Liszt 2.

Szerző: Berszán-Árus Csilla • Fotók: Berszán-Árus Csilla •

2020. március 21.

Megosztom:

Liszt 2.

A március idusán tapasztalt pánikhangulat miatt megviselt idegek megnyugtatására és az idegesség levezetésére igencsak hatásos és ugyanakkor hasznos tevékenység lehet, ha — a kenyérkészítők óvodájából átlépve az általános iskolába — dagasztott kenyeret állítunk elő.
A liszt és víz elegye már a történelem ködös múltjától az emberiség egyik alapvető eledele volt. Míg eleink magok rágcsálásával jutottak fehérjéhez, technikai találmányok által, és a különböző eszközök fejlesztésével eljutottunk a mai, kenyérnek nevezett alapeledelünkhöz. A kelesztett kenyér őshazájának Egyiptomot tartják, és még mindig időszámításunk előtt járunk, amikor a görögök feltalálják a mechanikus, garattal és két őrlőkerékkel ellátott malmot.
A kovásztalan kenyér, a lepény fejlődésének következő lépcsőfokára a erjesztőanyagok hozzáadásával lépett. Míg az ókori Rómában ezt a szerepet akár a must is betölthette, manapság már élesztőt, a gyakorlottabbak kovászt használnak.
Ámde, használjunk bármilyen kelesztőanyagot, egy jó dagasztás mindenképp javára válik a kenyérnek, ráadásként meg jómagunknak is. Karizmok, tépázott idegrendszer ingyenes karbantartása garantáltan biztosítva van!

A száraz kenyeret meg még mindig ne dobjuk el, készítsünk belőle sajtos, sonkás rakott kenyeret.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.