Lucskos- töltött káposzta

A munkafolyamat úgy kezdődik, hogy a friss káposztaleveleket leforrázom. A darált húst -mára csirkét vettem- összekeverem rizssel, hagymával, pici fokhagymával, ízesítem só, bors, paprikával. Belecsomagolom a káposztalevelekbe, és máris indulhatnak főni, néhány füstölt csirkecomb társaságában. Persze teszek még bele paradicsomot, kaport, csombort, csíkokra vágott káposztát, és mihelyt elkészül, besűrítem. A habarás folyamatánál szem előtt tartandó, hogy ne legyen túl nagy a hőmérséklet- különbség (mármint a fazékban rotyogő eledel és a tejfölös massza között), ellenkező esetben ugyanis a végeredmény esztétikai értéke sérülhet. A hőmérséklet kiegyenlítését pedig a legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy a forró káposzta levéből keverünk a habaráshoz, vagy esetleg egy kis hideg vizet öntünk a káposztára.

E két ajánlat  közül azt választjuk, amelyet úri jókedvünk éppen tartja. A főzésben egyébként az a jó, hogy vannak választási lehetőségeink, élhetünk velük, sőt teljesen új szabályokat is felállíthatunk. Tiszta demokrácia.  Ami ugye a társadalom (családunk), nem túl jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer. Nálunk a demokrácia mellesleg a népnek a közügyekben való részvételére épül. Történetesen  a konyhában is! Ami úgy néz ki, hogy én részt veszek a főzés, mosogatásban, fogyasztásban, a többiek meg segítenek ez utóbbiban De azért  még nem nevezném magunkat fogyasztói társadalomnak. Mert a fogyasztói szemlélet az emberi kapcsolatok, a személyes értékek elsorvadásához vezet. Az pedig nagyon nem jó!