Barangolás a Bucsecsben

Bușteni, városközpont, forgalmi dugó. Ha nem is ezzel indult a nap, mégis szerves részét képezte utazásunknak a közlekedési káosz. Sajnos ez már teljesen megszokott a Prahova völgyében. A DN1 névre hallgató nemzetközi főút, és annak leginkább Predeal–Azuga–Bușteni–Sinaia szakasza napi szinten bedugul. Az lenne az igazi csoda, ha nem így lenne. Lehúztam az ablakot, kapjunk egy kis friss levegőt. Még elég hűvös volt odakint, csak nemrég lopta be magát a nap a völgy szívébe. A Bucsecs-hegység csodálatos napsütötte sziklái emelkedtek jobb oldalt a magasba, baloldalt pedig, a völgy másik oldalán, a Cantacusino-kastély pislogott álmos szemeivel.

Már előre tudtuk, hogy valakinek óriási mákja kell legyen ahhoz, hogy csak úgy átsuhanjon a városon. A forgalmi dugó általában itt tetőzik, és ehhez nagyban hozzájárul a turizmus is. Itt található a Bușteni felvonó, a város legnagyobb attrakciója, mely lélegzetelállító magasságba viszi a kirándulókat a Babele és a Sfinx világába, a Bucsecs platóra.

Az út a hegyekben nagyon kanyargós, de szép helyeken vezet végig. Keskeny, szédületes utak, szívdobogtató mélységek és szorongató magasságok nyűgözik le az embert lépten-nyomon. Az út egy idő után elágazott, egyik ága jobbra tartott, mely a Babele-hez emelkedett tovább, másik pedig balra, amerre mi is igyekeztünk, a Zănoaga táborig (Campingul Zănoaga).

A Hét Forrás vízesés felfedezése után visszatértünk a tisztásra, majd a tó jobb oldalán haladtunk tovább előre, hogy végre megláthassuk azt a látnivalót, amely engem annyira vonzott a Scropoasa-tó vidékére.

A Scropoasa-tó, ahogy már említettem, egy mesterséges tó, melyet 1929-ben hoztak létre és vízi erőműként szolgált és szolgál a mai napig is. A tó vizét a Ialomița patak táplálja és eredeti rendeltetése szerint az Orzei szoroson (Cheile Orzei) haladna át a hegyeken. Ezt az igen szűk szorost zárták le zsilipgáttal, melynek hatására feltöltötték a patakmedret és létre jött a Scropoasa-tó. Ez a mesterséges beavatkozás pedig egy olyan környezetet teremtett meg, mely egyre több ember fantáziáját mozgatja meg az országban.

A tavat félig megkerülve, egy kisebb hídhoz értünk, ahol már csak ezen keresztül lehet tovább haladni a tó partján. Itt található a gát és egyben az Orzei szoros bejárata. Ez a hely ennél azonban sokkal több. Hiszen a táj itt pont olyan, mintha meséből ragadták volna ki. A gát menti, fából készült épületek, melyeket már jócskán megrágott az idő vasfoga, elképesztő atmoszférát varázsoltak a sziklák között beszűrődő napsütésben. A tó vize igazán különleges, zöldes-kék színben tündökölt, sima felszínén pedig a szoros sziklafalai és a gát épületei tükröződtek.

Sajnos ezt a romantikus környezetet mérgezte az a sok divatturista, akik tulajdonképpen nem magáért az élményért jöttek tetőtől talpig kisminkelve és elegánsan kiöltözve, hanem azért, hogy selfie-ket készítsenek, amelyekkel kedvükre díszeleghetnek az Instagramon. Arra pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy egy tó partján sort kell kiállnom, hogy én is készíthessek pár fotót. Az erdei maszkviselet pedig végképp megütötte azt a szintet, amelyet ép ésszel én már nem tudok értelmezni.

Az Orzei szoros egyébként másik oldalról is megközelíthető egy kisebb erdei kitérővel. Ezzel a lehetőséggel mi azonban most nem éltünk. Talán majd egy másik alkalommal. Inkább letelepedtünk egy csendesebb helyen, és piknikeztünk. Kipihentük fáradalmainkat, majd felkerekedtünk, búcsút intettünk a Scropoasa-tó vidékének és újra nekivágtunk a Zănoaga szoros élettől duzzadó birodalmának…

A Zănoaga tábor bejáratánál főtt kukoricát árultak az út szélén. Szeretjük nagyon, így mi is vásároltunk. Egy fa pálcára húzták fel a kukoricacsövet, mint amilyenre a vattacukrot penderítik. A legjobb reklámmal: COVID-mentes!

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.