Levél a Túlvilágra Szerelem

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2020. február 3.

Megosztom:

Levél a túlvilágra

Szerelem

Drága Maresz, újabban a lehető legkevesebbet tartózkodom a jelenben. Amely fázós és idegen nekem.
Emlékeimben meleg után kutatok, ölelésedben, fülledt nyarakban, feledhetetlen pillanatokban, melyet hosszúra nyújtok, időnként kiszínezek vagy újrakeretezek. Eltompulnak egyre sűrűsödő fizikai fájdalmaim, az engem körülvevő hangok és minden nyugtalanító tényező, melyek ereje van távol tartani tőled. Az eltelt hetem a házasság hete volt.
Kinga féltékenykedik. Mindennek oka ez az ördögi telefon, melyet Józsika a konyhában felejtett. Kingát a gyanakvása nem hagyta nyugodni. Elvette, kioldotta és nyomozni kezdett a fiunk után. Nem igazán értem mit találhatott, csak abban tudok megkapaszkodni, amit látok. Hogy ritkán és keveset beszélgetnek. A beszélgetés számukra eszköz. Rendeltetésszerűen használják. Megtárgyalni, hogy ki hányra és hol kell legyen éppen, kinek kell elmennie a gyerekek után, milyen időszakra tervezik a nyaralást, milyen napra esik a színházi premier, ahova el szeretnének jutni, és mikorra várnak vendégeket. Erre egy emlékeztető tábla is van a konyhában, ahol különböző színek jelzik a sporteseményeket, iskolai programokat, kulturális eseményeket, illetve a közös családi programot. Kinga sokszor estéket dolgozik egy-egy hónap programtervezetének a beállításán és kifüggesztésén. Csak csendben csodálkozom.

És mindannyiszor felteszem magamban a kérdést, hogy hogy is tudtunk mi meglenni ilyen vagy ehhez hasonló beosztások nélkül?

Külön tábla van a gyermekek értékelésére is. Itt van aztán igazi szín- és formakavalkád. Látnod kellene… Vitatkozásért, gonoszkodásért, verekedésért, szabályszegésért, csúnya beszédért, pofázásért pontlevonások járnak. Míg egymás kisegítéséért, házi munkában való besegítésért, a saját szobád rendben és tisztán tartásáért, szófogadásért plusz pontok, amiket be lehet váltani valami tárgyra, kézzel fogható nyereményre. S hogy mennyire hatékony? Nem tudom. Ha a szülők jelen vannak — működni látszik. Ha meg nem, akkor minden halad a megszokott módon.
Ez részben megnyugtató számomra, de máskor nem. Hiszen csak az számít, amit valaki lát és ponttá alakítja át. A belső indíttatás a jóra, csak úgy, hogy jól érezzem magam tőle — elmarad. Ezt a fogalmat a tábla nem ismeri. Ergo a gyerekek sem. De semmi pénzért nem tenném szóvá. Hiszen ki hallgatna egy elmeszesedett öregemberre, aki úgy nevelte fel a gyermekeit, hogy még csak táblája sem volt. Legalább egy, ha nem is kettő…
Na de vissza Józsikáékhoz. A telefonon megtalált üzenetek akkora csetepatét szültek, hogy kő kövön nem maradt, mint Jeruzsálemben. Be kell vallanom Maresz, de csak neked — hogy büszke voltam Kingára. Akaratos, de tűz nélküli asszonynak láttam mindig. Egészen a tegnapig. Amikor úgy ordított fájdalmában, hogy még az angyalok is vigyázzba álltak, nem hogy Józsika.
Azzal vádolta a fiúnkat, hogy idegen nőkkel koketál. Hogy nőt tart. Házasságtörő. Józsika meg azzal védekezett, hogy igazán nem tett semmi rosszat, az ő olvasatában azzal, hogy valakivel beszélgetett. Fizikai kapcsolat ugyanis nem alakult ki közöttük. Kinga szerint a lelki megcsalás sokkal rosszabb, mint a fizikai. Mert a nyom, amit maga mögött hagy, eltörölhetetlen.
Mindkettőjüknek pontot szerettem volna adni azon a táblán. Egy olyan nyereménnyel, hogy anélkül, hogy valamire vagy valakihez igyekeznének — agyonszervezve az életük minden egyes pillanatát — üljenek le kettesben és beszélgessenek. Ne csináljanak semmi mást. Kezdjenek el újra beszélgetni. Nem mint két börtönőr, vagy kolléga, vagy közös kovártélyon osztózó lakótárs — hanem mint két olyan szeretetéhes felnőtt, akik között hidat a beszélgetés képes építeni. Ez a híd szűnt meg létezni kettőjük között. Nem pártolom Józsikát — de mindenkinek szüksége van valakire, aki meghallgatja. És puszta jelenlétével tükröt tart számára. Férfiként mondom, sokszor fontosabb, mint a fizikai együttlét.
A nők sokszor tévesen azt hiszik, hogy nekünk, férfiaknak csak a szoknyák után szaladgálás tölti ki mindennapjainkat. Elfeledkeznek arról, hogy lelkünk mélyén kisfiúk maradtunk. Akiket olykor kétségek gyötörnek, akik rettegnek a kudarcoktól, akiknek a vállait sokszor túl nagy teher nyomja, s ezen könnyítenének. Akik néha vágyakoznak arra, hogy valaki meghallgassa őket. És megerősítse abban, amit éppen tesznek.
Emlékszel Maresz — én téged mindig főzés közben környékeztelek meg. Kicsit olyan volt, mintha megint gyermek lettem volna. Egy kisfiú, édesanyja territóriumában — ahol meleg van, biztonság és mindig jut egy tányér étel. Függetlenül attól, hogy valamit nagyon jól csináltam, vagy teljes kudarcot vallottam vele.
Nem volt szükségünk táblákra.
Lehet, hogy nem is figyeltél rám.
De a jelenléted erőt adott.
És ez mindennél többet jelentett.
Köszönöm ezt neked kedvesem. Ezek az apróságok teszik elviselhetetlenné a jelent, amelyben hiába kereslek, nem vagy, hiába is szólnék hozzád, nem válaszolsz, hiába ölelnélek, karjaim üresen hullnak alá. Egyedül az emlékek jelentenek menekvést. Egy olyan helyre, ahol meleg van, hiszen jelenléted betölt minden egyes hiányzó részt a lelkemben.
A fenti cikk a Levél a túlvilágról sorozat ötödik része.
Életünk sodrásában találkozunk jelenségekkel, folyamatok részesei vagyunk, amik mellett nem tudunk elmenni csukott szemekkel és fülekkel. Ezek a történések, hangulatok és viszonyok gondolatokat és érzéseket ébresztenek bennünk. Mi sem hagyjuk szótlanul őket. Beszélnünk kell a világ, társadalmunk és életünk változásairól, a jelenségekről, amikre rávilágítva, beszélve róluk talán jobban megértünk. Sokakban megfogalmazódott gondolatok jelennek meg egy öregember halott feleségéhez írott leveleiben. Halott? Nézőpont kérdése. Az öregember számára nem az, benne él, hisz évtizedekig társa volt, és az öreg fejében, szívében és lelkében is ott van még. Múlt idők lencséjén át nézi az öreg a mai világot, amelynek inkább szemlélője, mint megélője. Nem mondja ki, hogy jobb volt régen, vagy jobb most, hiszen a “jobb” relatív. Ő csak viszonyít, elmesél, észrevételez, egy élet és egy letűnt kor megtapasztalásának tükrében. Ki ez az öreg ember? Mi vagyunk?
Még több levelet találsz itt.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.