17 máj Mutasd magad – Zsigmond-Magyari Izabella
Mutasd magad!
– Zsigmond-Magyari Izabella
Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.
Zsigmond-Magyari Izabella – Létezik a „csak úgy” boldogság. Boldogság a létezés. Boldogság az, amikor a tavasz első napsugara végigsimogatja az arcodat. Boldogság az, amikor a kályha melegében felenyhül átfázott tested. Boldogság az első falat idénygyümölcs. Boldogság kedvesed ölelése, gyermeked mosolya, szüleid jelenléte. Boldogság, ha van hited. Mindenben ott rejlik a boldogságunk.
1. Ki vagy te?
Anya vagyok. Sok helyen szerepet vállaltam, több szakmám van, de mind közül az anyaság az, ami nem is szerep, hanem önmagam legjobb, legerősebb, legszebb része. Most érzem magam igazán egésznek. Színművészetit végeztem, szerettem játszani, és tudom, hogy még fogok, ám a színházat a maga sokszínű világával mégis kicsinek éltem meg, így újabb kihívásokat fogadtam el, legyen az személyes kihívás, vagy akár egy újabb szakma megismerése, elsajátítása. Így kezdtem a média terültén is dolgozni, így lettem színművészetet oktató tanár. Érzékeny vagyok, kíváncsi az emberekre, a világra. Sokat elemezgetem a körülöttem és a bennem történő eseményeket, érzéseket. Perfekcionista vagyok, de nem vagyok elégedetlen. Az igazság az, hogy sokszor ezt negatív tulajdonságként élem meg, állandóan tanítom magam a könnyedségre. Közvetlen vagyok, szeretek beszélgetni, értéknek tekintem az őszinte, egyenes embereket körülöttem, szeretek utazni, új kultúrákkal megismerkedni, szeretem a kihívásokat, a sikerélmények pedig óriási lendületet adnak.
2. Melyik szerepeddel tudsz a leginkább azonosulni?
Ha szerepekről van szó, mindegyikben otthon érzem magam. Szeretek tanár lenni, feltöltenek a diákok, szeretek figyelni rájuk és a tananyagon kívül emberként is szólni hozzájuk. Szeretem a műsorvezetést, legyen szó tévéről, rádióról. Abban reménykedem, hogy úgy a tanárságom, mint az interjúim, beszélgetéseim által hasznos szerve vagyok a társadalomnak, segítek az informálásban, a nevelésben, ismert és kevésbé ismert emberek és kezdeményezések népszerűsítésében. Minden szakmám mögött az embert szeretem.
3. Mit mesélnél egy tizenhat évesnek a boldogságról?
Létezik a „csak úgy” boldogság. Boldogság a létezés. Boldogság az, amikor a tavasz első napsugara végigsimogatja az arcodat. Boldogság az, amikor a kályha melegében felenyhül átfázott tested. Boldogság az első falat idénygyümölcs. Boldogság kedvesed ölelése, gyermeked mosolya, szüleid jelenléte. Boldogság, ha van hited. Mindenben ott rejlik a boldogságunk. Figyelj csak, és emeld fel tekinteted!
4. Milyen gyakran szoktál sírni?
Nagy az igazságérzetem, ami persze szubjektív, mégis képes vagyok a szituációt kintről szemlélni, megvizsgálni több nézőpontból, a másik fél igazságát is meglátni, de amikor minden felülvizsgálás ellenére is úgy érzem, hogy igazságtalanság ért, hogy nem szolgáltam rá az adott szóra vagy szituációra, vagy ha mást bántanak igazságtalanul. rögtön érzékenyen reagálok rá. De elpityergem magam egy szép filmen, egy váratlan meglepetésen, megkönnyezem kislányom pillanatait is.
5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?
Rávágnám, hogy a férjem. De most elsőként a kislányom az, aki minden nap megnevettet, nem csak engem, a férjem is. Magamon is gyakran kacagok, ha valamit elszerencsétlenkedek. A családom általános megfigyelése, hogy nekem az nem mulatságos, ami a legtöbbeknek, és akkor nyerítek fel, amikor más nem érti, vagy a „poén” nem adja könnyen magát. Ez egy színházi előadás, vagy egy mozi alkalmával nagyon megmutatkozik. Kezdtem figyelni magam, valóban így van. :))
6. Mit jelent számodra a rutin?
Szeretem a rutint, de a spontaneitás is jellemző rám. A rutin átláthatóvá teszi a mindennapokat, és ez gyerekkel más milyen értelmet nyer, ugyanakkor rugalmasan kezelem a változásokat, még gyerekkel is. Talán egyetlen problémám a rutinnal az az ingerszegénység, amit egy idő után eredményez, ilyenkor szükségem van a helyváltoztatásra, az utazásra, más ingerek, élmények befogadására, gyűjtésére. Utána helyre áll a világ bennem.
7. Mi az, ami igazán feltölt?
A kislányom ölelése, az esti bújások, puszilgatások, a reggeli mosolyok, hancúrozások. A lovazás. A ló simogatás, a lóval való kapcsolódás. A lovaglás. Sport a testemnek, terápia a lelkemnek. Az erdei séták, a gombászás, a gyógynövénygyűjtés. Egy ilyen jellegű nap után, bár elfáradok, de mindig könnyebbnek érzem magam, és szeretem, ahogy lefekvéskor olyan jólesően sajog minden porcikám. A tenger. Sokszor kell kiimádkozni a tengerből, pedig nem vagyok nagy vízimádó. Ismered az érzést, úszol, előtted a nagy kékség, alattad a mélység, távolodnak a part hangjai, tested pedig hol hideg, hol meleg áramlatban úszik. Ahol a tenger találkozik a hegyekkel, a sűrű lombozatú olajfákkal, és az alig látogatott partszakaszokkal, na ilyen az én kirándulóhelyem.
8. Mit jelentenek számodra a barátok?
Ingoványos terep. Valahogy megváltoztunk. A Covid óta. A világunk, a kapcsolataink. Egy barátságot a figyelem és az energiacsere tart életben. Sok barátságnak hitt kapcsolatomban ez nem történt meg, és be kellett látnom, hogy elfáradok az ilyenben, és jelentéktelennek érzem magam tőle, mintha érdekorientáltak lennének ezek a kapcsolódások. A lányom születése megerősített abban, hogy igenis határt kell szabnom az emberi kapcsolataimban, és ettől fellélegeztem. Így több időm jut azokra a barátokra, akikkel megtörténik a „varázslat”. Mégiscsak a legjobb barátom a férjem, a családom, kiemelt szerep jut a nővéremnek. Igazából ők azok, akik látnak engem, és akiknek meg merem mutatni magam az élet minden pillanatában. Hálás vagyok értük.
9. Van olyan vers vagy idézet, amit könnyedén, anélkül, hogy rá kellene googlizz, fel tudsz idézni?
(Tényleg nem googlizok rá, kicsit depresszív a vers, mégis ez maradt régről a kedvencem. A pontatlanságokért előre is elnézést)
Jónás Tamás: Zokogás közben
Már nem szeretni kéne, ami elmúlt,
már elhagyni a régit, ami holt,
a szemet azért nyitva hagyni mégis,
a szívet zárni, mégse valami bolt.
Mert nem szabad a non stop nyitva tartás,
mert nem szabad az állandóan fáj.
Az eltelt idő lassan halmozódik
és elfogy a szív, a vese, vagy a máj.
Jaj édesanyám, olyan egyedül vagy
olyan egyedül vagyok, hogy jaj.
A térdemért, az alázatosságért
folyik valami háború, vagy harc,
de nem akarok olyan lenni, mint az apu,
az ő tartása tart, az igaza.
Már nem tudom, hogy hol laktok, de kérlek
még utoljára hadd menjek haza.
10. Mit ábrázol a kedvenc festményed?
Tizenkét év képzőművészetet végeztem, sok a kedvenc alkotás. Szeretem az impresszionisták portréit, a festményeken szereplő alakok nyugalmi testtartása és tekintete mindig megragad. Ugyanakkor mindig nagy kedvenc volt Egon Schiele, tőle az Anya és lánya című művét emelném ki, ahol az anya egy piros, lenge ruhában gyengéden átöleli vékonyka alkatú, meztelen lányát. Az anya arcát látjuk, a lány háttal van, hátát lazán összefogott, kócos haja simogatja. Gyönyörű az az ölelkező állapot, amit Shiele megfestett. Egy másik kedvenc alkotó Michael Sweerts, a Fiú turbánnal és a Fiatal szolgálólány műveit elsőként a budapesti Szépművészeti Múzeumban láttam, ott ragadtam sok időre a portrék előtt, annyira erős lelki állapotot tükröznek az alakok.
11. Mit jelent számodra egy csésze kávé?
„Ümm, istenem!” – nagyjából mindig elhagyja ez a számat, amikor egy igazán finom, habos, aromás kávét ihatok meg leülve, egyedül, nyugodtan! Szeretek egyedül is kávézni, van, amikor kedvem van olvasni kávé mellett, és van, amikor csak szeretek kinézni a fejemből, lehetőleg nem gondolni semmire, kiüresíteni magam, és élvezni a kávé ízét, nézni az embereket, az épületeket, aztán a koffein eléri a hatását, és jönnek a tervek, az álmok, a motiváló gondolatok, hogy még mi mindent szeretnék a közeljövőben megvalósítani. Aztán kicsit izgulni kezdek, hogy mindezeket gyerek mellett hogyan lehet megvalósítani, később megszólal a belső hang, hogy erős vagyok és gyűrődéstűrő, hajrá!
12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?
Tudod, amikor nagyon kívánod a csokit, de csak ebéd után ehetsz és ebédig van még két óra. És ebben a két órában még össze kell szedni a játékokat, meg kell tanulni az óvodai versikét, és még anya meg kell főzze az ebédet. Mindent megteszel azért a csokiért, sőt, többet is, már egyre türelmetlenebbül várod, már úgy érzed nem bírod ki, és ahogy telik az idő már szinte émelyegni kezdesz, mintha forogna veled a világ, semmi egyébre nem tudsz gondolni, csak arra a falat csokira, már fantáziálgatsz róla, ahogy befészkeled magad a kedvenc foteledbe, ahogy emeled a kezed melegétől olvadó csokit, és végre ott a szádban, olvad a csoki, mintha a vénáidban éreznéd a hatását, mintha a fellegekben járnál. Ilyen a szerelem is. Akit megszeretünk, azért bármit képesek vagyunk megtenni, képesek leszünk a kivárásra is, ha kell, epekedünk utána és amikor végre együtt lehetünk, akkor a világ megszűnik körülöttünk.
13. Van kedvenc ételed?
Rossz étkező vagyok, de mindent megeszem. Szeretek nyugodt körülmények közt enni, ilyenkor kicsivel jobban el tudok merülni az ízek világában, mint máskor. Sokszor nyűgként élem meg a saját étkeztetésemet, a kislányom hála jól eszik, remélem így is marad, mellette sokszor elfeledkezem magamról. Viszont a terhességem alatt rengeteget ettem, imádtam minden egyes falatot, tehát ismerem a két végletet. Megkérdeztem a férjem, mi a kedvenc ételem, rávágta: a madártej és a töltött bárány! Ezeket tényleg szeretem. :))
14. Szeretsz főzni?
Érdekes, nem vagyok nagy étkű, de szeretek főzni, sütni még inkább, főleg akkor, ha valakinek kedveskedhetek a főztömmel. Most egy új dimenziója nyílt meg előttem a sütés-főzés világának, mert besegít a kislányom is, ez bár lassítja a folyamatot, sok kilötyögtetéssel jár, de vele még jobban telik a konyhában.
15. Mi köt le a legjobban?
Képzőművészetet végeztem, a szobrászatot szerettem a legjobban. Tíz év kihagyás után 3 évvel ezelőtt ismét elkezdtem, egy kb. 60 cm magas női Buddha-szobrot készítettem, meglepett, hogy nem nagyon estem ki a formámból. Emellett kerámiázni is kezdtem, ez másfajta technikai tudást igényel, nagyon szeretem! Szóval az agyagozás az, ami a legjobban leköt. Szeretem, amikor az agyag, mint anyag a kezeim közt felmelegszik, hogy képzeletem szerint idomíthatom a formáját, hogy a legvégén egy kézzelfogható alkotásom van, bár ritka, hogy maradéktalanul elégedett legyek a végeredménnyel.
16. Mit jelent számodra a természet?
Az erdőket, erdei tisztásokat szeretem a legjobban. Erdész, vadőr családban nőttem fel, a természet számunkra olyan, mint a levegő, nélkülözhetetlen az életünkből. Van egy kedvenc helyem, Szencsed patakja. A csend, a madarak füttye, a fák hangja, a moha érintése, az éles levegő, a patak jéghideg vize, a gombászások, a séták nélkülözhetetlen energiákként vannak jelen az életemben.
17. Ha kapnál egy esélyt az újrakezdésre, mit csinálnál másként?
Semmit. Hamarabb doktoriznék, talán ennyit.
18. Ha egy idős, a bölcsek kövét őrző emberrel beszélgethetnél – mi lenne az a három kérdés, amit mindenképpen feltennél neki?
– Halálom után mi történik? Mi lesz a tudattal és mi a lélekkel? Van-e folytatás?
– Mik a jövő heti lottó nyerő számai? :)))
– Mondja el, mi a „recept” a daganatos megbetegedések gyógyításához? (és fognám a lottónyereményem és befektetném a pénzt az orvostudomány megreformálásába).
19. Mit olvastál utoljára, amiről azt mondtad – ember, ez forradalmi, megváltoztatta az életről való elképzeléseimet!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal
20. Mit üzennél fiatalkori önmagadnak?
Légy kedves és bátor! Hamarabb húzz határt ott, ahol kell, azokkal szemben, akikkel kell! Hallgass a belső hangodra! Éld át jobban az örömöket, legyen az akármilyen kicsi, mert az örömködés meg tud kopni. Bízz a gondviselésben, tervezz és dolgozz! Képezd magad megállíthatatlanul! Tanuld a türelmet! Gyakorolj hálát! Szeress!
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
