hogy negatívan befolyásolja a jelenemet. Hiszen gondolj csak bele: hányszor szabotálod magad a jelenben egy múltbéli tapasztalás, vagy egy jövőbeli félelem miatt.

A mában élni azt jelenti, hogy megnézem, hogy mi az, amit ma tehetek azért, hogy a tegnapot lerendezzem, elengedjem, megértsem, megtanuljam belőle, amit meg kell.

A mában élni azt jelenti, hogy kapcsolódom önmagamhoz, az igényeimhez, a szükségleteimhez, a vágyaimhoz, álmaimhoz, céljaimhoz, és ennek fényében teszek konkrét lépéseket a holnapom, azaz a jövőm felé, ma.

A mában élni azt jelenti, hogy döntéseket hozok, olyan döntéseket, amelyek ne a tegnap árnyékából, félelméből, negatív tapasztalataiból erednek és nem a holnap, a jövő szorongásából, bizonytalanságból.

A mában élni azt jelenti, hogy jelen vagyok, tudatosan megélek minél több pillanatot, mindazt, ami bennem és körülöttem, velem történik.

A mában élni azt jelenti, hogy figyelek magamra, állandó kapcsolatban vagyok önmagammal. Tudatosítom, hogy mi a jó nekem, és mi nem. Ami nem jó, azon változtatok, ahol nem jó, ott nem maradok.

A mában élni azt jelenti, hogy szabad vagyok, nem nyomaszt a múlt terhe és a jövő bizonytalansága.

A mában élni azt jelenti, hogy csak vagyok. Itt és most. Hagyom, hogy az élet történjem velem, és én megfigyelőként vagyok jelen. Tudatosan megélem mindazt, ami történik. Tanulok a hibáimból, örülök a sikereimnek, megvalósításaimnak.

A mában élni azt jelenti, hogy nem reagálok, hanem válaszolok arra, ami velem történik. Óriási különbség van a kettő között, mert amíg reagálok, addig a tegnapok és a holnapok hatnak rám. Ha válaszolok, akkor ezektől elvonatkoztatva, tiszta fejjel és szívvel tudok döntéseket hozni.

A mában élni azt jelenti, hogy észreveszem, ha kizöldülnek a fák, ha illatoznak a virágok, ha valaki rám mosolyog, ha valaki szomorú.

A mában élni azt jelenti, hogy ott vagyok magamnak és másnak is teljes figyelmemmel.

A mában élni azt jelenti, hogy megélem a kapcsolataim és nem csak bennük vagyok.

A mában élni azt jelenti, hogy nem sodródom, hanem tudatosítok, tanulok, döntök, cselekszem és felelősséget vállalok.

A mában élni azt jelenti, hogy intenzívebben élek. Ha megszabadulok a tegnapok és a holnapok nyomásától, rájövök, hogy minden színesebb, illatosabb, fényesebb. És én magam is az vagyok és jobban kezdem szeretni az életem. Hogy miért? Mert élem!