5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Sokat nevetünk és viccelődünk a családban. Főleg a gyerekeim rossz pillanatait próbálom feledtetni egy poénnal. Ezt nem szabadna elárulnom, de mikor a lányom szomorúan kezdte az ötödik osztályt, és azt mondta, hogy ő soha nem akar többet oda menni, akkor mondtam neki, hogy figyelje, hogy a tanárok táskájában van egy kis cuki állat kabala, vagy éppen egy béka, és a gazdája biztosan megtesz mindent, hogy ezt leplezze. Másnaptól nevetve jött haza, és mondta, hogy igazam van. A fiam, aki autizmussal él, viszont olyan vicceket mond, hogy az meghalad mindent. Évekig emlegetjük: „izzadsz, mint egy sörösüveg”, „ki van forrósodva a fejed”, „szép vagy mint egy varangy”, „úgy nézel ki mint egy jetiszörnyeteg”. Nem félek viccet csinálni magamból sem, saját vicces helyzeteimet is elmesélem és együtt nevetünk.

6. Mit jelent számodra a rutin?

A rutin nagyon fontos, cselekvéseink legnagyobb százaléka rutinos. Igyekszem jó szokásokat kialakítani táplálkozásban, viselkedésben, környezettudatosságban, pénzzel való gazdálkodásban. Nem mindig sikerül. De kell ezekre gondolni. Amire beosztod az idődet, arra osztod be az életedet. Ha naponta egy órát tanulsz, az havi 30 óra tanulás, ha ugyanennyit tévézel, szintén 30 óra elpazarolt idő. A gyerekekkel kitaláltunk egy családi közmondást: aki sokat tévézik buta marad, aki sokat olvas, az lesz az okos. Egyikünk elkezdi a mondatot, a többiek nevetve folytatják. Igazából nem gond az sem, ha tévézel, ha tudatosan ezt választod, csak utána azt aratod le, amit vetettél.

A rajzolás mellett a kertészkedés, kirándulás és együtt lenni jó emberekkel. Rajzolás alatt folderekbe rendezem a gondolataimat, terveket szövök. Ki szoktam ülni a kertbe semmit csinálni, de ilyenkor is átgondolok dolgokat.

Nem voltam, vagyok az, aki mindig nagy bulikat szervezett, és rögtön nagy csapat barátra tett szert népszerűségével. Kevesebb, őszinte baráttal beérem. Kicsit abból is ered, hogy több időt lefoglal a család, meg hogy több időt szánok egyéb munkákra, amik fontosak számomra. De ettől függetlenül, nagyon örülök, ha jó társaságba kerülök.

Az idézet, amely elsőre beugrik: „Nem az számít, hogy honnan jöttél, ami igazán fontos az, hogy hova mész.” Brian Tracy-től származik, egyik kedvenc írómtól. Rengeteget hallgatom a hangoskönyveit, főzés meg rajzolás közben. Nagyon átfogó a tanítása, széles látókörű, humoros ember.

Kedvenceim a Máriát és kis Jézust ábrázoló képek, festmények, illusztrációk, minden stílusban és változatban. Számomra nincs ennél szebb…

A csésze kávé akkor ér igazán valamit, ha egy jó beszélgetéssel társul. Napközben kicsit lefékez a rohanásból. Reggelente természetesen rutin.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Örökös kedvencem a rántott sajt, a kocsonya ecetes hagymával és a húsleves házi laskával. És a sült paprika. Ezek jöhetnének egy hónapig is reggel, délben, este, a sorrend sem számít.

Maradjunk annyiban, hogy tudok főzni. Rendszeresen főzök, mert egészségesebb, de nem azon töröm a fejem, hogy még milyen receptet próbálhatnék ki, hanem hogy mit tudnék rajzolni, mit hogyan tudnék megoldani.

Szeretek olvasni, előadásokat hallgatni sikeres emberekről, természetről, tudományos kutatásokról, festményekről, filozófiát, pszichológiát. Kedvelek oktatóvideókat nézni illusztrálásról, ötletes, kreatív megoldásokról. Gyerek. illusztrációk soha nem kerülik el a figyelmemet, figyelem a stílusokat, ki hogyan oldott meg bizonyos problémát az ábrázolásban, mennyire kidolgozott, milyen a színvilág, milyen érzelmeket sugároz.

Gyerekkoromban sokat jártuk az erdőt, sok időt töltöttem falun is nagymamámnál, rokonságnál. Szeretem a nyugalmat, amit a természetben megtalálok, szeretem a különféle növényeket figyelni, a leveleket, textúrákat, a tájat. A természetben érzem a legközelebb magam Istenhez. Műveiről ismered meg a teremtőt.

Körülbelül 5 évvel ezelőtt kezdtem el gondolkozni, hogy ha újrakezdhetnék mindent, akkor művészeti iskolába mennék és nem a tanítóképzőbe és illusztrátor szeretnék lenni. Sokáig így elvoltam a sajnálkozással, egész addig, amíg rájöttem, hogy nincs több életem, csak ez az egy. Nagy felfedezés :). Tehát a hátralevő időben vagy rajzolok, vagy nem, vagy önszorgalomból megtanulok jobban rajzolni, vagy nem. Azután azt mondtam, hogy csak akkor adok ki valamiféle könyvecskét, amikor profi leszek. Csak hát értelem nélkül rajzolgatni sem lehet, úgyhogy nekifogtam olyasmit rajzolni, amit hasznosnak gondoltam, és örömömet is leltem benne. Így rajzoltam meg az első meséskönyvem illusztrációit, amiben egy rakás dolog van, ami egy könyvben nem lehet, de most van ilyen könyv is. Eldöntöttem, hogy nem „csinálnám”, hanem „csinálom”. Hogy mire jutok vele, azt hadd ne döntsem el most, hanem mondjuk 20 év múlva, amikor visszanézek. Úgyhogy most is ezen az úton haladok, néhány szemléltető kép gyűjtemény, két meséskönyv és egy memóriakártya kiadása megvalósult már. Néhány napja a Tengr.ai, mesterséges intelligenciát fejlesztő hazai céghez vettek fel dolgozni, ahol kicsit másképp, de szintén alkotómunkával foglalkozom. Szeretem az új kihívásokat, mindent, amiből tanulni tudok.

Hát azt hiszem azt kérdezném, hogy hogyan jött létre és hogyan működik az ember? Hogyan mondhatjuk, hogy szabad akartunk van, mikor a szervezetünkbe, az idegrendszerünkbe írt emlékek, a genetika, a környezet hatásának ki vagyunk téve? Néha megnézném egy képernyőn, hogy alakult volna az életem, ha bizonyos helyzetekben másként döntöttem volna.

Három könyvet tartok számon, amire emlékszem, hogy mély nyomot hagyott bennem. Az első Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok, a második Dr. Ben Carson: Și tu ai creier, és a harmadik Dr. Joe Dispenza: Breaking the habit of being yourself. A középsőről mondanék annyit, hogy arról szól, hogyan lett az osztály legbutább gyerekéből idegsebész főorvos felnőttkorban.

Ez egy nehéz kérdés. Lehet azt mondanám, hogy maradj külföldön… De ez most már nem érvényes, amúgy sem.