forrás: székely hírmondó

Ennek akkor már van egy rítusa is, hogy ti az udvaron összegyűltök. Számodra fontos volt ez, hogy legyen ennek egy hagyománya?

Volt olyan advent is az elmúlt években, amikor megvásároltam, vagy kaptam valakitől az adventi koszorút. Négy éve viszont együtt készítjük el, én is saját magamnak készítem. Nem a koszorú, nem a tárgyak és nem is a gyertyák, hanem a hangulat, ami fontos számomra. Az, hogy összejön harminc-negyven ember, hogy egymástól kölcsönkérjük a ragasztópisztolyt, hogy megnézzük, hogy sikerült egymásnak az adventi koszorúja, látni azt, hogy a gyerekek ott vannak körülöttünk — sokkal fontosabb ez nekem az adventben.

Lelkipásztorként mi a fontosabb számodra? A hagyományokat szeretnéd kiemelni, vagy pedig a haladó világ szemléletét tartanád inkább szem előtt?

Azt hiszem, hogy mindkettő fontos. Az is, hogy éljünk a jelenben, viszont közben megtartani a hagyományokat, amelyek az ünnepekhez kötődnek az is fontos. Tegnap például felhívtam a gyülekezet figyelmét, hogy közeleg az advent, és ne csússzunk bele megint abba a hibába, hogy megvásároljuk, megpróbáljuk könnyen megoldani a készülést, a ráhangolódást. Mert ott van a kirakatokban minden karácsonyi kellék, viszont azzal, hogy nagyon gyorsan megvásároljuk, azt érjük el, hogy nincs hangulat, hogy nincs elég időnk ráhangolódni, eltelt az év, és már itt is van a karácsony.

Neked mi az, amit leginkább szeretnél átadni ennek az időszaknak a szelleméből? Mi az, ami számodra tényleg fontos, amin szerinted tényleg érdemes egy kicsit rágódni?

Na és számodra mit jelent a lelassulás?

Az az igazság, hogy muszáj megtervezzem a napomat. Konkrétan le kell írjam, hogy melyik órában mit csinálok. A lelassulás pedig azt jelenti, hogy megpróbálom elkészíteni magamnak az egész decemberi hangulatot. Sok éve próbálom megcsinálni, hogy ne tárgyakat, ne kézzelfogható dolgot adjak karácsonykor. Ne ússzam meg. Hanem írjak levelet. Leírni azt a szeretteinknek, hogy miért szeretlek titeket, hogy mi az, ami összeköt minket. És rendre elbuktam ebben, ha őszinte akarok lenni. Sokszor nekifogtam megírni ezeket a leveleket, de mindig könnyebb volt megvenni az ajándékokat.

És szerinted mi gátol téged ebben?

Az időre szoktam fogni, aztán valahol rájövök, hogy lelkileg van egy nagyon nagy gát ebben. Hogy nem működik, nem szokás az, hogy most küldök egy levelet, ahol leírom azt, hogy miért vagy nekem fontos. Kicsit van egy félelem is bennem. Félek a reakciótól.

Picit rátérve a munkára. Neked rendszeresen ki kell állni emberek elé beszélni. Ez a hivatásod. Mennyire fáradsz el benne év végére?

Olyat még nem csináltam, hogy ne csináljak adventkor semmit. A lelkésznek az a dolga, hogy együtt készüljön a gyülekezettel, a közösséggel együtt hangolódik az adventre. Voltam városban lelkész, és falun is. És ugyanaz a tapasztalatom. Hogy mire odaérünk a karácsonyhoz, akkor el vagyunk fáradva. De az a pillanat, amikor este ott vagyunk a gyülekezettel, és visszagondolok, hogy a négy adventi vasárnap alatt, négy héten át nagyon sokat dolgoztunk együtt, akkor azt érzem, hogy megérte. Olyat még nem csináltam, hogy csendbe, békésen végigandalogtuk az adventet. Jó látni, hogy közösen érkezünk meg a karácsonyba.

Mennyire tudsz mondani olyat az embereknek, ami tényleg segít abban, hogy lelassuljanak?

Nagyon jó lenne, ha én jó példával tudnék előállni. Hogy nézzétek meg, hogy a pap készül, nem siet, nem csúsznak ki a kezéből a dolgok. De ez nem igaz. Viszont én tudom, hogy ez az advent egy más időszak. Ez egy szent idő. Lehet szent időben sietni, viszont amikor advent van, próbálom megélni azt, hogy a lelkemet hangoljam rá. Lehet, hogy a lábaim sietnek, a kezeim gyorsan mozognak, de a lelkemet nagyon szeretném áthangolni adventre, és ezt meg is teszem. Ilyenkor érzékenyebb vagyok, jobban azonosulok az emberekkel. Már csak a folyó időhöz is úgy viszonyulok, hogy legyen ez a hónap, ami különbözik a másik 11 hónaptól. MInőségileg másképp akarom megélni.

Mi az, ami most nagyon más egy közösségben, az ezelőtti decemberekhez képest?

Kockáztatom a kérdést, hogy van-e egyáltalán közösség. Egyáltalán tudjuk mit jelent közösségben élni? Azt látom, hogy a nagy közösségek megszűntek. Ha mikroközösségekről beszélgetünk, akkor ezek is egyre ritkábbak. Egyre inkább eltávolodunk, és azt, hogy fizikailag jelen legyünk, kisebb sikerként élem meg. Persze, nem mondom, vannak közösségek, viszont egyre ritkábbak.

Hagyományos karácsony- párti vagy, vagy inkább a haladó ünnep fele húzol?

Az oldszkúl karácsony pártján állok, egyértelműen. Kántálással, forralt borral, fenyőfával, megírom az angyalnak a levelet, hogy hozza el a fenyőfát, segítek neki feldíszíteni. Ez egy más idő, a karácsony és az advent is. Ez egy szent idő. Például ott van a templom. A legegyszerűbben úgy lehet ezt elmondani, hogy az erdélyi templomokban, vannak a kereszthajós templomok, de az egyhajós templomokban is van egy szent, és van egy profán rész. Profán rész az, ahová a gyülekezet ül, ami megérinthető. És van a szent rész, ahová csak az avatott emberek mehetnek. És ez az advent is ilyen, egy szent idő. Mindig elmondom az embereknek, hogy nézzenek oda, az nem egy képzeletbeli hely. Az egy látható hely, ott van a szent rész. És ez az advent négy vasárnapja is ilyen. Egy szent időszak, amikor meggyúl a fény.

Izgatottan várunk, hogy készüljünk együtt az ünnepre november 24 -én 18:00 órától.

Advent van: tedd magad offline-ba és kapcsolódj magadhoz.
Van egy mondás, miszerint, ha elfáradtál állj meg, és várd meg míg a lelked utolér.

Az adventi periódus pont arra van, hogy kicsit lelassuljunk, hogy időt, teret, energiát adjunk magunknak. Modern megközelítésben azt is mondhatnám, hogy az advent a slow life megélésére és tudatosítására ad lehetőséget. Arra, hogy kicsit lelassuljunk, megálljunk, hagyjuk, hogy a lelkünk utolérjen bennünket. Erre mindannyiunknak szüksége van, hiszen futottunk eleget, és lehet, hogy még mindig futunk ebben az évben. Sajnos a tapasztalat azt mutatja — és sokszor láttam én is ügyfelekkel dolgozva —, hogy csak akkor állunk meg és akkor lassítunk, amikor már késő, amikor az élet odavág rendesen, és nincs más választásunk, lehetőségünk. Ilyen egy súlyos betegség, egy váratlan baleset, egy válás, egy szerettünk elvesztése, anyagi csőd, érzelmi kiborulás, egyensúlyvesztés, mély depresszió, pánik stb. Ne várjuk ezt magunkra!

Igen, tudom, lehet már nem tudod, hogyan kell. Ezt is látom, tapasztalom egyes ügyfeleknél. Olyan régóta futnak már, hogy nagyon távolra kerültek önmaguktól. Ilyenkor nem könnyű visszatalálni, mert nem tudják, hogy hogyan kell, de nem lehetetlen. Nem lehetetlen, mert mindannyiunkban létezik egy belső vezető, aki ott van. Nevezhetjük ezt akár a lelkünknek is. Ő jelzi, ha jó irányba tartunk, és azt is, ha nem. Jelzi, ha boldogok vagyunk, és azt is, ha nem. Ez a belső vezető a mi iránytűnk. Ahhoz, hogy fel tudjuk venni a kapcsolatot vele, hogy halljuk, érezzük őt, meg kell állnunk néha.

Kapcsolj ki mindent. Kapcsold ki magad. Tedd magad offline-ba az adventi időszakban. Minden nap. Légy csendben magaddal. Ne kapcsold be a tévét, halkítsd le a telefonod, mellőzd a szociális médiát. És amennyire lehet, kapcsold ki az elméd is. Amíg kattognak és cikáznak benne a gondolatok, addig nagyon nehéz hallani a belső hangod, addig lehetetlen kapcsolódni önmagadhoz.

Maradj csendben. Csak figyelj, és kezdj el beszélgetni önmagaddal. Nézd meg, mit találsz a csendben. Mi az, ami foglalkoztat, mivel vagy elégedett és mivel nem. Min lenne jó változtatni, mi az, ami zavar, ami nem tesz boldoggá, ami bosszúságot okoz. Nézd meg, milyen irányba tart az életed. Jó ez neked? Kell ez neked? Vagy változtatni akarsz? Ezek mind a csendben vannak. A válaszok is. Csak légy résen. Slow life és figyelj. Hallgasd magad. Keresd magadban a válaszokat. A megoldásokat. Azt, ami jó neked.

Advent a várakozás időszaka. Várakozz magadra. Várakozz a válaszokra.

forrás: székely hírmondó

Eképpen elkészülvén, családom körében zajos sikert ért el, melyet sokkal gyakrabban elviselnék, de sajna a bárányok nálunkfelé is annyira gyorsan nőnek, hogy igen nehéz időben reájuk bukkanni.

forrás: székely hírmondó