Hideg

Hideg van és háború (sőt, hidegháború), mert mi, emberek, csak ennyire vagyunk képesek. Tönkretesszük az élőhelyünk, önmagunk, és hogy a szomszéd se örüljön, néhány öv alatti ütést neki is beviszünk, fegyvert adva a kezébe. Szabadság, testvériség, egyenlőség? Nem is volt soha, nem is lesz (az erősebbek, keményebbek, lelkiismeretlenebbek mindig is szabadabbak voltak), ugyanakkor szabadságunkban áll mindezért jómagunknak fizetni. Míg van miből. Pénzből, férjből, gyermekből, apából, lakóhelyből. Egyenlőség? Míg a nagy szivárványos lepel alá Csajkovszkij és Dosztojevszkij, sőt, uram bocsá’ paralimpikon már nem fér be?

Pirítsunk darált húst, főzzünk bele szemes paszulyt, kukoricát, hagymát, fokhagymát, murkot, paradicsomot és csípős paprikát, ízesítsük keserű csokoládéval, elkészülvén pedig máris fogyaszthatjuk a tüzes chilis (vagy tán csillás) babot, magunk és gyomrunk igencsak nagy örömére.