Előfordul, hogy bár felnőttek vagyunk, mégis amikor a szüleinkkel beszélgetünk, vitázunk, olyan érzések aktiválódnak bennünk, amelyek visszavisznek minket a gyerekkorunkba, és átéljük újra azokat az érzéseket, amelyeket gyerekként, kamaszként éreztünk. Ilyen érzés lehet például a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzése, a nem vagyok elég, nem vagyok szerethető, nem vagyok elfogadható érzése, de akár az elfojtott harag, düh, amit irányunkba éreztünk, de tiszteletből nem adtunk akkor sem teret ezeknek az érzéseknek és most sem. Ezeket az érzéseket és párhuzamokat jó tudatosítani, azért, hogy változtatni tudj ezeken az érzésdinamikákon. Amikor gyerekkorra emlékeztető érzéseket vélsz magadban felfedezni, akkor próbáld meg tudatosítani, hogy már nem vagy gyerek, hogy most már felnőtt vagy és az életedért egyedül te vagy a felelős. Előfordul, hogy mindez nem lesz elég — ebben az esetben kérj szakembertől segítséget.

2. Elveszettnek érzed magad

Ez is egy olyan érzés, amit mindannyian éreztünk már, vagy érezni fogunk az életünk során. Ha ezt az érzést érezzük, akkor általában mindez azzal az érzéssel is társul, hogy egyedül érezzük magunkat. Ilyenkor bárhova nézünk, azt látjuk, hogy mindenkinek sínen van az élete, emiatt frusztrálódunk is, szóval többszörösen is rosszul érezzük magunkat. Bármennyire is kilátástalannak érzed ilyenkor a helyzetet, nem az. Sőt! Amikor úgy érzed, hogy nem haladsz semerre, ragadd meg az alkalmat, hiszen ez egy ideális lehetőség arra, hogy rátalálj egy új útra, a számodra legmegfelelőbbre.

3. Szomorúnak, boldogtalannak érzed magad

Ezzel kapcsolatban van egy jó és egy rossz hírem is egyben. A boldogtalanságodért és a boldogságodért is te vagy a felelős. Hogy nem kellemes ezt hallani, tudom. Viszont ez az igazság. Ha ezt elfogadod, akkor már az első lépést meg is tetted annak érdekében, hogy kiszedd magad ebből az állapotból. A következő lépés már csak az, hogy konkrét lépéseket is tegyél azért, hogy megtaláld a mindennapjaidban az örömforrásaidat, a nehéz élethelyzetekben pedig az előre vivő hozzáállást. Bármilyen problémával is találd szembe magad, a döntés rajtad áll, hogy bosszankodsz, szomorkodsz vagy elfogadod a helyzetet, és megpróbálod magad kiszedni ebből az állapotból.

4. Dühös vagy magadra, a hozzátartozóidra, a világra

Ez az érzés ne frusztráljon, ne legyen lelkiismeret-furdalásod miatta, és őrültnek se gondold magad. A düh sokszor csupán jelez neked. Jelzi például, hogy szállj ki egy mérgező kapcsolatból, lépj ki egy toxikus munkahelyről, védd meg és húzd meg a határaidat, állj ki magadért stb. Ennek az érzésnek is van létjogosultsága az életedben, a személyes fejlődésedben.

5. Nem látod a fényt az alagút végén

Az érzés, hogy soha nem lesz vége, hogy mindez túl sok, hogy miért kell neked mindezen átmenni stb. lehet frusztráló és emberpróbáló is, igen. Azonban ez az érzés is kell ahhoz, hogy megtaláld önmagad, hogy egyensúlyba kerülj magaddal. Hiszen ez az út, ami a fejlődésed útja. Tudatosítsd ezt, lépkedj rajta lépésről lépésre, még akkor is, ha nem látod a végét. Bízz magadban, és bízz a folyamatban.

Írni kellene egy évértékelő/évindító cikket. Egy olyat, amely lezárja azt az óévet, amelyikben elindultunk. Egy olyat, amely elindítja az újat, amelyben sok-sok inspiráló tervünk van. Egy olyat, amely értékeli a régit és latolgatja az újat. Egy olyat, amely kellően érzékelteti Erdély különlegességeit. De nem elcsépelt, szenzációhajhász és nem is patetikus. Nem egy évértékelő-évtervező sablonra épül. Hanem más.

Nagy szavak és eget rengető tervek helyett most éppen csend és nyugalom van. Kitöltök egy pohár vörösbort. Gyertyákat gyújtok. Lelassítom az időt. Már egy ideje észrevettem, hogy mindezt tudatosan kell tennem. Paroles, paroles avagy szavak, szavak énekli Dalida és Alain Delon. Még 2020-ban is van, aki ezt hallgatja. Kiválasztok 12 Erdélyről szóló vagy erdélyi szerző könyvét és játszani kezdek. Beleolvasok mindegyikbe, elkalandozok, olyan ráérősen, mint amikor akár napokig bármiféle következmény nélkül mindezt meg lehetett tenni. Majd ajtó nyílik és betoppan az élet. A csendet, a francia sanzonokat kacagás és vicces mondatok váltják fel. Nevetés. Becsukódnak a könyvek és egy új játék veszi kezdetét. Mindkettő elvarázsol. Vajon hány ilyen nyugodt, idilli pillanat adatik meg ebben az évben? Hányszor tudunk majd a körforgásból tudatosan kiszakadni, nemet mondani, határt húzni, egy saját irányt követni?