Paszulyosok

Nemhiába mondta Tamási Áron, hogy “az élet sokkal könnyebb városi nadrágban, mint székely harisnyában”. Tapasztalta ő ezt. Ugyebár, én általában városi nadrágban járkálok, de azért néha csak felpróbálom magamra azt a székely harisnyás létet is, ha már egy kis megművelésre váró föld vár rám. Amit parlagon hagyni egyenesen vétek! Nem mondom, hogy a munka könnyű, de vannak előnyei: sokkal jobb, mint egy pszihoterápia, az embernek sikerélménye van, feje fölött a kék ég, tüdejében a friss levegő (aránylag), fülében a madárcsicsegés, és mindeközben a növekedés csodáját szemlélheti. Nem utolsó sorban meg maga az eledel is egészségessé válik, azáltal, hogy a növények rovarirtómentességet élveznek. Meg személyes szeretetemet, amit aztán bőséges terméssel hálálnak meg. Mely két év szünet után (némi gyermeki segítséggel) ismént bekövetkezett, csak úgy kapkodom a fejem, hogy most épp mit szedjek le! Leszüretelvén a paszulyt, összefőzöm a hagymával, paprikával, murkokkal és paradicsommal. Családomnyi adagokban a nagyját üvegekbe zárom, jól jön az majd a hideg téli napokon! A leveshez még fokhagymát, egy felvert tojást, kis zsiradékot és tejfölt teszek. A másik változat a “kórházi eledel“, ami egy nagyon kedves (és peches) ismerősöm  szerint gyakran szerepel az étlapon, és ráadásul ehető is (nekem ott ilyent nem tálaltak!). Ez egy egytálétel, amelynek  csirkepörkölt alapját összekeverjük zöldséges (hagyma, paprika, paradicsom, murok) zöldpaszullyal, meglocsoljuk tejföllel, megszórjuk sajttal, majd összepirítjuk lerben. Szerintem is íztobzódás !