Neked is eleged van abból, hogy egy erős nő elijeszti a férfiakat?

Hemzseg ettől az internet, nagyon sok cikk jelenik meg ezzel kapcsolatban, ugyanakkor sokszor hallottam már én is hasonló mondatokat baráti társaságokban.

„Igen nagyok az igényeid. Túl magasra teszed a lécet.”

Magasra teszi a lécet az a nő, aki tiszteletet vár el és azt, hogy úgy bánjanak vele, ahogy azt megérdemli? Ha felelősségteljes és szavahihető társra vágyik? Ha olyan társat szeretne, aki mindenben a társa, aki hallja őt, érzi őt, figyel rá? Aki bátorítja, mellette van és aki szereti őt? Aki mindennap pont úgy megdolgozik azért, hogy a kapcsolat életképes legyen és maradjon, mint ő? Aki egyenlő félként tekint a társára és amellett, hogy szabad, független lényként van jelen a párkapcsolatban, képes MI-ben is gondolkodni? Aki képes az elköteleződésre és az intimitásra? Aki nem az egyszerűbb utat választja? Aki nem rohan el, ha baj van, hanem marad, felelősséget vállal és megoldásokban gondolkodik? Aki képes beismerni, ha tévedett? Aki képes bocsánatot is kérni, ha megbántott és jóváteszi azt? Azt hiszem, hogy nem. Egy ilyen nőnek csupán helyén van az önszeretete és az önbecsülése.

„Egy erős nő elijeszti a férfiakat.”

Valóban? Ki jutott erre a következtetésre? És mit jelent az, hogy erős nő? Miben mérjük az erőnket? Ki dönti el, vagy miből dől el, hogy ki az erősebb? De miért is kéne mérlegelni és összehasonlítani az erőnket? Versenyben vagyunk, ahol folyton bizonyítanom kell, hogy jobb vagyok, hogy okosabb vagyok, leleményesebb, vagy egy kapcsolatban vagyunk, ami partnerségen alapszik, és ahol kölcsönösen segítjük és támogatjuk egymást, ahol mindig ott vagyunk egymásnak?

„Nehezen viselik el a férfiak azokat a nőket, akik tudják, hogy mit akarnak.”

Miért is? Mert bábukat akarnak? Miért lenne gond az, ha egy nő tudja, hogy mit akar? Áááá… talán azért, mert így azt is tudja, hogy mit nem akar? Azaz nem marad ott, ahol nem szeretik, tisztelik és nem kapja meg azt, amire szüksége van? Miért lenne gond az, ha egy nőnek van véleménye, amit fel is vállal, van célja, amit meg is valósít, tudja, hogy honnan, hova akar eljutni? Inkább az a kérdés, hogy miért nem viselik el ezt egyes férfiak? Mert ők nem tudják, hogy mit akarnak?

„Félnek attól, hogy nem fognak tudni lenyűgözni.”

Ó igen! Ez az egyik kedvencem. De miért is kéne valakit lenyűgözni? Miért nem elég, ha egyszerűen csak magamat adom, és ha az elég, ok, ha nem, akkor miért is kéne nekem az a valaki, aki már az elejétől fogva nem látja az én értékemet, vagy egyszerűen csak nem vagyunk kompatibilisek, mert ilyen is van, és semmi köze ahhoz, hogy sikerült-e vagy sem lenyűgöznöm a másikat. A visszautasítás mindannyiunknál benne van a pakliban. Legyen az férfi, vagy legyen az nő. De aki egészséges önismerettel, önbecsüléssel rendelkezik, az tudja, hogy ez sosem rólunk szól, csupán arról, hogy nem találhatunk mindenkivel.

„Túl független vagy, ezért nincs, mit nyújtson neked egy férfi.”

Valóban nincs? Ki mondja ezt? Ki érzi ezt? Nagy valószínűséggel az, akinek tényleg nincs mit nyújtania. De az nem azért van, mert egy nő túl független. Egy úgy anyagi, mint érzelmi értelemben vett független nőnek mindig van mit nyújtani — csak szólok. Lehet, hogy van lakása és pénz a bankszámláján, lehet, hogy érzelmileg stabil és kiegyensúlyozott, de attól még jólesik neki és örömét leli abban, ha vigyáznak rá, ha érzi, hogy tartozik valakihez, ha megnevettetik, ha segítik, ha megölelik, ha biztatják, szabadon szeretik.