Ahogyan a hordó készült…

Miről lehet a fát megismerni? A színéről, a szagáról és a tapintásáról. A bükkfa, ha vízesen van eltéve barnul, vagy megvörösödik. A bükkfa inkább bútornak jó. A tölgyfának a lényege, hogy a hajlításnál, a szálán kell vágni. Ha olyan a fa, hogy nem lehet dongát hajlítani, akkor felhasználták káposztáshordónak, szüretelőkádnak, virágedénynek. Miután megvan a megfelelő fa a dongának, ki kell vágni a belsejét, el kell vékonyítani az anyagot szalagfűrésszel. Régen az öregek, még az öreg kádár is szekercével, kézzel faragta ki a fának a közepét. Ahhoz, hogy megkapja a hordó a szép kerek formáját a közepe marad vastagon, de a széleiből be kell venni körülbelül 5-10 mm-t. Abrichteléssel szép sima lesz a fa. A dongához kell rögzíteni az abroncsot.

Hogy kerek legyen a hordó egy vastag és egy vékony dongát kell válogatni, majd össze kell húzni. Ilyenkor használt abroncsokat szoktak használni az összerakáshoz. Hajlításkor a hordó közepébe hulladékanyagból tüzet raknak, körülbelül egy órás művelet, mellette kell állni, majd rá szoktak húzni egy cúgot, drótkötélből. Locsolják kívülről, meleg hatására mindig húznak rajta egy kicsit. Amikor meg van hajlítva és megkapja kerek formáját, akkor kell rátenni az abroncsokat mindkét oldalra, nehogy széthulljon. Maróval vágják ki a csinját, gyékényt tesznek közé, hogy ne folyjon és így tovább, míg meg nem lesz a hordó feneke, majd a széleit le kellett keskenyíteni.

Amikor átadódik a mesterség

A kádármesterség titka

Szeretni kell a mesterséget és ismerni a fának a minőségét. Például nem mindegy, hogy fűzfa vagy nyárfa, tudni kell, hogy hordónak milyen anyag jó. A hordónak tartós az eperfa és a tölgyfa, a kádnak már jó a bükk és a diófa. Az illető vágyjon a szakmára, szeresse meg és legyen hozzá türelme. Ha valamelyik nincs ezek közül, akkor nem ér semmit.

A bátyám 10 évvel idősebb, ő régebb óta van a szakmában, még új hordókat is csinál. Az új hordók készítésében, leszabásában én annyira nem tevékenykedtem, mint apuka, de összeállítani, kitüzelni, meghajlítani, feneket bele tenni, ezeket én is meg tudom csinálni. Én is apukának a munkás ösztöneit örököltem, reggeltől estig dolgozom, én is szeretem csinálni. Sok gyerekkori emlékem maradt. Sokszor elmentünk 3 hétre, egy hónapra falvakra dolgozni.Tudták, hogy megérkezett a kádár mester és egy hónapig vagy ameddig szükség volt rá ott ültünk. Reggeltől estig csak hordókat készített. Valakivel megbeszélte a faluból, hogy odamegy hordót csinálni, ha ad neki egy szobát szállásként és megcsinálja az egész falunak. Vittünk abroncsot, szerszámokat, mindent. Én jöttem hazafelé, hoztam a tejet, tejfölt, húst, ami került. Sajnos ezzel a mesterséggel ma nem lehet már megélni, a gyerekkori emlékeim viszont mind megmaradtak. Manapság nincs már rá igény, az emberek rozsdamentes acél vagy műanyag hordókban tárolnak.