Egy élet, négyféle verzió – Paul Auster 4321 című regényéről

Paul Auster 4321 című regényének főszereplője Archibald Isaac Ferguson, egy orosz-lengyel zsidó származású amerikai fiú, a regény lapjain pedig négy párhuzamosan futó variácót kaphatunk az életéből. Minden fejezet egy-egy másik életúthoz kötődik felváltva, ezért talán az elején nehezen követhető, hogy éppen hol tartunk, egy idő után már meglesz a kedvenc verziónk és Fergusonunk, várjuk már, hogy vajon mi történik abban a forgatókönyvben. Mindegyik másképp alakul, mégis vannak közös pontok. Az egyik verzióban Ferguson édesapja meghal, egy másik alternatívában elhagyja őket, de van, ahol együtt vannak és látszólag boldogok. A főhősünk árnyalatnyi változtatásokkal éli meg ezt a négyfajta életet – talán Amy Schneiderman-nel, de lehet, hogy Brian Mischevski-vel folytat szexuális kapcsolatot először. Lehet, hogy a Columbiára jár, de az is lehet, hogy a Princetonra veszik fel, esetleg kosárlabda-riporter vagy filmkritikus lesz. Közben meg az olvasó folyamatosan pörgeti magában, hogy vajon mire volt szükség, hogy erre az útra lépjen? Vajon a másik életben is ott van ennek a történésnek a lehetősége, vagy pedig szükség volt ahhoz, hogy egy adott ponton máshogy alakuljanak a tőle független események?

Aki ezt a regényt olvassa, valószínűleg egy életre beleszeret New Yorkba. Auster ugyanis az egyik olyan szerző, aki nem titkolt módon áldozott a műveiben New York oltárán – méghozzá mindezt az egyik legizgalmasabb korban –, amikor a háborúellenesség meszülte a hippi korszakot, amikor végre megnyíltak a csapok a feketék jogait illetően is, amikor New York folyamatosan lángokban állt, akár szó szerint is, hiszen egyre többen mertek hangot adni annak, hogy lehetne másképp is élni, nem lenne muszáj „army dreamer” 1 -ekkel megtölteni az országot, lehetne akár szabadon is szeretni. Ebben nő fel Archie Ferguson, egy ingergazdag New York veszi körül, és nincs az az olvasó, akit ne szippantana be olvasás közben.

Mindamellett, hogy az olvasó megpróbálja kibogozni ezt a komplex művet, benne ezekkel az egy tőről fakadó történetekkel, egy igazán hiteles, és véleményem szerint párját ritkító felnövéstörténetet is kapunk egyúttal. Nőként számomra felülmúlhatatlan élmény volt ennyire részletekbe menően belesni egy fiú kamaszéveibe. Archie pedig lehetőséget kap arra, hogy igazán szabadon fedezze fel és találja meg önmagát, ebben viszont ott vannak a lehetséges buktatók is, amelyek talán kikerülhetőek lettek volna, de talán a történethez tartoznak, és megvan a maguk szerepe. Ilyen lehet például egy barát elvesztése, a nagy szerelmi csalódások, vagy pedig egy szexuális kizsákmányolás is. Ugyanakkor viszont a regény súlya nem a cselekményben történik, nagyon kirívó izgalmakra nem számíthatunk, hanem pontosan az élet, a felnövés, nem utolsó sorban pedig a társadalom egyénre gyakorolt hatása az, amit nagyon közelről szemlélhetünk, és így egyszerűen csak ámulni lehet az egyszerű életek bonyolultságán.