Kastélyok és kúriák Észak-Erdélyben

Hozzávetőlegesen 10 éve követem az erdélyi kastélyok és műemlékek helyzetének alakulását. Akkor a WEBkastély vetélkedő kapcsán kerültem a közelükbe, mára az egyik szívügyemmé váltak. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy a visszaigénylési fázisok nagy részének lezárását követően elindult egy szélesebb körű visszakanyarodási és továbbgondolási folyamat az egykor szebb időket megélt kastélyok története, szellemisége, épületei felé.

Szeptember közepén vágtunk neki az észak-erdélyi kastélytúránknak, amelyben két máramarosi és két Szatmár megyei kastélyt és kúriát fedeztünk fel. Van sikeres történet köztük, amely felújítási munkálatait sok-sok évtizednyi huzavonát követően nemrég fejezték be, van olyan, amely egyelőre az enyészet és gazdátlanság markában van, illetve olyanok is, amelyeknek jó gazdái lettek ismét, akik keresik a megfelelő megoldásokat. Az elkövetkezőkben röviden összefoglalom e négy műemléképület múltját, jelenét és esetlegesen várható vagy éppen tervezett jövőjét. Alaposabb képet azonban a videót megtekintve nyerhetsz.

1. Teleki-kastély, Koltó

Múlt

A koltói Teleki-kastély 1740–1760 között épült, Mária Terézia uralkodása idején, barokk stílusban. Teleki János kővárvidéki főkapitány volt az építtetője, Teleki Mihály unokája, aki Erdély főgenerálisa és Kővárvidék főkapitánya volt Apafi Mihály erdélyi fejedelem uralkodása idején. Az épületnek több mint 100 éven keresztül nem volt állandó lakója, mert a család nem itt élt, kizárólag akkor jöttek Koltóra, amikor hajtóvadászatokat rendeztek. 1845-től érkezett Koltóra Teleki Sándor, legendás szabadságharcos, aki átvette a birtok vezetését és később Petőfi Sándor egyetlen arisztokrata barátja lett. A gróf nem szerette a poétákat, Petőfi Sándor pedig a mágnásokat, mégis e két, látszólag ellentétes ember annyira megszerette egymást, hogy mély barátságot kötöttek. Teleki meghívására a forradalmár költő 1846–1847-ben három alkalommal is megfordult a településen, koltói tartózkodásai közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. és október 19. közötti időszak,

Turisztikai fejlesztési stratégia, 3D-tervek, a Petőfi Múzeum visszaköltöztetése a kastélyba a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai együttműködésével, életet adni a kastélynak a helybéli és környékbeli lakosok számára Teleki-napok, Hagyományok és szokások Fesztiválja, Etnográfiai Kiállítás, Nyitott Kapuk Napja és egyéb rendezvények szerepelnek a rövid távú elképzelések között.

2. Teleki-kastély, Pribékfalva

Múlt

A Máramaros megyei Pribékfalva Nagybányától 20 kilométerre, Kővárhosszúfalutól nyugatra fekvő, Szamos menti település. A falu a kővári uradalomhoz tartozott. 1555-ig a Drágfi család birtoka volt. 1555 után a Kővárvidék része volt, s annak sorsában osztozott. A 18. században a település a Teleki családé lett, s még a 20. század elején is az övék volt. A trianoni békeszerződés előtt Pribékfalva Szatmár vármegyéhez és a nagysomkúti járáshoz tartozott. Az eredetileg nyári rezidenciául szolgáló udvarház a 18. század elején épült, majd a 19. század végén alakították át jelenlegi historizáló stílusjegyeket hordozó formájába. Palmer Kálmán (1894) különösen szép parkjára és a családi könyvtárra hívja fel a figyelmet, amelyet a Teleki család tagjainak műveiből állítottak össze. Gróf Teleki Géza (Tisza Kálmán belügyminisztere) alakította ki a kastély mai neoreneszánsz, historizáló — Ybl Miklós-szintű — formáját. Itt nevelkedett fia, a két ízben is magyar miniszterelnök, ám tragikus sorsú Teleki Pál. A kastélyt ő használta utoljára, vadászatokra.

Jelen

A ma is álló épület födémét már renoválták, ablakai azonban hiányoznak, vakolata alig van meg. Vakolat-kő ablakkeretei, tornyai viszont állnak. Teljesen rekonstruálható. Jelenleg magántulajdonban van.

Jövő

Egyelőre ismeretlen.

3. Berenczei Kováts kúria, Sándorhomok

Múlt

A kastély az 1860-as években épült, amikor is Berenczei Kováts Eduárd felesége meghalt Nagykárolyban és nagy bánatában a férfi kiköltözött Sándorhomokra. Innen folytatta politikai munkáját és mivel barátja volt Ybl Miklós, a híres építész, megkérte, hogy tervezzen egy kastélyt. A család emlékei szerint az építész vendégként egy pár napot eltöltött itt a munkálatok elkezdése és a befejezése során is. Berenczei Kováts Lajos, aki 1812-ben Sándorhomokon született, közgazdász, publicista, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, Széchenyi közlekedési államtitkára és jó barátja volt. Kováts Lajos elkötelezett híve volt Széchenyi politikai és gazdasági programjának, a társadalmi haladás ügyének. Mint Közlekedési Minisztériumi osztályvezető készíti el Pest–Debrecen– Szatmárnémeti vasútvonal építésének tervét. A kúrián elhelyezett tábla is neki állít emléket. Érdekességként az épület több ízben szinte leégett, de a díszterem egyik sarkában felállított szentélynek semmi bántódása nem esett, mint ahogyan a bombázások alatt a pincében elbújó Berenczei Kováts család felnőtt tagjainak és gyermekeinek sem.

Jelen

A visszaigénylési folyamat hosszú volt. Mivel államosítást követően iskola és óvoda működött a kastélyban, miután az épületet visszakapták az örökösök, még 4–5 évet vártak arra, hogy felépüljön a település új iskolája. Sajnos nagyon rossz állapotban lett átadva: a vakolat leesve, az ablakok kitörve, se víz, sem pedig áram nem volt már benne, mivel ahogy kiköltöztették az iskolát, úgy vittek mindent magukkal.

4. Pap Dezső kúria, Hirip

Múlt

A Szatmárpálfalva községhez tartozó Hirip faluban található. A birtok a Pap családhoz házasság révén került, előtte a Horváth nemesi család birtoka volt.1916-ban Pap Dezső felesége 71 évesen meghal, a férj újranősül és egy Mayer lányt vesz feleségül, aki 30 évvel volt fiatalabb az első feleségénél. Hatalmas birtokai voltak Atya falu határában és Nagykolcson több száz hektár termőföld, de örökösei nem lettek. Ezek a birtokok és a kúria később Gozsa László tulajdonába kerülnek. Gozsa László közjegyző volt és mintagazdaságot hozott létre a birtokon. Deportálták a tulajdonost, államosították az épületet, az 1950-es években a kúria épületében a kollektív gazdálkodás központja volt.

Jelen

Az új tulajdonosok az egykori nagybirtokos unokájától vették meg, aki hosszú  visszaigénylési folyamatot követően kapta vissza az épületet. Meglátták a lehetőséget benne. Úgy érezték, hogy ebben vannak azok a típusú lehetőségek, amelyet kerestek.

A változó idő állandósága és a nyugalmat nyújtó csend keresése. Valahogy ezt a két fogalmat érzem meghatározónak az erdélyi kastélyok történetében, amely a mi történetünk is. A változó, számos instant ideológiát, érdeket és elképzelést felvonultató történetünk során olykor találkozunk időtálló értékekkel is, amelyeket ha megfelelően értékelünk, avagy értékelhetünk, megtaláljuk azt az álomképet, amelyben nyugodt léptekkel építhetünk egy szebb jövőt.