Jóformán még vége se lett a világjárványnak és máris egy újabb, mindannyiunkban pánikot keltő információval, valósággal kell megbirkóznunk. Újból rengeteg információ érkezik az ukrajnai háborúval kapcsolatban, amiben elvesztődünk, felháborodunk, néha rájövünk, hogy félrevezetnek, hazudnak, álhíreket terjesztenek, bepánikoltatnak. A képek, videók pedig megrémisztenek, elszomorítanak, félelmet, borzongást, mély együttérzést keltenek. Lássuk, mi az, amit tehetek én?

Továbbá ilyenkor nagyon fontos tudatosan egyensúlyban tartani magunkat, mert nagyon sokszor és nagyon könnyen kibillenthetőek vagyunk mindannyian. Elég meglátni egy képet, elolvasni egy hírt, és máris zokogunk, szorongunk, dühöngünk vagy akár gyűlölünk…

Íme egy pár kérdés, ami segíthet kapcsolatban maradni önmagaddal és egyensúlyba hozni magad napi szinten. Én is mindennap felteszem ezeket a kérdéseket magamnak, és le is írom ezeket a jegyzetfüzetembe:

Hogy érzed ma magad?
Mire van szükséged?
Egy 1-től 10-es skálán mennyire érzed magad stresszesnek, idegesnek, túlterheltnek, kiegyensúlyozottnak?
Közel érezted-e magad a mai nap folyamán egy számodra fontos személyhez, tudtatok-e egymáshoz kapcsolódni?
Mi az a 3 dolog, amiért hálás vagy a mai nap?

Amit még fontosnak tartok, hogy csak hiteles forrásból informálódj, ne higgy el mindent, amit olvasol, hallasz. Ellenőrizd le több forrásból is. Sportolj, mozogj! A sport köztudott, hogy segít levezetni a felgyűlt feszültséget. Relaxálj, pihentesd az idegrendszered, ami túlterhelt a sok információnak, hírnek köszönhetően. Nem tud nem az lenni. Találd meg a számodra megfelelő relaxációs formát, ami a legjobban kikapcsol. Én javasolhatok jógát, meditációt, hangfürdőt, sétát, olvasást, táncot, habfürdőt, de a lényeg, hogy te találd meg azt, ami számodra a legjobb ellazulási technika.

Segíts, önkénteskedj! Ez is egy jó módszer arra, hogy egyensúlyban maradj. Egyrészt, ha segítesz, akkor nincs időd szorongani, pánikolni, másrészt a tudat, hogy segítettél, hasznos voltál, ami tőled telt megtetted, jó érzéssel tölt el. És nem utolsósorban próbálj a jelenben lenni. Értékeld az életet, a szabadságot, a biztonságot, amiben részed van. A ma a miénk, a jövő mindig is bizonytalan volt/lesz, függetlenül attól, hogy éppen milyen időket élünk. Nem könnyű, tudom, főleg most, hogy háborúznak a szomszédságunkban, de talán pont ezt tanítja nekünk az élet: élni!

Persze, tudom, hogy nem könnyű kilépni az ördögi körből, nem könnyű nem hinni az elmének, megállítani az aggódó gondolatokat, amelyek éveken, de akár évtizedeken át bombáztak minket és mérgezték életünket. Akkor meg pláné nem könnyű, ha a mintáink is — amit nagyszüleinktől, szüleinktől láttunk, hallottunk, tapasztaltunk — az aggódásra épülnek. Ezek a minták azért olyan veszélyesek, mert szinte láthatatlanul, érszrevétlenül szívódtak belénk magzati korunktól kezdve, jó mélyre hatolva, egészen a tudatalatti világunkig. Ezért van az, hogy sokszor nem is tudunk másképpen reagálni, csak aggódva, mert nincs más eszközünk, ez számunkra a természetes, ez a minta, ami a rendelkezésünkre áll, és ami reflexszerűen jön belőlünk.

A jó hír az, hogy ez a program — bár mélyen bennünk van — átírható. Igaz, nem kevés munka kell hozzá és sok-sok tudatosság. De megéri, hiszen jobb élni, mint félni az életünket. Azonban még mielőtt sokan félreértenék, tisztáznám, hogy nem aggódni nem azt jelenti, hogy vakmerő lenni, és soha többé nem aggódni és nem félni, hiszen ez lehetetlen. Sőt vannak helyzetek, amikor igenis megvan az aggódásnak és a félelemnek is a helye és a miértje, no meg a haszna is.

A második szabály: kérdezzük meg magunktól, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történhet az adott helyzetben?

Fogadjuk el a helyzetet. Az elfogadás nem belenyugvást jelent. Majd, ha elfogadtuk, akkor lenyugodva próbáljuk megoldani a helyzetet a legrosszabb feltételezésből kiindulva. Általában a legrosszabb feltételezés sosem szokott bekövetkezni, de ha mégis, akkor legalább már fel vagyunk rá készülve, és van a tarsolyunkban egy terv is a megoldására.

Legyünk résen, ne hagyjuk, hogy az aggódás uralja az életünket. Figyeljük tudatosan gondolatainkat, reakcióinkat, cselekedeteinket és kezdjünk el végre élni, minél kevesebb félelemmel az életünkben. Szabadon!

„Minden perc, amit aggodalmaskodással töltesz, 60 másodpercnyi elvesztett boldogság.” (David Michie)