02 ápr Koronanapló Erdélyből
Szerző: KL • Fotók: Unslpash • 2020. április 2.
Koronanapló Erdélyből
1. rész: Az orvosfeleség
Milyen sok esetben lehet újságcikkekben, riportokban, jól beállított Insta-képeken a focista feleségekről látni, olvasni. De, vajon hány olyan szakma létezik még, ahol a férj vagy feleség szakmája meghatározó hatással van a mindennapokra, jó és rossz értelemben egyaránt?
Az orvosfeleség nem véletlenül kezdett el ezen morfondírozni, már harmadik napja koronavírus tünetei vannak. Kezdte az orvos férj, aki egy furcsa ügyelet után ezelőtt 16 nappal mintha még kedvetlenebbé vált volna. Bement egy hétfő reggelen a szokásos közel 30 óráját lehúzni. Amikor otthonról ételt vitt neki felesége azon a bizonyos hétfő délutánon, mintha érezhető lett volna valami a levegőben.
A bizonytalanság. A kiszolgáltatottság. A kételyek. A sürgősség előtt katonai sátrak voltak felállítva, saját bevallás alapján szűrve azokat, akik gyanús országból érkeztek, illetve kontakt személynek minősülnek. A sürgősségi teremben több tüdőgyulladásos is tartózkodott, a találkozás előtt éppen egy ilyet vizsgált a férj. De neki nem végeztek tesztet, hiszen miért is végeztek volna, nem járt gyanús országban és kontakt személy sem volt, vagyis nem tartozik az eset meghatározásába. Egy zülöttnek tűnő személy, akinél érthető a tüdőgyulladás, még akkor is, ha tipikus tüneteket produkál. Ez a személy és még vajon hány utazta végig a sürgősséget, a folyosókat, és valamelyik kórteremben kötött ki. Csupán remélhető, hogy nem a dialízis osztályon, vagy egyéb, 100%-os kiszolgáltatottságú páciensek kórtermében. Viszont egyre több ilyen belső utazásról derülnek ki részletek a hazai és külföldi kórházakból egyaránt.
Az orvosfeleség a következő napokban a felelősség határain belül igyekezte kihozni a lehető legtöbbet és legjobbat ebből a felszabadult időből. Hiszen minden krízis egyféle lehetőség is a változásra. Így sok időt töltöttek együtt, délutánonként sokat sétáltak a környéken. Mindig ügyeltek arra, hogy kerüljék a tömeget, mondjuk ez ezelőtt sem volt meglepő. De a séták jók voltak, együtt nézni a naplementéket, hármasban. Mintha visszaléptek volna az időben vagy 10–15 évet. Ha egy ismerőssel összefutottak, nem hogy 1,5, hanem 4–5 méter távolságból váltottak két szót. De ahogy teltek a napok, egyre komorabbak lettek ezek a séták, majd leálltak. Jött egy következő ügyelet, rá 5 napra.
Ekkor volt egy enyhe hőemelkedés, 1–2 köhögés a férjnél. Majd következő napokban a fiúnál. 39,5 fok volt a maximum, általános levertség, szinte teljes mozdulatlanság és üres tekintet. Talán ez a tekintet volt az a pont, amikor az orvosfeleség először kezdte összerakni a filmkockákat és ez volt az a pont, amikor a legfájdalmasabban vert a szíve. Majd rá két napra ő is hasonló tüneteket kezdett el produkálni, mint a fia. A 38,6 fokos hőemelkedés, hidegrázás, izomfájdalom, ritkán, de akkor intenzíven jövő köhögés mellett, talán a legrosszabb a szinte egész napos fejfájás. Mintha egy kalapáccsal verték volna a fejét, a változatosság kedvéért más-más pontban. Mindeközben jelentették az esetet, de 3 nap elteltével még nem tudták, hogy ez a szokásos évi 2–3, kórházból érkező vendégvírus egyike, a véletlen műve, placebo, avagy a világsajtó, -politika, -egészségügy főszereplőjéhez van-e szerencséjük. Azóta önkéntes vesztegzár alatt vannak. A teszteredményre várva az elején azon gondolkodtak, melyik variáns lenne jobb.
A teszt negatív lett…
Pár nap múlva az orvos férj ismét küldetésbe indul. Nincs home office, vége a #maradjotthon és #önkéntesizoláció luxusnak, kezdődhet minden elölről.
Vajon mit hoz haza magával legközelebb?
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
