fbpx

Még az igazán erős emberek is elfáradnak néha, és szükségük van arra, hogy megpihenjenek

Szerző: Simon Emőke •  Fotók: Unsplash • 2020. március 19.

Megosztom:

Még az igazán erős emberek is elfáradnak néha, és szükségük van arra, hogy megpihenjenek

Az erős emberek is van, hogy belefáradnak abba, hogy mindig, minden körülmények között erősek legyenek, hogy ne csüggedjenek, hogy ne hagyják el magukat, hogy mindig mindent megoldjanak. Elfáradnak ők is, hiszen senki sem születik erősnek.
Az élet tanította meg őket erősnek lenni, megtanultak helytállni az évek során a nehéz körülmények között is, és megtanulták, hogy hogyan győzzék le az akadályokat, és hogy hogyan jöjjenek ki egymaguk egy nehéz helyzetből. Így nem csoda, ha néha ők is elfogynak, és azt érzik, hogy kész, ennyi volt, nem bírom tovább, kimerültem, elfogytam, hagyom az egészet a francba, mindenki hagyjon békén, senki és semmi nem érdekel, legszívesebben megszöknék, és magam mögött hagynék mindent és mindenkit.
Elfáradnak, mert az igazán erős emberekre mindenki csak támaszkodik, erőt merít belőlük, a segítségüket, támogatásukat kérik, miközben ők nem támaszkodnak senkire. Az erős embertől elvárják, hogy mindig lehessen rá számítani, hogy mindig minden problémára azonnal tudja a megoldást, hogy biztasson, erőt adjon, hogy mindig jó kedve legyen, hogy soha ne veszítse el a fejét, hogy higgadt maradjon és kiegyensúlyozott, hogy hallgasson meg, hogy értsen meg, hogy érezzen együtt velem, hogy mondja el a véleményét, és adjon tanácsot, hogy segítsen, hogy legyen ott nekem, hogy ne hagyjon magamra.
Azonban az erős emberek is csak emberek — bármennyire is erősek. Egyikük sem superwoman és superman közülük. Nekik is pont olyan szükségük arra, hogy időnként ne legyenek erősek, hogy elengedjék magukat, hogy ne nekik kelljen mindig megoldásokban gondolkodni, hogy valaki nekik is mondja, hogy minden rendben lesz, hogy itt vagyok veled, hogy segítek neked, hogy támaszkodhatsz rám, hogy bízhatsz bennem.
Minden erős embernek szüksége van arra, hogy őt is átöleljék, hogy szeressék, hogy megnyugtassák, hogy érezze, hogy nincs egyedül, hogy nem csak magára számíthat. Minden erős embernek szüksége van erre, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem, hogy boldogulnak egyedül, hogy nincs szükségük segítségre, támogatásra.
Sokszor a legnagyobb segítség pont az erős embereknek kell, sokszor őket kéne „megmenteni” és nem elvárni tőlük, hogy ők mentsenek meg minket újból és újból. Az erős embereket is térdre kényszerítheti néha az élet — és ez általában akkor történik meg, ha nagyon sokáig voltak erősek másokért.
Még a legerősebb embereknek is szükségük van arra, hogy időnként megpihenjenek, és hogy átadják legalább egy rövid kis időre a kormányt másnak. Meg kell tanulniuk elfogadni nekik is a segítséget, hiszen ők se rendelkeznek természetfeletti erőkkel, és az ő erejük is véges. Figyeljünk rájuk, vegyük észre őket, és néha vegyük át tőlük a kormányt, hogy az ő lelkük is meg tudjon pihenni.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.