
01 okt Hála Tizenhatodik rész
Hála
XVI. rész
Kata akkor találta ki az egészet, amikor mindketten belefásultunk abba, amit éppen megéltünk. Én a házasságom kényelmességébe és kiszámíthatóságába, a gyermekek körüli teendőkbe, amit szégyen lett volna bevallani, de éppen emiatt Katának őszintén elmondhattam és a hivatásom adta állandó frusztráltságba — hogy nőként, anyaként próbálok egy olyan szakmában megfelelni, amely egész embert követel és nem azt az egynegyedet, amit éppen adni tudtam.
Kata pedig a furcsa androgün életvitelébe. Hogy nőként vetette meg a sarkát a férfiak között. Hogy mindent feltett egy lapra, hogy aztán rájöjjön — lassan, de biztosan, hogy azt a lapot nem is érte meg kijátszani. Sőt, az egész játék úgy volt baromság, ahogy volt. Ezen a szinten az ember már nem lép ki. Játszik. Azzal amije van, azt, amit elkezdett, azokkal, akik az asztalhoz ültek, úgy, ahogy a hangulat diktálta. — El kéne menjünk valahova. Csak mi ketten. Jó messzire. Minden kötelezettség nélkül. Hátat fordítva mindennek.
— És ez szerinted mit oldana meg?
— Mindent.
— És a gyermekek, Andris, a kórház?
— Pontosan ez a lényeg. Amit most nem akarsz megérteni. Kilépni. Majd amikor újraindult bennünk minden a nulláról, vissza. Megtehetjük. Persze csak ha akarjuk. Ha fontos, hogy tényleg szívvel- lélekkel csináljuk végig. És ne csak ilyen túlélő üzemmódba.
— Megijesztesz.
— Meg, meg. Még magamat is. Ettől függetlenül tényleg azt érzem, hogy elég. Mennem kell. Le kell lépnem. Valameddig. Nem örökre. Nyilván. De valameddig.
— És ezt milyen formában képzeled el? Szabadság?
— Annak nevezzük, aminek akarjuk. De magunk között lehetünk őszinték. Nekem is elegem van, neked is — éppen jó az időzítés.
— Tudod jól, hogy kicsik a gyerekek. Nem hagyhatom. Számukra ez a világ végével lenne egyenlő.
— Oké. Akkor egyedül megyek.
— Meg kellene várjál vele.
— Nem fogom bírni még tíz évig ezt a hajtást. Megkopaszodom, pocakot eresztek, faroknyúlványt és inni kezdek. Még a végén lehet szeretőt is keresek. Egy fiatal huszonéves medikát. Akit szigorúan csak hátulról hágok majd, hogy érezzem, én vagyok az úr.
— Jézusom! Bele sem akarok gondolni ebbe. Vizuális vagyok és fúj az ilyen képektől.

— Mert egy álszent vagy. Mindig is az voltál. Fogalmam sincs, hogy jött össze neked az a két gyermek.
— Legalább összejött, nem?
— Övön aluli, de megérdemeltem.
— Hát meg. Bestia tudsz lenni, ha akarsz.
— Szóval akkor nem lépünk le?
— Még nem. De gondolatban már összecsomagolok.
— A lényeg épp ezen van. Semmi csomag.
— Egy hónapra csomagok nélkül?
— Naná. Pénzzel. Tervekkel. Vagy még azokkal se. Csak úgy…
— Esetleg egy kis virágos lakókocsival, batikolt kendőben, sok fűvel és szabad szexszel, hogy kibírjuk az utat.
— Talán. Vagy mégsem. Szenvednünk kellene.
— Most is szenvedünk. Ettől menekülnénk.
— Nem. Nem úgy mint most. Valahogy másképpen. Hogy ezt a szenvedést magunkhoz tudjuk ölelni, ha majd hazatérünk. Mint kétfejű gyermeket szokás. Hogy lehet, hogy két feje van, de mégiscsak az enyém.
— Borzalmas dolgok fordulnak meg a fejedben.
— Borzalmas igazságok.
— El fogok ezen gondolkodni. — Én meg lehet, hogy nem várlak meg. Lelépek nélküled. Legalább nem kell osztoznom majd az élményeken. Mind az enyém lehet.
És lelépett.
Egyedül.
Előre ment.
Levelet sem hagyva.
Bár egy cetlit. Hogy nélküled, de majd ott megvárlak. Ahogy megegyeztünk.
Ígértük, hogy lesz folytatás, és íme: Csata Éva újabb, nagyobb hangvételű írásával találkozhat az olvasó hétről hétre. Egy kisregény barátságról, csalódásról, elbukásról, veszteségről, kapcsolati és személyes fejlődésről, értelemkeresésről, feldolgozásról. Vagyis mindenféle, a lelkünk mélyében zajló folyamatról. Olvasd, kedves olvasó, mert egy kicsit megáll az idő, míg a sorok végére érsz, egy kicsit magaddal és a lelkeddel lehetsz csak abban a pár percben, míg szemed falja az egymás mögé sorakozó betűket. És ahogy Éva írásaival lenni szokott: nem csak a szemed, de a lelked is falni fogja a sorokat, az újabb és újabb részeket. Mert ez az írás rólad is szól. Munkás élmény lesz, dolgoznod kell vele szellemileg, mert két idősíkon halad a történet, oda kell figyelned; és lelkileg is dolgoznod kell, sőt, inkább a szöveg fog dolgozni a te lelkeddel. Bízunk benne, hogy megbirkózol vele. Érdemes!
A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
• Egy élettel tartozom
Előkészületben:
• Génjeimben a hiba II
• Bennem a létra
Még több részt találsz itt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.