Nem nevezhető süteménynek, hiszen nem édesség, hanem általában ez volt a vasárnapi eledel, szénahordáskor, búzaaratáskor is ezt készítették. Kevés összetevőből áll. Csak liszt, víz, meg egy kicsi só szükséges. Viszont fontos, hogy jó legyen a liszt és ügyes a kéz a dagasztáshoz, mivel össze kell állítani a lisztet a vízzel, a sóval és pihentetni kell, hogy jól ki lehessen nyújtani, mert nem kell keleszteni, nem kőttes, nincs benne élesztő. Aki először akar bélest sütni biztosan nem fog neki sikerülni, mert kell egy kis kézügyesség a tészta kinyújtásához, hogy az ne szakadjon ki, és el is kell vinni a sütőhelyre. És akkor nem csak túróval készítették, mert akinek nem volt túrója az tett bele krumplit, savanyú vagy édeskáposztát, vagy tavasszal, ki nem hagyták volna a túrós-kapros bélest. A sütés kevés időbe telik. Annyira vékonyra kell kinyújtani a tésztát, hogy átlátszon a szőttes abrosz mintája. Nem kell olyan bő olajba sűljön, mint a fánk, csorgatunk egy kis olajat vagy zsírt a tepsi aljába. Régen inkább zsírt használtak, de lehet vegyesen is.

Egyre kevesebb a kaszáló, a régiek kihalnak

Megváltozott az életforma, jobban eljárnak dolgozni is, régen csak otthon meg a mezőn dolgoztak. Az ételt el kellett készíteni, mert nem lehetett megvenni az üzletből semmit, úgyhogy az asszonyok rá voltak kényszerülve, hogy a családot ellássák, és főzni kellett minden nap. Most lehet az üzletből venni mindent és ezt már így hozta a világ magával. Nem volt régen konzerv, felvágott. Esetleg vettek egy kis cukrot vagy rizskását. Akkor a kenyeret kemencében sütötték. Mindent helyben termesztett meg az ember.