Mutasd magad – Simó Zsuzsanna

Szerző: Csata Éva • Fotók: Freepik, Simó Zsuzsanna • 2024. június 28.

Megosztom:

Mutasd magad!

– Simó Zsuzsanna

Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.
Simó Zsuzsanna – A mindeséggel mérd magad!

1. Ki vagy te?

Én, azt hiszem elsősorban önmagam vagyok. A könyvmoly Zsu, Zsuzsa, kicsi Zsu, Zsuzsicom, Anyucika, Zsuzsanna és Susanna (Szuszánná).  Férjemnek felesége, csodálatos gyermekem édesanyja, kutyánk gazdája, pedagógus, testvér, gyermeke a szüleimnek, barátnő, sógórnő, keresztszülő, szomszéd. Ezek címkék. Vagyok mindaz, amivé a gyökereim, amiket az otthon és a család jelentett; a törzsem, amit az iskoláim, pedagógusaim és olvasmányaim adtak, illetve amit a szárnyaim, a külföldre való költözésem, családalapításom és az utazásaim tettek hozzám. Szeretek úgy gondolni magamra, mint egy biztos pont azok életében, akik közel állnak hozzám. Egy olyan biztos pont, aki nehézségekben sziklaszilárdan áll, hogy amikor a virharfelhők elvonulnak, kicsit összeomolhasson és újraépíthesse önmagát. Sok minden és sok mindenki vagyok egyszerre és néha ezek tökéletes ellentéte is. De leginkább egy ember, aki néha jó döntéseket hoz, néha botladozik, de képes bocsánatot kérni, megbocsájtani és remélhetőleg fejlődni.

2. Melyik szerepeddel tudsz a leginkább azonosulni?

Mindegyikkel. Talán csak fontossági sorrendet tudok tenni. Az anyaságom élvezi a legnagyobb prioritást, hisz véges az az idő, amikor úgy van rám szüksége a fiamnak, ahogy még most. Amikor még mi vagyunk a család neki és nem saját családja van. Ez az a szerep, amire gyakorlatilag gyerekkorom óta készülök, vágyok. Míg más lányok általában az esküvőjükről szoktak álmodozni, addig én ezt a lépést kihagyva, teljesen természetesnek véve (hisz a java az míg a halál el nem választ mondat után kezdődik”), a családi életem tervezgettem. Azt, hogy milyen anya leszek, hogyan fogok önfeledtem pocsolyában ugrálni és dombról legurulni a gyermekeimmel, naphosszat olvasni, társasozni, nagyokat kirándulni, beszélgetni, élni, lenni. Szabadon lenni, önfeledten lenni, gyerekként lenni. Rögtön az anyaság után következnek azok a szerepek, amit a családban töltök be, beleértve a baráti szerepkört is. A barátaim a választott családom. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a hivatásomat is, ami tökéletes ellentéte annak az útnak, amelyen otthon elindultam. A számok és logika világában akár könyvelőként, akár bankosként otthonosan és hihetetlen jól éreztem magam. Őszintén szólva a bankos közegem a mai napig eszembe jut és tud hiányozni. De, ami odahaza önkéntes formában indult, kis vagy nagy gyerekkel való foglalkozás, az mára a hivatásommá vált. Legyenek sérült, kacifántos gyerekek, vagy épp az ovisaim, sajátjaimként szerettem, szeretem és nevelgetem, puszilgatom őket. Ők lettek az én második családom. És mennyi szeretetet kapok azoktól az apró kezektől!

3. Mit mesélnél egy tizenhat évesnek a boldogságról?

Ugyan most még úgy tűnhet, hogy a boldogság külső tényezőkből fakad, elsősorban ez egy belső lelki állapot, ami a békességgel, harmóniával jár kéz a kézben. 

Egy vágyott tárgy megszerzése hozhat pillanatnyi, múló boldogságot, adott esetben hosszabb távon is, de az igazi boldogság az a bizonyosság, hogy a helyeden vagy, a megfelelő emberrel élsz, a munkád a hivatásod, amit örömmel csinálsz. Ez nem egy állandó dolog, mindig hullámzó. Az út, a folyamat a megelégedés felé. Egy belső béke és harmónia. De tenni kell érte. Az élet minden területén.

4. Milyen gyakran szoktál sírni?

Gyakran sírok. Érzékeny lélek vagyok, szinte bármi meg tud hatni. Sírok egy könyvön, filmen, de akár a nagy amplitudójú érzelmeimet is így vezetem le. Nem szégyellem megmutatni ezt az oldalamat a fiamnak sem, de mások előtt is el tudok pityeregni. Sírok örömömben, sírok bánatomban. A szülés után, az idő előrehaladtával egyre rosszabb.

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Szeretek nevetni. Nagyokat nevetni. A családom, fiam, kutyám, barátaim mind jó alanyok egy-egy jóízű, ropogós nevetéshez. Szerencsésnek mondhatom magam és hálás vagyok a sorsnak, az optimista természetemért és azért, mert minden közegben megtaláltam a hozzám passzoló, nevetni és élni szerető embereket. Ez természetesen nem zárja ki a nagyon mély és néha fájóan lélektépő, mély beszélgetéseket, de nincs annál jobb érzés, mint amikor hajnalig nevetgélünk egy rég nem látott jó baráttal vagy a családdal.

6. Mit jelent számodra a rutin?

A rutin életem igazodó pontja. Amennyire spontán tudok lenni, épp annyira vagyok analitikus. Úgy is mondatnánk, hogy egy két lábon járó Excel táblázat vagyok. Vagy még inkább fura egyvelege a nagyon rendezett és nagyon rendszerezett életnek és a szabad szárnyalásnak. Megpróbálom elmagyarázni, hogy miért. Az életünk úgy álatálan egy rutin alapján zajlik: munka/iskola, család, kutya, feladatok, szabadidő, szabadság, nyaralás. Eddig nagyjából mindenki élete hasonló. Az én életem azonban tele van egyéb rutinokkal is. Például a munkámban. Óvodában, iskolában dolgozni, gyerekekkel foglalkozni maga után von egy igen egyértelmű rutint, amire a gyerekeknek és a felnőtteknek is szüksége van. De vannak rutinjaim a munkán kívüli életemben is. Például a takarításban. Minden be és fel van osztva. Ez segít abban, hogy ne legyen őskáosz, hogy fennt tudjak tartani egy olyan szintet, ami nekem és a családomnak megfelelő. De ugyanez igaz az utazásainkra, a digitális képek tárolására, a cuccaink rendszerezésére. Az olvasás is rutinszerűen be van építve az életembe, könyvvel fekszem és azzal ébredek. Utazások alkalmával az egyik legfontosabb rutinom, hogy hajnalban felkelek és megnézem a szinte teljesen üres várost, turisták nélkül. De az is egy utazasi rutinunk, hogy a betervezett programokon kívül hagyok meghatározott időt arra, hogy csak úgy legyünk, sodródjuk az árral és arrafelé menjünk, azt fedezzünk fel, amit a szívünk diktál és nem a táblázatomban szerepel. A tervezés és a rutin fontos része az életemnek, talán ez a kötőanyag. Segít jobban beosztani a napjaimat és könnyebbé tenni a kötelező dolgokat. Ugyanakkor ezeknek a rutinoknak a nagy része kiindulási pont. Nem történik semmi, ha egyet gondolunk és teljesen mást szeretnénk csinálni helyette. Vagy, ha épp nincs kedvem csütörtökön megint ágyneműt cserélni, akkor lecserélem szombaton. Szerencsére nem vagyok kényszeres, de azért hiszek a rutinokban és élőszeretettel alkalmazom.

7. Mi az, ami igazán feltölt?

Egy jó beszélgetés, társasjátékozás vagy kirándulás. Lehet az bármi: egy jó múzeum, nemzeti park, városnézés, más emberek, kultúrák, szokások megismerése vagy épp a mögöttünk lévő kiserdőn keresztül kimenni a lovastanyára. Mindennapi és legfontosabb feltöltődésem az okvasás. De szeretek órákig fürdeni egy kád vízben egy jó könyvvel a kezemben vagy zenét hallgatva, nagyokat sétálni a kutyával, biciklizni, túrázni. Amiből többet szeretnék az a magyar színházi és egyéb kulturális élmény.

8. Mit jelentenek számodra a barátok?

A barátok különleges helyet foglalnak el a szívemben. Ők a választott családom. A háló, ami megtart és amit én is tartok, hogy senki ne zuhanjon le. Engem a barátaim bármikor hívhatnak, bármikor szamíthatnak rám. Őszintén örülök a sikereiknek, örömüknek, drukkolok nekik, hogy elérjék álmaikat, vágyaikat, céljaikat, ugyanakkor, ha az élet borúsabb oldalát élik, igyekszem, megfogni kezüket, értő fülekkel hallgatni és meghallani, amit rám bíznak, soha vissza nem élve vele.

9. Van olyan vers vagy idézet, amit könnyedén, anélkül, hogy rá kellene googlizz, fel tudsz idézni?

Nagy versrajongó vagyok. A közösségi oldalamon is szoktam verseket megosztani a barátaimmal. Gyakran veszek a kezembe versesköteteket és sokat tudok fejből is, még többet egy kis rásegítéssel. A személyre szabott bankkátyámon nagy kedvencem, József Attila számomra egyik legfontosabb sora, üzenete szerepel: "A mindeséggel mérd magad!". A legtöbb verset tőle tudom. De nagyon szeretem Pilinszkyt és Reményik Sándort is. A legtöbb esetben József Attilát emelném ki, de most egy Reményik Sándor vers tört utat magának bennem. Talán a kérdések miatt ez kapcsolódik leginkább az életutamhoz, érzéseimhez, gondolataimhoz, a lét(ünk) kérdéseit boncolgatva. Reményik Sándor Béke Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerűlhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.

10. Mit ábrázol a kedvenc festményed?

Minden művészetet nagyon szeretek, legyen az irodalom, zene, tánc, színház vagy festészet. Ha utazunk, egészen biztosan betérünk legalább egy múzeumba. Régen festegettem én is hobbiból. A személyes nagy kedvencem, amit még gimnazista koromban egy hozzám írt vers nyomán készítettem. De mostanában a svéd korstárs, Carolinak Gynning nagyon színes motívumai ejtettek rabul. Van valami egészen furcsa, nagy kettősség a képeiben, motívumaiban. Valahogy egyszerre nagyon színes és vidám, de mégis valami szomorúság is megjelenik bennük. Mint ahogyan bennünk is ugyanez van. Sosem tudhatjuk egészen biztosan, hogy az embertársaink csodálatos mosolya mögött mennyi szomorúság és megpróbáltatás áll. De az biztos, hogy mindenkinek voltak nehézségei az életben, de ennek ellenére próbálja mindenki újraszínezni, ha olykor megfakul az élete.

11. Mit jelent számodra egy csésze kávé?

Nekem egy csésze kávé az állandó magyarázkodást jelenti. Mert nem kávézom. Ugyanakkor a kávéillatú, napindító reggeli rutin hiányát is. De sokat és gyakran teázom, így van lehetőségem a társasági kávézásokba becsatlakozni.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

A szerelem kezdetben olyan érzés, mint, amikor megkapod azt a játékot, amire a legeslegjobban vágysz. Az az érzés a hasadban, mintha pillangók táncolnának. Az első időben szinte eltávolodni sem szeretnél tőle, folyamatosan csak vele játszanál. Megismered kívül, belül. Aztán egy idő után kezded megszokni. Már nem hat az újdonság varázsa. Talán lekopik itt-ott, megsérül, az is lehet, hogy a lelkesedésed egy kicsit alább hagy egy ideig, de azért soha nem múlik el a szereteted iránta és nem dobod ki, mert tudod, jobb vele az életed, mint nélküle.

13. Van kedvenc ételed?

Sok van. Sőt, időszakos nagy kedvenceim is vannak. De a két örök kedvencem a juhtúró és a házi kolbász, valamint a grill zöldségek, húsok és a krumpli minden variációja.

14. Szeretsz főzni?

Igen, szeretek, bár a hétköznapok rutinjai és a napi töprengés, hogy ugyan mit főzzek már megint, sokszor elveszik ennek az élvezetét. Gondoskodó típus vagyok, egyik szeretetnyelvem az etetés általi gondoskodás. Ha valaki meglátogat, egész biztosan megetetem. Otthonról hoztam ezt. Édesanyámtól is ezt láttam. Mai napig akár erején felül is készül, de ad a rászorulóknak is. Nálunk nem telt el úgy ünnep, hogy az ünnepi finomságokból ne jusson azoknak, akiknek nem volt.

15. Mi köt le a legjobban?

Egy jó könyv. Esetleg a kirakós vagy egyéb logikai játékok, mint például a sudoku és a Lego. Néha megnézek egy sorozatot. De szeretek zenét hallgatni is. Régen festegettem. Talán egyszer még visszatér ez a hobbim.

16. Mit jelent számodra a természet?

Az életet, erőt, levegőt, táplálékot. A gyerekkoromat és a békét. Amíg a fiam kisebb volt, sokszor megölelgettük a fákat. Gyermekkoromban hétvégenként a természetben kirándultunk. Mindig úgy terveztem, hogy ezt a szokást tovább viszem a saját családomba is. 

Svédországban, választott otthonunkban nagyon szeretik, tisztelik és óvják a természetet. Bejártuk a legdélebbi részektől egészen az északi részekig az országot. Egyszerűen csodálatos, hogy mennyire változatos, szép és milyen kincseket rejt a természet, járjunk bárhol a világban. Mindig ámulatba ejt a szépsége. Ugyanakkor sokszor elfog a szomorúság, amikor arra gondolok, hogy mennyi mindent tett és tesz az ember a mai napig a természet ellen.

17. Ha kapnál egy esélyt az újrakezdésre, mit csinálnál másként?

Nem hiszem, hogy bármit másképp csinálnék, még akkor sem, ha tudom, hogy van, amit tényleg lehetett volna másképp. Ha lenne rá lehetőségem, arra, hogy betekintsek milyen életem lett volna ha bizonyos pontokon más döntéseket hoztam volna, mint Matt Haig Éjfél könyvtár című regényének főszereplőjének, akkor habozás nélkül azonnal megtenném. De hiszem, hogy életem minden pontján az akkori tudásom alapján döntöttem és nem véletlenül történt úgy, ahogy. Ma nem lennék az, aki, ha nem azokat élem át és tapasztalom meg. Persze voltak fájó és nehéz pontok, amik nagyon fajtak és nagyon nehezek voltak, de valamiért így kellett lennie.

18. Ha egy idős, a bölcsek kövét őrző emberrel beszélgethetnél – mi lenne az a három kérdés, amit mindenképpen feltennél neki?

Az első kérdés, amit biztosan feltennék neki az lenne, hogy hogyan legyek a legjobb édesanyja a fiamnak? A legjobb ahhoz, hogy a legkevesebb kárt okozzák benne a nevelése során. Hogy olyan önbizalommal, önszeretettel, önbecsüléssel és saját maga tiszteletével vértezzem fel, ami elkíséri és legjobban segíti őt egész életében ahhoz, hogy egy egészséges, elégedett felnőtt életet éltessen, akkor is, amikor én már csak a szívében élek majd tovább. A másik kérdésem az lenne, hogy hogyan törölhetnénk el a háborúzásokat és emberi éhezéseket, kínszenvedéseket, önzőséget a Földről. Igen, tudom valahol a választ: ha Anyák lennének a vezetőink, nem küldenénénk háborúba a gyerekeinket és nem éheztetnénk őket. De hogyan lehetne ezt elérni? A harmadik kérdésem a napokban fogalmazódott meg bennem egy barátnőm által ajánlott könyv témáját feszegetve, ami nagyon megosztó, de azért engem mégiscsak érdekelne, hogy milyen hosszú az én életfonalam?

19. Mit olvastál utoljára, amiről azt mondtad – ember, ez forradalmi, megváltoztatta az életről való elképzeléseimet!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok jó könyvet olvasok, hála a könyves csoportunknak és a könyvajánlóknak, amiket ott kapok. Idén eddig legalább 8-10 nagyon erős olvasmány élményem volt és mindegyik más miatt került be a kedvencek közé. Amit most kiemelnék az Amikor minden véget ér című könyv Clare Machintoshtól. Tökéletes házasság, szép családi élet, amit kettétör a házaspár kisfiának betegsége. Pontosabban a döntés, amit az orvosok a szülők kezébe helyeznek: fájdalmas kezelés árán meghosszabítható a gyerek élete, maximum egy évvel. Vagy kezelés nélkül, békében engedjék el? Egy ilyen döntést meghozni borzalmas és egyetlen szülőnek sem kellene átélnie. De mi van akkor, ha a két szülő nem ért egyet és bíróságra kerül az ügy. Túlélhető egy ilyen veszteség? A fiú így is, úgy is meghal. Megmenthető a házasság? Lehet kompromisszumot kötni? Mi várható, ha az anya döntését hagyja jóvá a bíróság? Na és ha az apáét? Van jó forgatókönyv? Természetesen nincs… A cél a két rossz közül a kevésbé rosszat választani. Biztosan volt már a legtöbbünk életében olyan, amikor úgy éreztük, könnyebb lenne dönteni, ha tudnánk, hogy merre vezet az egyik út és merre a másik. Az enyémben egészen biztos. Ebben a könyvben pont az fogott meg a legjobban, hogy ugyan bemutatja mindkét forgatókönyvet, az újrakezdés és a továbblépés lehetőségeit, mégsem tudjuk egyikről sem azt mondani, hogy ez a jó döntés, így kellene dönteni. Néha csak dönteni kell és menni tovább. Akkor is, ha nem könnyű.

20. Mit üzennél fiatalkori önmagadnak?

* Szeress, ölelj, táncolj, nevess! Légy bátor és kedves. Nem baj, ha még sokáig naiv maradsz. Érnek csalódások, lesznek nehéz időszakok, de bátrabb vagy, mint gondolnád és kitartóbb, türelmesebb, mint bárki gondolná. Nem ártana, ha kicsit hamarabb kiállnál magadért, legalább fele annyira, mint a szeretteidért. Megtanulhatnál segítséget kérni is, akkor is, ha tudod, hogy bármire képes vagy te magad is. Nem mindig kell erődön felül teljesíteni. Az önismereti út, amin elindultál, néha fájdalmas lesz, de szép is. Sokat fogsz sírni és még többet nevetni. Csodálatos emberekkel ismerkedsz meg az utadon és a legfontosabbak a fizikai távolság ellenére is megmaradnak. A kislány, aki voltál, mindig benned él majd. Tanuld meg szeretni, lehajolni és megsimogatni őt. Legszebb és legmeghatározóbb éveid elé nézel. Lelki táplálékod, kedves emléked lesz a továbbiakban. De most legyél gyerek még! Igen, édesanya leszel és imádni fogod. Kinyílik a világ számodra, megsimersz más kultúrákat és embereket. Megsúgom azt is, hogy egyszer kutyás gazdi leszel a gyereked miatt és annyi szeretet kapsz a kis négylábútól, amennyit elképzelni sem tudtál. A könyvek pedig mindig veled lesznek.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ