A torony egy igazán masszív épület, valóságos bevehetetlen erőd. A kilátóba egy szakaszon felvonóval, majd tovább lépcsőn juthatunk fel. A kilátás lélegzetelállító. A tornyot körülölelő erkélyen sétálva az egész város belátható. Láthatjuk azt a számtalan mecsetet és azok minaretjeit, melyek igazán mesebeli tájjá varázsolják Isztambul dombjait. Lábunk előtt nyújtózik az Aranyszarv-öblön át ívelő Galata-híd és a kikötő színes társasága. Büszkén áll a Szerájfokon a Topkapi palota és a távolban megelevenedik egy másik kontinens világa. De nemcsak térben, hanem időben is utazást ígér a Galata-torony, míg délen az óvárost, észak felé Isztambul modern városrésze és a magasba kapaszkodó épületei is megcsodálhatóak.

A toronyban leánykérés volt. Egy török pár legszebb pillanatainak mi is részesei lehettünk. Tapsvihar vonult végig az erkélyen, ki tudja hány nemzet közös emléke született meg? A jelennel párhuzamosan szép emlékeket ébresztett fel bennem is, nosztalgikus pillanatokat. Feleségem kezét én is egy híres toronyban kértem meg. A világ legmagasabb épületén, egy picivel keletebbre.

3. Topkapi palota – szenvedély, ármány és halál színtere

A Topkapi palota a Szerájfok igazi gyöngyszeme, 400 éven át szolgált lakhelyéül a városi elit krémjének és képezte az Oszmán Birodalom lelkét és szívét a politikai életben. A hatalmas birodalmat tornyok és magas falak veszik körül. Belterét négy udvarra tagolták.

A sarayinak több ezer állandó lakosa volt, mely napközben szinte megduplázódott. És mégis hol férhetett el ennyi ember? A palota összterülete a Vatikán területének kétszerese. Építkezési stílusa sem mindennapi és merőben eltér az európai mintától. A palota épülete nem egy nagy tömbből áll, hanem sok kisebb épületből. Ezek rendeltetésük szerint a négy, tökélyre álmodott udvarban foglalnak helyet. Az első udvar igazából egy előudvar, egy csodás kert, ahonnan a középkapu nyílik és innen léphetünk be a kéttornyú kapun át a szultáni birodalomba. A második udvaron a konyhák, a politikai rendeltetésű épületek kaptak helyet, valamint számtalan múzeum. Itt található Ștefan cel Mare kardja és Mózes botja is. A harmadik udvarba a Boldogság kapuján vezet át az út, amely nagy ünnepségek — koronázási, kitüntetési és győzelmi ünnepek — színtere volt. A kapun túl kezdődött a szultán igazi birodalma, határvonal a külvilág és a privát szultáni palota között. A harmadik udvarban található a könyvtárépület, a királyi trónterem, a Szent Ereklyék terme és a Kincstár is. Az Ereklyék termében megtekinthető Mohamed próféta szakálla, lábnyoma, foga és kardja is. A negyedik és egyben legutolsó udvarban, a Tulipán udvarban, gyönyörűen csempézett és mesékbe illő színekben gazdag pavilonok tarkítják az amúgy is fenséges kertet, leghíresebbek a Bagdad és a Sofa pavilonok. Az Aranyszarv teraszról csodás kilátás nyílik az Aranyszarv-öbölre, az udvar másik oldalán pedig a Boszporuszra és a Márvány-tengerre.

A Hárem a haram szóból ered, jelentése tiltott. Az épület a szeráj területének jobb oldalán vonul végig, valóságos labirintus. Több száz szobát rejt magában, mely az uralkodó család kényelmét szolgálta. Rajtuk kívül csak a szolgák és az eunuchok léphettek a hárem területére. Teljhatalommal a szultán rendelkezett, őt követte a sorban az anyaszultán, aki a hárem vezetője volt, majd a fekete eunuchok vezetője következett. Amíg egy-egy szultán 3–4 feleségnél nem tartott többet, volt olyan uralkodó is, akinek ezernél is több nő tett a kedvére. Ennek következtében vérre menő harc folyt a háremben. Minden háremhölgy a kedvenc feleség akart lenni, és ezt a címet csak úgy tölthette be bárki is, ha fiút szült a szultánnak, és amely fiúgyermek életben is maradt, hogy átvehesse apjától a trónt. Így a családi fészek szenvedélyes szerelmek, pokoli ármánykodás és kegyetlen, selyemzsinór általi halálok színtere volt. A szeráj kardélen forgó, szeszélyes, sorsdöntő fordulatokban gazdag mindennapjai mellett erőteljesen virágzott a művészet számtalan ágazata, főszerepben a díván- költészet. A palota szellemi hagyatéka és az itt felhalmozott kincsek értéke felbecsülhetetlen.

A Topkapi sarayi Isztambul egyik legkülönlegesebb nevezetessége. Igazi báján azonban sokat rontanak a restaurációs munkálatok. Látogatásunk során is rengeteg palotaépületet renováltak és számos része teljesen le volt zárva. Mindent figyelembe véve, listám igazán erős mezejének vitathatatlan bronzérmese a szultáni család ősi fészke.

2. A Dolmabahce palota – kacsalábon forgó palota, üresedő kincstárral

Igaz, hogy a Dolmabahce varázsa csak az ezüstéremre volt elég, de megvétózhatatlanul kijelenthetem, hogy az isztambuli pompa csúcspontját képezi. Most pedig hadd használjam a Konstantinápoly elnevezést is, hiszem az új palota építésének idején, melynek alapköveit a 19. század közepén tették le, az Oszmán Birodalom a végnapjait élte, és úgyszintén a Konstantinápoly elnevezés is, mely 1923-tól, a birodalom bukásával hivatalosan is megszűnt létezni. Ezért is volt abszolút meglepő lépés egy, a mai értékben fél milliárd euróba fájó palotát, nagyon apadozó kincstárból finanszírozni. Az Oszmán Birodalom egy olyan elérhetetlennek tűnő projektet tűzött ki szívügyének, mely a párizsi Louvre és a londoni Buckingham fényűzésével vetekedett. 13 év elteltével, az építkezés sikeresen befejeződött és a Dolmabahce Konstantinápoly igazi státuszszimbóluma lett.

A palotaépület három részre tagolódik. A palotához tartozik még egy mecset és egy óratorony is. A palota a selamlik épületrésszel kezdődik, ahol tulajdonképpen a hivatali termek foglalnak helyet, mint például a kék terem, a rózsaszín terem, a kristálylépcsőház és még sok más. Ezt követi a Nagyterem, mely a palotalátogatás csúcspontja, egy 36 méter magas kupolás építészeti remekmű, mely ceremóniák színtere volt. Grandiózus kupolája egy 4,5 tonnás csillárral büszkélkedik, mely II. Viktória királynő ajándéka. A palota harmadik szárnyát a Hárem tölti ki, ahová csakis az uralkodó család tagjai léphettek be és tiltott terep volt a hivatalnokok számára. Ugyanakkor a család női tagjai sem léphettek be a selamlikba. A Nagyterem mindenki számára látogatható volt.

A palota termei és szobái, melyek száma több százra rúg, egyszerűen álomszépek. Gyönyörű festmények, elegáns bútorok, eredeti kínai vázák, hatalmas selyemszőnyegek, óriási tükrök és hihetetlenül díszes mennyezetek emelik fényét, több mint 10 tonna aranyat és 40 tonna ezüstöt használtak fel. Kincseinek tárháza szenzációs. A szeráj nemcsak Európában, de az egyik legszebb palota világviszonylatban is.

1. Hagia Sofia – templom, mecset, múzeum

A Sultanahmet tér nyüzsgő mindennapjaiba életvidám fiatalok, fényképező turisták, hithű zarándokok, árusok és kerekedők, főtt kukorica illata, török édességek, étkek és italok orgiája és mókás fagyikészítők, azaz dondurma zsonglőrök vegyültek. A távolban, látom a Hippodrom (ókori lóversenypálya) egyik legkiválóbb ékét, a Karnakból elhozott egyiptomi obeliszket, mögötte a Delphoi kígyós oszlopot. Legvégén pedig a Római Birodalom idejéből származó Konstantin-obeliszk magaslik. A Hippodromot jobb oldalt paloták, bal oldalt a Kék-mecset szegélyezi (sajnos renoválás miatt csak kívülről csodálhattuk meg, belső terét mindenhol állványok rondítják). Az innenső végében egy aranyozott mozaikkupolás, német emlékszökőkút áll. Kevés ehhez fogható hely van a világon.

Listám élén egyértelműen a Hagia Sofia végzett. Nem is lehetett volna ez másképp. A több évszázadot bejárt út, a vallási töltet és szellemi érték messzemenően többet nyom a latba a szultáni palota minden aranyánál és egyéb kincsénél. Ahogy feléje sétáltunk, volt benne valami megmagyarázhatatlanul fenséges. Itt-ott megkopott, sápadt piros-narancs ábrázata, félkupolái és természetesen a központi főkupola, óriásként emelkedett a fejünk fölé. Nagy a forgalom a mecset körül. A bejáraton látogatók folyamát nyeli el a szentély, a kijáraton elbűvölt emberek exodusa ömlik az utcákra.

A Hagia Sofia jelenleg egy mecset. De nem volt ez mindig így. A kupolás bazilikának tekinthető épületet 537-ben fejezték be Justinianus császár uralkodása alatt és csaknem ezer éven át ortodox templomként működött, ezt követően kevés ideig katolikus főtemplomként, majd újra ortodox templomként, egészen a város elfoglalásáig. Miután az Oszmán Birodalom részévé vált, mecsetté alakították és majdnem 500 éven át mecsetként funkcionált. Ezt követően múzeummá nyilvánították, majd 2020-tól újra mecsetként nyíltak ki kapui. Nevének jelentése isteni bölcsesség. A Hagia Sofiába a narthexen (előcsarnokon) keresztül lehet bejutni. Kötelező az ide illő öltözet: férfiak esetében a vállakat és térdeket takaró ruházat, a nők esetében mindezek mellett valamilyen sál használata, mellyel teljesen elfedhetik a fejüket. A főhajóba csakis cipő nélkül léphettünk be. Ezekre nagyon oda kell figyelni, mert ha nem, könnyen megsérthetjük a mecset rendszabályzatát.

A főhajóba lépve nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé. A hatalmas kupola (magassága 55,6 méter) ámulatba ejtő, hihetetlen erővel nehezedett ránk. A kupola boltívekre és oszlopokra támaszkodik, továbbá a körülötte lévő félkupolák erősítik. A szakrális teret aranyozott mozaikok díszítik, és 40 ablak biztosítja a természetes megvilágítást. Az iszlám hitvilágból hiányoznak a szentek és az ikonográfiás ábrázolások. Ezek helyét kifinomult díszítőelemek, virágminták és arab feliratú idézetek töltik ki, melyek a Korán szent idézeteit hirdetik. A keresztény freskók nagy részét eltávolították, csak nagyon kevés maradt meg, ezeket is eltakarták. A főbejárat két oldalán méretes márvány víztartók őrködnek, a főhajón túl, pedig a gazdagon díszített mihráb, a mekkai Kába szentély található. A szentélyt csak férfiak közelíthetik meg, a nők számára ez szigorúan tilos. A főhajó jobb oldalán a világ köldöke található, az írások szerint ezen a helyen koronázták a bizánci császárokat.

Páratlan élmény volt elidőzni ebben meghitt és felettébb csendes környezetben. Sokan a puha szőnyegen foglaltak helyet és onnan nézték a szédítő mennyezetet. Úgy gondolom, nincs lélek a földön, akit ne bűvölne el. A müezzin imára hívott, lassan menni kellett. Ilyenkor a látogatási idő véget ér és csak az iszlám hitűek (muzulmánok) maradhatnak a páratlan mecsetben.

„Ha csak egyetlen pillantást vethetnénk e világra, Isztambul az, mit látni kell” — vélekedett egyszer Alphonse de Lamartine francia író és költő. Mennyire igaza volt. Isztambul nemcsak a modern Nyugatot és a hagyományőrző keleti birodalmakat kapcsolta össze. Ez a város ennél sokkal több, hiszen a világ nemzeteinek szintézise és ősi kultúrák lebilincselő olvasztótégelyévé vált. Isztambul befogad, elbűvöl, részévé tesz és mindig visszavár!

Az előző részt ITT olvashatod.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

A sétálóutca nyüzsgő tömege a város egyik legnagyobb terére, a Taksim Meydani-ra ömlik. A tér nem szépségéről, hanem sokkal inkább politikai eseményeiről híres. Tüntetések fontos színtere. A tér közepén a Köztársasági emlékmű foglal helyet, melynek egyik kulcsszereplője Mustafa Kemal Atatürk, aki a köztársaság megteremtője és egyben Törökország első elnöke volt. Atatürk nevéhez számos újítás köthető, többek között a kalifátus eltörlése, számos változtatást hajtott végre az oktatási rendszerben, az öltözködésben, a vallás terén, továbbá bevezette a latin ábécét és életbe léptette a családnév-törvényt is, azaz kötelező volt családnevet választani. Ekkor kapta a parlamenttől az elnök is az Atatürk nevet, melynek jelentése „minden török atyja”. Ő vezette át Törökországot egy jobb világ előudvarába…

9. Galata híd – Selyemszál az Aranyszarv-öbölben

Az isztambuli városnézés során, talán a Galata Köprüsü, azaz a Galata híd okozott a legnagyobb fejtörést számomra. Folyamatosan kettős érzések hadát indította el bennem. Az első találkozás alkalmával nagy csalódás volt. Egy átlagos, építészeti remeknek alig mondható híd, melyet abszolút nem így képzeltem el. És mégis, mennyire izgalmas, hogy ottlétünk során ezt a negatív érzést, egy egészen más, sokkal pozitívabb töltés váltotta fel…

A Galata hidat (felvonóhidat) 1994-ben adták át és arra volt hivatott, hogy kultúrákat kössön össze. Ennek fényében összekapcsolta az európai Isztambul déli részét, azaz a hagyományok keblén nyugvó óvárost, az öböl túlsó partján elterülő északi résszel, melyre inkább a modern, nyugatias és tulajdonképpen a keresztény töltet a jellemző. A selyemhernyó a metamorfózis bonyolult folyamatán megy keresztül a selyemlepkévé válás során. Így változott meg az én véleményem is. Megláttam benne a mögöttes tartalom kiteljesedését, a közéletben betöltött fontos szerepét, a lepkévé válás nélkülözhetetlen köztitermékét. A Galata híd tehát az Aranyszarv-öböl világokat összekötő selyemszála.

A híd felső szintjén autóforgalom és villamos is áthalad, emellett rengeteg turista itt sétál át a túlpartra, miközben a helyiek zavartalanul horgásznak. Az alsó szinten haléttermek egész sora vár a farkaséhes ínyencekre. A híd körül egyébként hatalmas a forgalom, főleg a déli részén, az óváros felől, ahol egymást éri a megszámlálhatatlan sétahajó, megteremtve azt a pezsgést, azt a mindig megújuló, sosem unalmas környezetet, mely kétségkívül Isztambul leglátogatottabb helyszínei közé sorolható. A Galata híd minden napszakban tartogat valami ámulatra méltót, de legszebb talán mégis a naplementében. Aztán lassan felgyúlnak a fények és az öböl úgy ragyog, akár egy drágakő. Az innenső, óvárosi parton padok pihennek a kikötő mentén. Egyik este itt telepedtünk le mi is, megkóstoltuk a híres isztambuli halas szendvicset és a város tradicionális török italát, a fahéjas Salepet. Kissé hideg volt, de a fényben úszó Galata- torony kárpótolt mindenért.

8. Boszporusz – Sztráda a kontinensek között

Egy nap, Zeusz, aki legkevésbé a hűségéről volt híres, tehénné változtatta szerelmét, Ió-t, hogy elrejtse felesége, Héra árgus szemei elől. Természetesen egy jó feleség mindig átlát a szitán és bosszúból egy legyet küldött a tehénné változtatott leányra, hogy ezzel büntesse csapodár férjének kedvesét. Ió, hogy megmenekülhessen a légy csípéseitől, kénytelen volt átúszni a tengerszorost. Azóta hívják a tengerszorost Boszporusznak, mely a bous (tehén) és a poros (gázló) szavak kohéziójából született.

Törökországban, az Európát és Ázsiát elválasztó határvonalat a Boszporusz (Isztambuli szoros, Isztambul torka) képezi, mely egy természetes átjárót is biztosít az északon elterülő Fekete-tenger és a déli oldalon fodrozó Márvány-tenger vize között. Isztambul városát nem is építhették volna ennél szebb helyen. A város élénk kereskedelme két útvonalon zajlott, így vált kereskedelmi csomóponttá, mely mérhetetlenül gazdaggá tette. A keletről érkező, áruval megrakott karavánfolyamok öble Isztambul volt, a Selyemút deltatorkolata. Ezzel a pulzáló ütőérrel fonódtak össze a Fekete-tenger és a Márvány-tenger irányából érkező kereskedelmi verőerek, melyek hajóhadak árukészletét olvasztották be ebbe a sokszínű piactérbe. Abban az időben, Isztambul olyan lehetett, akár egy hatalmas bazár, elérhető volt bármi, amit az ember ép ésszel felért. Isztambult a kereskedelem tehetőssé tette, uralkodói, építészei, tudósai és költői pedig megálmodtak egy pompás, kulturális központot.

A tengerszoros két partszakaszát kikötők, paloták és mecsetek tarkítják. Szép, napos időben legkiválóbb ötlet hajóra szállni és Boszporusz szelével körutat tenni ebben a mesés környezetben. Azoknak, akik a fények szerelmesei, az éjszakai sétahajózást ajánlom. A romantikus alkatoknak azonban a naplementét javasolnám, és mindenképp az ázsiai oldalról, ahová egész könnyedén át lehet jutni egy menetrend szerinti komppal. A naplemente aranyba vonja az egész óvárost. Kihagyhatatlan program.

Ágnessel mindhármat kipróbáltuk és mindegyik hajóút tartogatott valami különlegességet. A nappali hajókázáson láthattunk a legtöbbet Isztambulból. Elképesztő volt áthaladni a Boszporusz híd acélkábeles kolosszusa alatt. Egy igazi monstrum, mely 1560 méter hosszú és 161 méter magas. Láthattunk azonban palotákat és villákat teljesen egyedi szögből, köztük a Beylerbeyi palotát és talán mind közül a legszebbet, a Dolmabahce Serayit díszes óratornyával. De láttunk erődöket a Boszporusz legkeskenyebb szakaszán, mecseteket (dzsámi, cami) köztük a híres Ortaköy-dzsámit, a távolban fölsejlő Erdogan építette hat minaretes mecsetét és persze a város ismertebbjeit, a Kék mecsetet és a Hagia Sofiát. De páratlan látványt nyújt a Márvány-tenger kapujában ágaskodó Leány Torony (Kiz Kulesi), a Szerájfok Topkapi palotája, valamint a Galata- torony impozáns kőépülete is.

Az éjszakai hajóutat a spontaneitás jellemezte. Egyik percről a másikra döntöttük el, hogy most és ezzel a hajóval vágunk neki az útnak. Akkor este az volt az utolsó hajóút. Aprópénzért, két órán át gyönyörködhettünk a fent említett épületek csodásan kivilágított éjszakai pompájában. Éjjel a szél már hűvösebb, de még így is páratlan élmény. Bár mindkét hajóút során gazdagabbak lettünk szép emlékekkel, számomra a legkülönlegesebb a naplementés utunk volt. Isztambuli bakancslistánk élén szerepelt ázsiai földre lépni, azt azonban nem gondoltuk, hogy az utolsó napunkat egy nagyon szép naplemente aranyozza majd be. A komp Üsküdarban tett partra bennünket, majd hosszan sétálva a part menti, horgászoktól nyüzsgő promenádon, egészen közel a Leány Toronyhoz, láthattuk a lenyugvó napot Isztambul óvárosa fölött.

7. A Régészeti múzeumegyüttes – Letűnt korok öröksége

Bárhova is utazunk, mindig betervezünk egy olyan napot, amikor múzeumot látogatunk. Imádunk elidőzni a régiségek között, így nem volt ez másképp Isztambulban sem. A régészeti múzeumhármas a Topkapi lábainál található a Gülhane Park ölelésében. Három különleges, nem túl nagy múzeumot látogattunk meg. Az Ókori Kelet Múzeuma egyiptomi, anatóliai és mezopotámiai kincsekkel büszkélkedik, többek között az i.e. 14. századi híres oroszlános domborművel. A Csempe Múzeumban egy gazdagon díszített iszlám-török kerámia- és csempegyűjteményt csodálhattunk meg. Már maga az épület is egy kincs, a Topkapi Palota legrégebbi épületei között tartják számon. A legtöbb meglepetést azonban a Régészeti Múzeum tartogatta, ahol egy elképesztő szarkofág arzenált nézhettünk meg, melyek többsége a föníciai Líkiából és Sidonból származik. Igazi mestermunkák. A régiségek szerelmeseinek kihagyhatatlan időtöltés.

6. Nagy Bazár és Egyiptomi Bazár – Város a városban

A Nagy Bazár (Kapali Carsi) körülbelül 500 éves múltra tekint vissza és a kezdetekben mindössze két kupolás raktárépület alkotta. Az idők során azonban egyre csak bővült. Jelenleg több mint 60 fedett utcát foglal magában, és nem kevesebb mint 3000 üzletecske kínálja portékáit. Saját mecsettel, rendőrséggel, bankkal, kávézókkal és éttermekkel is rendelkezik. Város a városban. A bazár bejáratai fémdetektorral vannak ellátva. Az isztambuli terrortámadások óta a város vezetősége nagyon nagy hangsúlyt fektet a közbiztonságra. Odabent nagy a nyüzsgés, az utcák mindkét oldalán üzlethelyiségek sorakoznak, és folyamatosan elágazások zavarják össze a látogatókat. Az utcák elrendezése négyzethálós, így ha jól tájékozódunk, nem olyan könnyű eltévedni. A hallottak alapján rengeteget vesztett eredeti fényéből, a hely varázsa mégis elnyerte tetszésünket. A bazárban tényleg minden kapható: ruhaneműk, lábbelik, dísztárgyak, török lámpák, vízipipák, édességek és ékszerek. Régiséget ne vásároljuk, nem lehet kivinni az országból!

Már régóta szerettem volna egy selyemsálat, és úgy éreztem, hogy itt és most jött el az ideje. Azonban Isztambulban van egy alapszabály: alkudni kötelező. És nemcsak hogy kötelező, megszegni illetlenség. Sajnálatos módon az alkudozási vénám már magzati korban elmeszesedhetett, amatőr vagyok a végtelenségig. Ennek ellenére megálltunk egy sálakat kínáló standnál. Egy fiatal srác volt az eladó, aki rögtön beinvitált és egyből elkezdődött az ismerkedés és persze az alkudozás. A törökök nagyon barátságosak és elképesztően jó kereskedők. Nyilván semmi esélyem nem volt. Már az első kérdéssel megzavart. Eredeti vagy hamis selyemsálat keresek? Na, tessék! Persze, hogy eredetit! Aztán közölt velem egy irdatlan nagy összeget. Utána megnyugtatott, hogy ez csak kezdeti ár, lesz ez még kevesebb is. Biztatott. Nekik ez csak könnyed játék és annak ellenére, hogy több mint felére alkudtuk a sálat, bizonyára a háromszoros árát is megfizettük. De legalább élveztük!

Az Egyiptomi Bazár tulajdonképpen a fűszerbazár és azért nevezték el régen egyiptominak, mert az itt árusított fűszerek zöme Egyiptomból származott. A külső részen a boltok asztalai roskadásig voltak fűszerekkel, aszalt gyümölcsökkel, szárított húsokkal és illatos sajtféleségekkel. A zárt rész inkább fűszerekben, édességekben, teákban és kávékban bővelkedett. Az épület nagyon szépen fel van újítva, már csak ezért is érdemes meglátogatni. A fűszerbazárban egy újabb érdekes élményben volt részünk: édességet vásároltunk. Beinvitáltak, körbevezettek, majd jött a kóstolgatás. A tenyerükön hordoztak. Teával kínáltak. A feleségem gránátalmást kért, én pedig gyömbéres-citromosat. Eközben fűszereket ízlelgettünk és különleges teakeverékek illatát szippanthattuk tüdőnkbe. A török vendégszeretet tényleg egyedülálló!

A következő és egyben befejező részben kiderül, hogy melyek a város legkülönlegesebb helyszínei. Mélységekbe szállunk alá, hogy onnan a magasba emelkedhessünk. Hatalmas oszlopok között, palotákon és mecseteken vezet át az utunk, hogy végül madártávlatból is feltérképezhessük a sokszínű Isztambult. Ha a világ egyetlen állam lenne, Isztambul lenne a fővárosa — mondta egyszer Napóleon. Te is így gondolod? Tarts velem legközelebb is!

A második részt ITT olvashatod.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.