Számoljunk el az életünkkel — beszélgetés Dávid Pannival – Podcast

Szerző: Szabó Eszter • Fotók: Freepik • november 16.

Megosztom:

Számoljunk el az életünkkel —

beszélgetés Dávid Pannival

Furcsa, hogy egyáltalán beszélnünk kell róla, hiszen nem is olyan régen, ez még nem volt probléma. Ma viszont egyre inkább foglalkoztat, hogy miként lehet jobban odafigyelni arra, hogy mennyit költünk egy hónapban, hogyan lehet költséghatékonyan élni. Ez a téma szerintem sok mindennel összefügg, hiszen a költséghatékonyság még nem kellene a nélkülözést jelentse, illetve a minőség romlását sem. De akkor hogyan gondoljunk a pénzre? Dávid Panni hazai influenszer már nagyon régóta tesz azért, hogy árnyaltabbá tegye a fiatalok látásmódját, most már anyaként, de közben nőként is, aki szeret öltözködni, szereti maga körül a szépet, de mégis jól akarja élni az életét, jelentsen ez bármit is. Vele olvashattok most egy beszélgetést.

Te mennyire voltál spórolós régen, még férj és gyerek előtt?

A bevezetődre visszatérve, nekem mindig az jut eszembe, amikor nagymamámnak elmeséltük, hogy a férjem szokott kenyeret sütni. Nagy csend volt utána, nem értette, hogy miért, amikor meg is lehet vásárolni. Nagyon érdekes, hogy így két generáció alatt mennyit változott ez, hogy nekik ugye ez egy kényszer volt, muszáj volt kenyeret sütni és ő ezt óriási könnyebbségnek látja, hogy most nem kell. Nekünk meg gyakorlatilag ez egy privilégium, hogy eldönthetjük, hogy ha akarjuk, akkor rászánjuk az időt és megsütjük a kenyeret.
Hogy én mennyire voltam spórolós — hát nekünk gyerekkorunkban nem volt soha klasszikus értelemben vett zsebpénzünk. Amikor szükségünk volt valamire, akkor a szüleim megvették. Az első bevételem úgymond már egyetemista koromban volt, amikor elmentem egy fél évet Pestre Erasmusszal. Akkor egyetemistaként bennem volt az, hogy távol a szülőktől azt csinálok a pénzzel, amit akarok, de azért azt hiszem, hogy eléggé felelősségteljes voltam. Amikor meg Izlandon éltem, ott elég jól kerestem, és volt, hogy átestem a ló túlsó oldalára. Most, hogy már saját családom van, azért próbálunk ebben egyensúlyt találni, meg költségvetést vinni minden hónapban, és az alapján tervezni.

Igen, azért a gyerek egy kicsit átírja a prioritásokat. Mennyire tervezel előre, akár pénzügyileg? Van félretett pénzetek?

Mi úgymond több borkánba is gyűjtünk már pénzt. Egyrészt van egy általánosan félretett összeg házra, vagy vészhelyzet esetén, van egy másik számlánk, ahová projektpénzt gyűjtünk a nagyobb kiadásokra, például egy nyaralásra, vagy egy új matracra. Emellett pedig a kisfiunknak is teszünk félre, amit majd 18 éves korában megkaphat. De nyilván ez azért óriási luxus, hogy ezt meg tudjuk tenni.

Közeledik a karácsony. És azt veszem észre, hogy egyre nagyobb összegeket áldozunk arra, hogy mindenkinek megfelelő ajándékot vásároljunk. Te milyen elv alapján vásárolsz erre az ünnepre?

Én a karácsonyban érzek egyfajta kötelezőséget, hogy ilyenkor ajándékot kell adni. És sokszor nehéz eldönteni, hogy mit vegyünk. Ugyanakkor a férjemmel mindkettőnknek az ajándékozás is a szeretetnyelve. Szeretjük meglepni a szeretteinket. De például azt eldöntöttük, hogy mivel a kisfiunk 9 hónapos lesz karácsonykor, így pedig nem fog belőle sokat felfogni, nincs értelme nagyon elhalmozni ajándékokkal. Persze ezt mindenki magának dönti el, hogy mennyit, de azt érzem, hogy azért sokan túlkompenzálnak ilyenkor, és az ajándékokkal próbálják kifejezni azt, hogy mennyire szeretnek vagy értékelnek valakit. Egyébként mi sokszor inkább élményt ajándékozunk.

Mi az a dolog, amire nem sajnálod a pénzt egyáltalán?

A kaja. Amikor utazunk a férjemmel, akkor az egyik kedvencünk az, hogy előre kinézzük, hogy hol szeretnénk enni, milyen helyeket fogunk kipróbálni. Ez olyasmi, amire szívesen költünk, mert egyrészt úgy érezzük, hogy így behatóbban meg tudunk ismerni más kultúrákat, de másrészt azért is, mert otthon annyira nincs jelen a fine dining.

Ha most visszatekintesz az elmúlt egy évre, akkor hányszor vásároltatok olyan dolgot, amit most már fölöslegesnek ítéltek meg?

A férjem az Instagram-reklámoknak dől be általában. Van olyan, amikor bejön, de van, amikor nagyon nem. Például vettünk egyszer egy gyümölcs dehidratáló gépet. Arra gondoltunk, hogy hosszú távon milyen vagány lesz, de azóta vagy két alkalommal, ha használtuk.

Valószínű amúgy, hogy nagyon sokszor az életmódunk változtatásához köthető dolgokra költünk nagyobb összegeket feleslegesen, nem? Például én egyszer vettem egy parfümkészítő szettet, mert azt gondoltam, hogy ezzel akarok foglalkozni.

Igen, ilyen elhalt hobbijaim nekem is vannak. Például vettem egy horgolótűt, hogy én megtanulok horgolni. Egyébként valószínű, hogy sokszor a vágyott énünknek vásárolunk. Tehát most mi azt gondoltuk magunkról, hogy mi olyan emberek leszünk, akik majd gyümölcsöket fognak dehidratálni, de közben a valóságban soha nem jutunk el odáig.

Egyrészt azért kerestelek meg téged, mert szerintem nagyon inspiráló az, hogy Instagramon arról írsz, azt mutatod meg, hogy általában nem újan veszed a ruháidat, és mégis nagyon stílusos szettekben öltözködsz.

Egyébként a turizás nagyon veszélyes tud lenni pont emiatt, hogy olcsó. Mert lehet, hogy nem fogom felvenni, de most azt a tíz lejt nem sajnálom érte. Régebb halmoztam a ruhákat, és egy idő után rájöttem, hogy ennek semmi értelme, mert tíz százalékát vettem fel nagyjából. Mielőtt várandós lettem, nagyon szerettem a fizikai turkálókat, viszont amióta a kisfiam miatt nem igazán jutok el, azóta sajnos a Vinted- re csúsztam rá. És azért sajnos, mert nagyon kényelmes olyan szempontból, hogy este az ágyból is tudsz vásárolni használt, de minőségi ruhákat. Viszont a nyáron elkezdtem eléggé durván vásárolgatni, halmozni a dolgokat, ezért most eldöntöttem, hogy fogok tartani egy féléves nem vásárolok ruhát-kihívást.

Online vásárlás esetén tényleg eléggé veszélyes a kényelemfaktor. Viszont ez a Vinted alkalmazás szerintem nagyon sok embernek segített már megtalálni önmagát az öltözködésben is. Éppen azért mert minőségi ruhákat lehet venni sokkal olcsóbban, így nem szorulnak az emberek a fast fashion márkákra. Visszatérve a családodra. A kisfiaddal kapcsolatban mennyire figyelsz oda, hogy mennyit vásárolsz, mire szánsz pénzt?

Nagyon sok ruhát nem vásároltam neki, mert kaptunk is, meg gyűjtöttem is terhesen, de amúgy is hamar kinövi most őket. Nyilván szeretnék neki vásárolni kis vállalkozásoktól vagy etikus márkáktól, de ezen a ponton még nem látom értelmét. Mert azért azoknak áruk van. De például ott van a pelenka. Most már szinte mindig mosható pelenkát használunk, csak ha elmegyünk itthonról, akkor inkább eldobhatóst. De az például tényleg egy okos befektetés hosszú távon. Főleg, ha az ember több gyereket tervez. Nem csak azért, mert olcsóbban jössz ki, hanem mert környezettudatosabb is.

Mi a helyzet az utazásokkal? Luxusnak számít szerinted az utazás manapság?

Én úgy érzem, hogy az én életem nagyon sokat változott az utazások, meg főleg a külföldön élés által, úgyhogy ilyen szempontból mindenképpen csak ajánlani tudom mindenkinek. De nyilván ennek is több módja van. Mi egy kicsit kényelmesek vagyunk ilyen szempontból. Tehát inkább felülünk a repülőre, mondjuk Budapestig is, minthogy tizenkét órát utazzunk. Egyébként szerintem ez a legnagyobb ellensége a tudatosságnak. A kényelem. Például azt beszéltük a férjemmel, hogy ha bemész a boltba, és ott van tízféle zabpehely, és te meg kell vizsgáld, hogy ár-minőség- összetevő-csomagolás szempontjából melyik a legjobb, az sok energiát vesz el. És az emberek többségének nincs erre is kapacitása, amit teljesen meg is értek amúgy. Én is megfigyeltem magamon, hogy amióta anya lettem, azért több minden átcsúszik a rostán. Egyszerűen sem időm, sem energiám nincsen mindenre odafigyelni.

Mennyire tartasz te a jövőtől? Tekintve a klímaválságot, a háborúkat, vagy az élet alakulását a Földön.

Erről nagyon sokat beszéltünk a férjemmel, amikor az volt a téma, hogy akkor legyen-e gyerekünk vagy sem. Mert oké, hogy egyrészt ez egy ilyen társadalmi norma, hogy akkor elérsz egy kort és főleg, hogy ha párod is van, akkor jön a gyerek. Másrészt meg egy ösztön is, de azért nyilván többek vagyunk ösztönlényeknél. Átrágtuk ezt a dolgot, főleg amiatt is, hogy mind a kettőnket aggaszt a bolygó sorsa, és akkor felmerült ez a kérdés, hogy igen, akarunk-e egy gyereket hozni ebbe a világba úgy, hogy fogalmunk sincs, tényleg, hogy mi lesz öt vagy tíz év múlva. De szerintem abban, hogy végül lett gyerekünk, benne van a válasz, hogy azért eléggé bizakodóak vagyunk. Vagy inkább azt mondanám, hogy mi arra jutottunk, hogy ha azok az emberek, akik ilyen szempontból tudatosak, mind úgy döntenek, hogy nem fognak gyereket vállalni, akkor csak azoknak az embereknek lesz gyereke, akit semmi nem érdekel. És akkor meg tuti biztos, hogy a világ vége felé tartunk. De ha mi úgy döntünk, hogy igenis szeretnénk egy következő generációt, és szeretnénk azt a generációt ebben a szemléletben felnevelni, akkor én úgy látom, hogy van remény arra, hogy jobb irányba menjenek a dolgok.

Az alábbi felületeken hallgatható:

Spotify  https://spoti.fi/3S4zvrB

Apple Podcast  https://apple.co/3QN3Iuh

Google Podcast

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ