Nem mozdulnak

Szerző: Csukás Emese •  Fotók: Freepik • 2021. február 1.

Megosztom:

Nem mozdulnak

Hogy vagytok, kérdi nyájasan egy ismerős anyuka, miközben a baba-mama torna előtt néhány perccel kínok között hántjuk le a gyermekeinkről a feszülő vatelint. Ők természetesen szoprán duettben adják elő bánatukat, amelyet az öltözés iránti gyűlöletük kifejezésén kezdenek.
Hogy is vagyunk? Sehogy. Vagyis ugyanúgy, mint tegnap. Ti? Sorstársamnak felcsillan a szeme a kérdésemre és már látom, hogy valószínűleg ismét ki fog derülni valami, amiben sokkal ügyesebb a babája mint az enyém, tehát én lényegesen pocsékabb anya vagyok mint ő, és mint az egész világ összes anyukája. Aha. Klassz, mondom és próbálok mosolyogni hozzá, miközben önkéntelenül is kicsit előre tuszkolom a hason fekvő Bambinot, hogy mi lesz már, látod, beelőznek, amíg itt bambulsz és azt gondolod, hogy elég ha átfordultál már néhányszor. Hát nem elég… No, de már indul is a tornaóra.
Bambino jól bírja az iramot, csak én omlok össze belül, amikor észreveszem, hogy a deszka pózban a hasam a matracig lóg. Összemarkolok és betűrök a feszes nadrágomba annyi köteget az zsírpaplanomból, amennyit az felvesz és próbálom kitörölni a rövid- és hosszú távú memóriámból ezt a jelenetet. Ekkorra már minden baba ide-oda mászkál forgolódik, csak Bambino nézi magát hason a tükörben és nem mozdul.
Gyere baba, gyere ide anyucihoz, gyere, suttogom neki tündéri hangon. Nem mozdul. Side plank. Baba, babuci, ne hol a kis zebrád, gyere, vedd el — hívom, miközben vinnyogtatom neki azt a szomorú zebrát. Nem mozdul. Szerintem Godot-ra vár, gondolom, és hamar aggódni kezdek a hallása és a mozgásfejlődési hiányosságai miatt. Le van maradva a mozgásfejlődésben? Egyáltalán honnan tudom, hogy jól fejlődik-e a baba mozgása? Most akkor mi lesz? Hogy segítsem, mi tévő legyek? Ezek és hasonló kérdések fogalmazódnak meg a fejemben, miközben a szomszédos matracon egy anyuka tapsikolva örömködik a háton fekvő, kezét-lábát égnek emelő gyermekének, hogy „nézzétek, alig négy hónapos és már ülni akar”.
Kérdéseimmel szakemberhez fordultam és talán ez volt a szülői mivoltom egyik legjobb döntése, amely a gyereknevelés több területére is kihatott. Idemásolom Zakariás Éva csíkszeredai gyógytornász bölcs szavait, hogy mindenki más is okulhasson belőle.
A legfontosabb, hogy a babánkat ne hasonlítsuk senki gyermekéhez, mindig csak saját magához viszonyítsuk a fejlődését. Gyanús, ha túlságosan puha vagy feszes az izomzata. Ezt a szabad mozgása közben is könnyedén megfigyelhetjük, öltöztetéskor, pelenkázáskor, illetve ölben tartás közben. Feszességre gyanakodhatunk, ha hason fekvésben erőteljesen hátrafeszíti a fejét, karjait hátrafeszíti, ökölbe szorítja a kezeit, ölbe vételkor kifeszítheti magát a kezünkből, a puha izomzatnál viszont nincs tartása a babának, valósággal szétterül a kezünkben. Megkésett vagy akadályozott mozgásfejlődésre gondolhatunk, ha szopási nehézséggel küzd a baba, ha nem szeret a hasán feküdni, nem emeli és nem is tartja a fejét, ha nem forgatja a fejét mindkét irányba, nem emeli és nem tartja a lábait a levegőben háton fekvésben, nem fordul mindkét irányba, nem nyúl és nem fog mindkét kezével, ha nem tolja fel magasra a felsőtestét hason fekvésből, bármilyen asszimetria a mozgásban, ami megnyilvánulhat a fordulásban, kúszásban, mászásban, felállásban, oldalra járásban, járásban. Rendkívül fontos a kereszt koordinált kúszás, mászás, illetve felállás, ami alatt az összehangolt, váltott kéz-láb mozgását értjük. Bármelyik mozgásos lépcső kimaradása vagy hosszas késése, ha együtt jár az izomzat tónusának eltérésével (túl feszes vagy túl laza), mindenképp szakellátást igényel. Mindenképp fontos a babákat stimulálni, a túlingerlés és az ingerhiány sem megfelelő, a babát igényeinek megfelelő és mennyiségű inger érje. Tornáztassuk, hintáztassuk, masszírozzuk, nagy kádban úsztassuk, mondókázzunk, énekeljünk, taktilisan ingereljük, egyszóval szenzo-motorosan aktiváljuk, akár csoportos foglalkozások keretén belül is, mint a babatorna, babaúszás, mondókázó csoportok.
A mozgás nem más mint kapcsolatfelvétel, kommunikáció a külvilággal. Mint tudjuk az egyed mozgásfejlődése genetikailag meghatározottan, specifikus program alapján automatikusan, tudattalan módon történik, nincs szükség tanításra. Minden baba a saját tempójában fejlődik, ami genetikailag meg van határozva. A mozgás motiváció hatására jön létre, figyeljünk arra, hogy motiválva legyen a babánk, ha mozgásra szeretnénk késztetni. Ha szükség van rá, akkor érdemes naponta többször is tornáztatni, motiválni, serkenteni a mozgásra. Minden mozgásnak van egy érési folyamata, így nem kell aggódni, ha egy mozgás megjelenése után néhány hétig eltűnik. A leggyakoribb aggodalom a járás késése. Minden baba akkor indul el, amikor fel van rá készülve, meg van érve rá. Fölösleges ezt a folyamatot siettetni, szülőként biztosítsunk megfelelő környezetet gyermekünk számára, ahol akadálymentesen mozoghat.
A járóka használatát érdemes elkerülni, mert negatívan befolyásolja a gerinc és az alsó végtagok fejlődését, hiszen egy mesterséges támaszt nyújt a test számára, egy természetellenes tartás élményét adja a felegyenesedésben lévő babának. Olyan járássegítőt érdemes használni, amibe a baba belekapaszkodhat mellkas-váll magasságban és tolhat maga előtt, ez lehet egy szék, játék babakocsi, saját babakocsi, vagy a kereskedelemben is kapható tolható eszközök. Ha túl korán vezetjük a babánkat, a járóka esetében említett negatív hatásokra számíthatunk. Semmiképp ne vezessük a babánkat kéztől tartva, ha mégsem tudnánk ellenállni, akkor határozottan, a vállától tartsuk. Ha túlságosan nagy a mozgáskésés, akkor mindenképp konzultáljunk egy szakemberrel. Ha elindult, már válasszunk neki megfelelő lábbelit. Lényeges, hogy saját cipőt használjon a járni tanuló baba. Rugalmas talpú, sarokcsontot támasztó, alacsony szárú legyen a cipő, olyan, ami lehetővé teszi a láb gördülését és nem korlátozza a járás fázisaiban.
Szóval így tudtam meg, hogy Bambinoval nincs semmi gond. Ő csak fejlődik és fogalma sincs, hogy mik az anyjának az elvárásai, illetve milyen képzelt követelményeknek kell megfelelnie. Növöget és ügyesedik, gurul és kúszik, felül és feláll, aztán leül, aztán feláll, fel is mászik, nem csak mászik, lépeget és rohangászik, orra esik és felpattan, ugrál és szalad. Hozzám képest túlságosan is gyorsan. Én meg levegő után kapkodva gondolok vissza azokra az időkre, amikor az icipici babám a talpait markolászta háton fekve a babaszőnyegen és nem mozdult. Szép idők voltak azok, mondom magamban és már veszem is a nyakam közé a lábaim, hogy a következő gyalogátjáró előtt még utolérjem a gyorsfutó kétévesem.

A cikk alapját Zakariás Éva gyógytornász válaszai képezték, a babák mozgásfejlődésével kapcsolatban feltett kérdéseimre. Ezúttal is hálámat és tiszteletemet szeretném kifejezni a segítségéért és a munkássága iránt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ