Gulyás -Magyarország-

Szerző: Berszán-Árus Csilla • Fotók: Berszán-Árus Csilla •

2021. március 20.

Megosztom:

Gulyás

-Magyarország-

Piciny sorozatom zárórészében Nagyanyám két testvérére, Antalra és Zoltánra emlékezünk, kik az anyaország ölén fogyasztották el kenyerük javát, mely (reményeim szerint) sok- sok tányér gulyás kisérőjeként szolgált. Habár a gulyás nevű eledelünk keletkezése fölött – a gőz mellett – a történelem köde kavarog, bizonyítottan híressé az 1700-as évek végén vált, kalapos királyunk, II. József jóvoltából, válaszként a magyar nemzet (nevezzem inkább nemesnek?) ősi alkotmányát és érzékenységét mélyen sértő rendeleteire.
Ekkor lett a magyarság egyik szimbóluma. Nevét a szarvasmarhákat őrző gulyásokról kapta, számomra megfejthetetlen rejtélyként, ugyanis ők marhát csakis élő állapotban, négy lábon állva láttak, bogrács aljában semmiképp (a hús megfizethetetlensége miatt). Vicces az, hogy akkoriban a porcelán tányérokon sem igen tűnt fel, mégis ezt kiáltották ki a legmagyarabb ételnek. A leghitelesebb verziónak a bográcsban készített gulyást tartják. Magyarország minden területének saját gulyásfajtája van, de állagát tekintve a leves és a főzelék között helyezkedik el, és alapjában marhahúsból, paprikából, murokból, krumpliból, fűszerekből áll.

Ilyen télvégi napokon gulyásleves fő a konyhámban, mely

  • 800 g marhalábszárt,

  • sertészsírt,

  • 250 g vöröshagymát,

  • 2 gerezd fokhagymát,

  • 150 g paprikát,

  • 1,5 kg krumplit,

  • 1 kávéskanál szárított zellerlevelet,

  • fűszerpaprikát, köménymagot, sót, borsot és 100 g csipetkét tartalmaz.

Végezetül, üzenem Józsefnek, a továbbiakban rendeletek helyett meleget (melyet fény és színek követnek) hozzon!

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ