A kérdés, amit soha ne tegyél fel egy nőnek

Van egy kérdés, amit jobb, ha nem teszel fel egyetlen nőnek sem, mert nem akarja hallani. A „Mikor lesz gyereked?” kérdés minden nőnél kiveri a biztosítékot, függetlenül attól, hogy hány éves, hogy egyedülálló, hogy kapcsolatban van, vagy éppen házas.

Lehet, hogy ebbe így, ilyen formában még nem gondoltál bele. Tedd meg most.

Annak, hogy egy nőnek miért nincs gyereke, számtalan oka van.

Lehet, hogy nem lesz, bármennyire is szeretné. Lehet, hogy túlvan már számtalan vetélésen, vagy sikertelen mesterséges megtermékenyítésen, és ahányszor megkérdezik ezt a kérdést tőle, annyiszor forgatják benne a kést. Gondolj bele ebbe a helyzetbe csak egy pár másodpercig, hogy mit érezhet, amikor lezserül, egy váratlan pillanatban felteszik neki azt a kérdést, hogy miért nincs gyereke? Vagy nem gondolja, hogy már ideje lenne? Milyen fájdalmat mozgat meg benne újra és újra ez a kérdés.

De az is lehet, hogy egy nőnek azért nincs még gyereke, mert nem találta még meg azt a férfit, akitől szeretne. És hidd el, hogy elég nagy teher és frusztráció ez számára, nem kell még te is rátegyél a kérdéseddel folyton egy lapáttal. És vannak olyan nők, akik úgy érzik, hogy még nincs itt az ideje, még nem állnak készen az anyaságra, még nem állnak készen arra, hogy második helyre kerüljenek a saját életükben, vagy egyszerűen nem vágynak gyerekre, nem ez az életcéljuk. És miért ne dönthetnének így? Az ő életük, az ő testük, az ő döntésük. Miért kéne nekik folyton magyarázkodniuk erről rokonoknak, ismerősöknek, az embereknek?

De arról sem hiszem, hogy magyarázkodnia kéne egy nőnek, hogy miért nincs testvére a gyerekének, vagy mikor szeretne még egy gyereket vállalni? Nem is értem, hogy miért foglalkoztat ez egyeseket. Nem mindegy neked, hogy mekkora család mellett döntenek, vagy éppen nem döntenek, csak úgy alakul…

Coachként látom, és a saját személyesen tapasztalatom is az, hogy mekkora nyomás ér minket, nőket a társadalom, család, rokonok, ismerősök részéről a gyerektémával kapcsolatban. Sok nő csupán ennek a nyomásnak tesz eleget, és ennek hatására hozza meg azt a döntését, hogy gyereket vállal, eleget téve ennek az elvárt „küldetésnek”. És ennek meg is isszák sajnos a levét, ők is, meg a gyerek is.

Gondoljunk csak bele, mihelyt férjhez megy egy nő, máris érkezik a kérdés a rokonok, akár még a barátok részéről is, hogy na, mikor lesz gyerek? És ha megvan az első, na, mikor jön a második? Mintha ez egyfajta társadalmi kötelesség lenne. Így kell, így a szép, ez a normális stb. De van, hogy nem tőled függ, bármennyire szeretnéd, van, hogy másként döntesz, van, hogy még nem vagy kész rá. Ennek tudatában normális-e az, ha folyton rákérdeznek? Ha folyton magyarázkodnod kell? Ha ne adj’ isten önző nőnek titulálnak, mert még nincs? Miért is?

Ha mégsem tudod megállni, és nem hagy nyugodni a kérdés, akkor ok, kérdezd meg, de másként. Tedd fel úgy a kérdést, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve? Ha meg szeretné osztani veled a gyerekvállalással kapcsolatos terveit, akkor megteszi, hidd el. Ha nem, akkor nem beszél erről, és te tartsd ezt tiszteletben. Ilyen formában feltenni a kérdést azért jó, mert így nem rohanod le, nem állítod a falhoz, nem rontasz be ajtóstul az intim szférájába, nem hozod kényelmetlen helyzetbe, és megadod neki az esélyt, hogy annyit osszon meg amennyit akar, és annyit, ami még számára komfortos.