Mutasd magad – Cserei Gyöngyvér

Szerző: Csata Éva • Fotók: Freepik, Cserei Gyöngyvér • 2024. május 3.

Megosztom:

Mutasd magad!

– Cserei Gyöngyvér

Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.
Cserei Gyöngyvér – léteznek boldog percek, a hygge pillanatok, amikor jólesik a léleknek a testünkben lenni. Ezeket kell felismerni, értékelni és megélni.

1. Ki vagy te?

Cserei Gyöngyvér román szakos tanár, utazó, egy kis testbe zárt nagy akarat, aki néha vaslady, néha kicsi székely leányka. Egy makacsul határozott, szókimondó, független nő, aki jobban szereti az állatokat mint az embereket, akinek a szemében látszik minden, akkor is, ha meg sem szólal. Aki a fogait összeszorítja és megy előre.

2. Melyik szerepeddel tudsz a leginkább azonosulni?

Az életem legnagyobb részét a tanári szerep tölti ki, e körül forog minden tevékenységem, nyilvános megmozdulásom. Ez a szerep tart fiatalon, ez jelenti a legnagyobb kihívást és a legtöbb fejtörést, a szakosodásomból kifolyólag. Ebbe fektetem a legtöbb energiát, szeretném ha fiataljaink könnyebben és nagyobb élvezettel tanulnák a románt. „Ezért minden önkínzás, ének…” ahogy Ady írta, mert amit jó pár kollégával végigcsinálunk, az már lassan önkínzás kategóriának számít és ezt a legnagyobb szerénységgel mondom. Egyre gyakrabban fut ki a számon, hogy szeretném visszakapni a régi életem, amikor csak tanítottam, nem tantervet meg tankönyveket írtunk, mindemellett.

3. Mit mesélnél egy tizenhat évesnek a boldogságról?

Hogy nem létezik, ne hajtsa. Legalábbis az a szirupos „boldogan éltek amíg meg nem haltak” csak úgy, semmi önismeret/önkritika/önmagunkba fektetett munka nélkül. De léteznek boldog percek, a hygge pillanatok, amikor jólesik a léleknek a testünkben lenni. Ezeket kell felismerni, értékelni és megélni.

Valószínűleg azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. Az emberekről és önmagunkról tanuljuk a legtöbbet, a lelkünkkel van a legtöbb dolgunk. Fájdalom nélkül nincs tanulás, nincs fejlődés, aki ezt meg akarja úszni, sosem lesz megelégedve a sorsával. És nem is fogja érteni, más hogyan képes örülni egy tartalmas beszélgetésnek, egy nyugodt órának.

4. Milyen gyakran szoktál sírni?

Könnyezni szoktam meghatódottságomban vagy dühömben, amikor a szavak inkább a szemeimen folynak ki. De olyan egészséges lélekből jövő igazi sírást ritkán produkálok (nyilvánosan végképp nem). És van olyan helyzet, ami/amikor annyira fáj, hogy sírni sem tudok.

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Legtöbbször az osztályom, ott szoktak elröppenni olyan mondatok, hogy lecke közben meg kell álljak és sírva röhögök. Ők meg azon nevetnek, ahogy én kacagok. De jókat szoktam derülni saját magamon is, néha olyanokat alakítok, hogy akár minden diplomám tűzre tehetném…

6. Mit jelent számodra a rutin?

A rutin számomra egy idő után unalom. Mindig kell valami új kihívás, az borít ki, ha eltelik egy hosszabb periódus és nem történik semmi jelentős. Van az a mondás, hogy ha történik valami jó, elutazom, hogy megünnepeljem, ha valami rossz történik, elutazom, hogy helyre pofozzam magam, ha meg nem történik semmi, elutazom, hogy történjen valami. Ezért van az, hogy kitalálok, betervezek 2–3 havonta valami olyan tevékenységet, ami kikap a komfortzónából, hogy legyen amit várjak azokon a napokon, amikor csak reggel van és este van. Oana Pellea mondta egy TEDx előadáson és teljesen egyetértek vele, hogy: „Ha unatkozol a saját életedben, az tiszteletlenség önmagad felé.”

7. Mi az, ami igazán feltölt?

Az utazás. Olaszország. Azt sosem unom, ott rendesen elememben érzem magam. Egy ideje a nyelvet is tanulom. De az utazás bárhova számomra gyógyír minden bajra. Tavaly nyáron végigjártam az El Caminot. 900 km-t gyalogoltam Franciaországból indulva, keresztül Spanyolországon. Életem legmeghatározóbb élménye marad és az érdekes az, hogy utólag fejtette ki a hatását. Sokan, ahogy én is, ott várják a nagy megvilágosodást, meg a nagy sorsfordító felismeréseket, mivel ott aztán gondolkodni időd kerül. Főleg ha egyedül vagy „nel mezzo del nulla”. De hetekkel később, ahogy a fizikai fáradságot kipihentem, kezdett el bennem nagyon dolgozni és azóta is naponta az tölt fel és az ott belém ívódott leckék visznek most is előre. Akik caminóznak, út közben olvassák, hallják és végül megbizonyosodnak, hogy „The Camino provides!”, vagyis AZ ÚT megadja számodra, amire szükséged van. Velem azóta ami történt, még ha rossz dolog is, mind azért esett meg, mert szükségem volt rá…

8. Mit jelentenek számodra a barátok?

Ők a „józan eszem”. Tudjuk, hogy számíthatunk egymásra, éjjel is felhívhatjuk egymást, ha „világvége van” az életünkben. A barát meghallgat, nem osztja az észt és nem ítélkezik. A barát az, aki előtt EMBER tudsz lenni, gyenge, elkeseredett, fáradt és vele tudsz egy nehéz periódus után koccintani és azt mondani, hogy „az életnek van humorérzéke”.

9. Van olyan vers vagy idézet, amit könnyedén, anélkül, hogy rá kellene googlizz, fel tudsz idézni?

„Ha poklon haladsz keresztül, meg ne állj!”

10. Mit ábrázol a kedvenc festményed?

Olyan nincs.

11. Mit jelent számodra egy csésze kávé?

Igazából egy fél éve kávézom, ez is a Camino hagyatéka. Ott szoktam rá, hogy a napot egy csésze cafe con leche-vel kezdtem. Az ott egy hygge pillanat volt, körülöttem ezer idegenek, ugyanazt az utat jártuk, ugyanoda tartottunk, mosolyogtunk egymásra a kávénk fölött, volt akivel beszélgettünk is. Nem siettem, béke volt, örültem, hogy volt erőm megint elindulni. Azóta reggel megadom magamnak azt a 10–15 nyugodt percet, amikor végiggondolom az előttem álló napot és erőt merítek. Ha sietnem kell, le sem főzöm, nem olvasok mellette híreket, nem Facebookozom. Napközben nem is iszom többet.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Hogy meséljünk róla egy ötévesnek, mikor mi, felnőttek sem értjük teljesen?Mindenki saját bőrén tanulja meg mit jelent, mit vált ki az emberből. A szerelem nevében egy lélekgyilkos minden aljasságra képes, ezt hogy és miért mondd el egy fiatalnak? Olyan igazi nagy szerelem szerintem az életben egyszer van, amikor szövetségese, társa, mindene vagy a másiknak, nem nézed mekkora áldozatokkal jár. Ha akkor hátba szúrnak, többé ilyen őszinte, önzetlen és tiszta érzés nem fog kibontakozni benned.

13. Van kedvenc ételed?

Nincs kedvenc ételem, de enni szeretek.

14. Szeretsz főzni?

Túlzás lenne azt mondani, hogy egy konyhatündér vagyok, de van pár nagyon jól bevált receptem. Tőlem senki húslevesre meg töltött káposztára ne számítson, az egyszerű, maximum egy óra alatt elkészült ételek a kedvenceim.

15. Mi köt le a legjobban?

Egy könyv, egy film, de ritka jó kell legyen, olyan hogy ne tudjak elaludni, amíg nem tudom mi a befejezés.

16. Mit jelent számodra a természet?

Nyugalom és szépség. Maga az élet körforgása és egyben figyelmeztetés is, hogy a Föld végzi a dolgát, nélkülünk is. Mikor egy hegy tetején körülnézek, az jut eszembe és próbálom tudatosítani, hogy amit látok mind ott lesz akkor is, amikor én már nem leszek. Ennek tudatában kell élni, ez a lét elviselhetetlen könnyűsége.

17. Ha kapnál egy esélyt az újrakezdésre, mit csinálnál másként?

Időben elmennék onnan, ahol nem vagyok tisztelve/megbecsülve. Nem adnék egynél több esélyt, nem pocsékolnám az időm, megszabadulnék lelkiismeret- furdalás nélkül az energiavámpíroktól. Fiatalabban kezdenék el utazni. Hamarabb megtanulnék nemet mondani.

18. Ha egy idős, a bölcsek kövét őrző emberrel beszélgethetnél – mi lenne az a három kérdés, amit mindenképpen feltennél neki?

Végül is mi ennek az egész életnek a valódi értelme?
Miért jut egyeseknek sokkal több teher, sorscsapás?
Hogyan lehet visszafordítani a visszafordíthatatlant, megbocsátani a megbocsáthatatlant?

19. Mit olvastál utoljára, amiről azt mondtad – ember, ez forradalmi, megváltoztatta az életről való elképzeléseimet!

Még nem értem a végére, a napokban kezdtem neki a Szabó Magdával készült Az élet újrakezdhető című interjúgyűjteménynek. Szabó Magda számomra az a forradalmi szerző, akihez fordulni érdemes, ha az életről akarunk megtudni többet, minden könyvét tudom ajánlani. Egyébként, azt figyeltem, hogy az életről való elképzeléseim ahogy változtak, úgy változott a „szemüvegem” is, amin keresztül olvasok, most olyan részekre figyelek fel, értem meg egy többször is olvasott könyvben, ami eddig a figyelmem teljesen elkerülte. Szóval lehet 10 évente a kedvenc könyveinket kötelezően újra kellene olvassuk.

20. Mit üzennél fiatalkori önmagadnak?

Ne félj az élettől és mindig hallgass a megérzéseidre!

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ