16 nov Szárított zöldfűszer
Szárított zöldfűszer
Ilyen sem volt még, mióta nekem zöldségeskertem van, hogy november 10-én friss metélőhagymával díszíthetem krumplisalátám halmait. A virágok virulnak és nyílnak, zöldel a fű, a farakás még mindig ugyanolyan katonás sorban álldogál, mint nyár végén, amikor elkészült.
Mindezeknek — én, ki a telet utálom — szívem mélyén örültem is, egészen addig, míg a pincehideg polcról érkezett zakuszka majdhogynem magától pezsgett ki a kenyérszeletre. Ezen pillanatban leolvadt mosollyal az arcomon, gyors fejszámolásba kezdtem: hány órai munkám és mennyi pénzem esett áldozatul, ha netán a polc összes lakója azon melegében megbuggyant. A két hete elsózott káposzta is majdhogynem megérett, ami önmagában még nem baj, de mint köztudott, egy idő után ezek a fejek is megzavarodhatnak.
Itt állok hát, egyik szemem sír, a másik nevet, de mit tehet az ember ilyen gyönyörű időben, minthogy biciklire pattan, és teker egy kicsit, egészsége megőrzése érdekében. Hazaérve pedig rendbe rakom a télre (hátha mégiscsak betoppan) eltett zöldfűszereim csomagocskáit.
Egy részük (petrezselyem, leostyán, zeller) a fagyon pihen, ugyanis harsogó zöld színüket így tartják meg legjobban.
Szárítottam még a mikróban is, ti. így sem sápad szürkészöldre. Tárolhatjuk őket üvegben, háncsdobozkában, maradék anyagokból varrt szatyrocskákban.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
