Lehúznak, fulladok, értéktelennek érzem magam – avagy a mérgező kapcsolatok hálójában

Szerző: Simon Emőke •  Fotók: Internet • 2024. február 13.

Megosztom:

Lehúznak, fulladok, értéktelennek érzem magam – avagy a mérgező kapcsolatok hálójában

Semmi sem jó, amit csinálsz. Mindenért te vagy a hibás. Állandó bizonytalanság van benned. Úgy érzed tojáshéjakon lépkedsz, mert félsz a másik reakciójától, attól, nehogy megbántsd, hogy rosszul érezze magát miattad, ezért nem tudod, mit mondhatsz és mit nem, mit tehetsz és mit nem. Csak adsz és adsz, cserében viszont nagyon keveset kapsz vissza. Folyton ilyeneket hallasz, hogy túlreagálod, túlérzékeny vagy, hisztis, nincs igazad, az nem is úgy volt, nem is úgy van. Folyton fáradt vagy, kimerült és semmihez sincs kedved. Senkinek és semminek érzed magad. Ha mindez ismerős számodra, akkor nagy valószínűséggel éltél már, vagy éppen most élsz számodra mérgező kapcsolatban.
Amikor mérgező kapcsolatokról beszélünk, akkor nagyon sokan a párkapcsolatra gondolnak, de az igazság az, hogy a toxikus kapcsolatok jelen vannak mindenhol, az életünk számtalan területén szembetalálhatjuk magunkat egy-egy ilyen személlyel, élethelyzettel. Lehet mérgező számunkra a barátnőnk, kollégánk, főnökünk, az anyánk, apánk, testvérünk, sógornőnk, bárki, akivel közös ügyeink vannak, és az életünk keresztezi egymást gyakran, vagy időnként.
Ami a legveszélyesebb, hogy sokszor nem is tudatosítjuk, hogy mi történik, sok esetben még akkor sem hisszük el, ha már rengeteg a felkiáltójel, a red flag, ha már mindenki azt szajkózza a közvetlen környezetünkből, hogy ez bizony romboló, nem egészséges, és már rég nem azok vagyunk, akik voltunk.
A mérgező kapcsolatok kicsinálnak, önbizalmunkat, önbecsülésünket megcibálják. Nem érezzük értékesnek, elfogadhatónak, szerethetőnek magunkat, mert folyton azt tükrözik vissza, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem csináltuk jól. Mindenért mi vagyunk a hibásak, és a legdurvább az, hogy egy adott ponton el is hisszük, és magunkat kezdjük el hibáztatni, amikor bántanak: mégsem kellett volna azt mondanom; lehet, ha vártam volna még egy kicsit; végül is, lehet, hogy tényleg túlreagáltam; lehettem volna türelmesebb, megértőbb stb. Elkezdünk önmagunkban kételkedni és megkérdőjelezni a természetesen jövő védekező reakcióinkat, míg végül már azt se tudjuk, hogy kik vagyunk. Elvesztődtünk.
Mindig nehéz kilépni egy mérgező kapcsolatból, egyrészt a kapcsolati dinamika miatt. Alacsony az önbecsülésünk, értéktelennek érezzük magunkat, ezért nem tudunk kiállni önmagunkért, nem tudunk határokat meghúzni, nem hisszük el, hogy mást, jobbat érdemlünk. És valamiért mintha azt várnánk, hogy a másik észrevegye végre, hogy mégis jók, értékesek, szerethetők vagyunk. Igen, pont ő, aki nem látja mindezt. A sérült részünknek mindig a bántalmazó visszaigazolása kell. Másrészt azért nehéz kilépni egy mérgező kapcsolatból, mert iszonyú nehéz megbocsátani önmagunknak a választásunk miatt, vagy amiatt, hogy maradtunk, nem volt bátorságunk lépni, határokat húzni, hogy hagytuk megalázni, kihasználni, bántani magunkat, hogy mindezt mi hagytuk, elviseltük. A szégyen érzése önmagunk előtt óriási, és ezt nem mindenki tudja bevállalni. Inkább hazudik tovább önmagának.
A mérgező kapcsolatoknak véget kell vetni, mert előbb-utóbb felemésztenek, elfogyasztják az önbizalmunk, leépítik az önbecsülésünk, és megfosztanak az identitásunktól, saját magunktól. Ha egyedül nem megy, akkor szakember segítségét kell kérni. Ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy ez majd megváltozik. Megváltozik, igen, de nem magától. Nekem kell visszavennem az életem felett az irányítást, és nekem kell megtanulnom megvédeni magam ezektől az emberektől. Egyedül, vagy szakember segítségével.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ