fbpx

Gondolatok a konyhában

Szerző: Csukás Emese •  Fotók: Freepik • 2020. január 13.

Megosztom:

Gondolatok a konyhában

Az új év nálam a fogadalmakról szól. Megfogadok mindent és nem tartok be semmit. Így az év végi megszokott 2D (decemberi dekadencia) 3D-re vált, a kudarc generálta depresszió által. Ezt az összefüggést ismerve, a tavalyi évet egy egyszerű és általános fogadalommal indítottam, nem akadva fenn a részleteken. „Jövőre tudatosabb leszek és egy fenntarthatóbb háztartás vezetésére fogok törekedni”  ennyit ígértem. Se többet, se kevesebbet. És ez így pont elég is volt, mert a kényszer szorítása nélkül sokkal hatékonyabban és önszorgalomból haladtam előre, átlagban havi két terméket vagy praktikát váltva zöldebb megoldásra.
A csomagolásmentes vásárlással már korábban is kacérkodtam és mivel új évet írtunk, bele is vágtam azon nyomban. Persze ez egy empirikus folyamat, nem lehet elsőre jól kezdeni, esetleg szerencsénk lehet és mind a tíz virsli belefér a dobozba és nem folyik le a tejföl a befőttes üveg oldalán. Miután a kezdeti tapasztalatokat összegyűjtöttem, egyszerű és betartható szabályokra volt szükségem, ami arra késztetett, hogy mindig ugyanúgy bonyolítsam le a vásárlást. Így már nem kellett külön lekompilálni a bevásárlásra írt huszonhét változós egyenletrendszer megoldására írt programot hetente kétszer, elég volt eldöntenem, hogy mire van szükség és tudtam, merre kell menni, mit kell vinni, és mennyit kell kérni.
Miután már nem volt kihívás csomagolásmentesen vásárolni, megelégedhettem volna, mert mégiscsak hozzájárultam a fenntartható gazdagsághoz és a pénzemmel szavaztam arra, ami helyi, csomagolásmentes és egészséges. De amikor elindulunk egy úton, és még sikerélményünk is van, mert ki tudjuk vívni, hogy a sóhajáradat ellenére is kiszolgáljanak, nem forgat le a szemforgatás és a piacon már domnișoara cu plasele-nek neveznek, akkor már megjön a hangulatunk haladni tovább, nem?
Elsőként a konyhában néztem szét, hogy mit lehetne változtatni: a kagyló mellett ott büdösödött a mosogató szivacs. Még egy hetet bírja, vagyis bírom én a szagát, utána kuka. Erre kerestem elsőként alternatívát. Luffa szivacsot és lebomló mosogatókefét választottam helyette, amiket már lassan egy éve használok, és igencsak jól bírják a gyűrődést. A mosogatógép kevés vízzel dolgozik, úgyhogy ez anno igazán tudatos döntés volt, amit a kényelem szült. A mosogatógép kapszula illatát viszont már az ételeken is érezni lehetett, úgyhogy ez is váltásra szorult. Találtam lebomló, természetes összetevőkből készült kapszulát és ezzel mos némán Irén, felváltva a házilag gyártott kapszulával. A különböző tisztítószerek helyett citromsavat, szódabikarbonátot és ecetet használok.
Ezeket nagy kiszerelésben, papír csomagolásban is be lehet szerezni, elszántabbak az ecetet akár el is készíthetik, kukacos almából, például. Szóval a vízkőoldó, általános tisztítószer, súrolókrém, WC-tisztító ki volt pipálva. A frissen tartó fóliát méhviaszos anyagokkal, a papírtörlőt régi frottír kéztörlőkkel és textil konyharuhákkal helyettesítettem, amiből meglepően sokat találtam a stafírungos fiókban. Amit viszont (azt hittem, hogy) nem lehet bevállalni, az a szemeteszsák kiváltása és tömbházlakóként a komposztálás. Aztán elindult a városi komposzt expressz és roppant egyszerűvé vált ez a feladat is.
Szelektív hulladékgyűjtés és komposztálás mellett nagyon kevés kommunális szemetünk gyűlt, a két hét alatt félig telt zsákot meg nem volt lelkiismeretem kidobni. Mivel a lerágott csontokat kifejezetten egészségtelennek találtam hetekig tartogatni, nekiveselkedtünk a szemeteszsák kiiktatásának is. A „kiviszem a szemetet, egy hét múlva jövök” kijelentés nyilván értelmét vesztette, mert a vedret még vissza kellett hozni, viszont nem terjengett napokig, hetekig a halszag a házban, mert akár egy marék hulladékot is kivihettünk anélkül,hogy két négyzetméternyi műanyaggal terheljük a környezetünk.
Egyszóval több apró változást sikerült véghez vinni tavaly, de ami még mindig probléma és talán sokkal fontosabb, mint egy műanyagszivacs, az az ételpazarlás. Úgyhogy az idei évre ezt tűztem ki célul. Az ételpazarlást szeretném elsősorban házon belül csökkenteni, és megpróbálom másokban is tudatosítani, hogy milyen mértékben befolyásolják az étkezési szokásaink a környezetünk.
Az élelempazarlás világszintű probléma és ijesztő méreteket öltött az elmúlt évtizedekben. És hiába csóváljuk a fejünket, hogy hát a profit miatt többet termelnek, mert valójában mindenkinek derogál a fura alakú sárgarépa, mert abból már nem tud insta-minőségű posírozott karottát készíteni. Szóval, ami ronda, nem vesszük, kidobják. Ami picit már száraz, nem vesszük, kidobják. Ami tökéletes, hazavisszük, betesszük a hűtőbe, elfelejtjük, hogy ott van, egy hét múlva megromlik, kidobjuk. És ez a haszontalanság nyilván nem áll meg a zöldség-gyümölcs részlegen. Folyamatosan lépik túl kiírt határidejüket a vajak, lekvárok, a felvágottak nyálkásakká és ehetetlenekké válnak, egyrészt mert az élelmiszeripar így akarja, másrészt meg mert túl sokat vásárolunk mindenből. Főleg ünnepek előtt.
A karácsonyi menü mindig négyszer több, mint amennyit valójában megeszünk, még úgy is, hogy mindenki degeszre eszi magát. Az összes kenyeret felvásároljuk a boltokból, mert két napig zárva lesznek és boeuf- salátából is lehetőleg annyit készítünk, hogy a bi- és tricepszünk is kiizmosodjon, mire végzünk a hozzávalók összekeverésével. És hiába erőltetjük a kedves vendéget, aki már amúgy is hízott három kilót, amióta megérkezett, egyszerűen képtelen elfogyasztani azt a mennyiségű ételt, amit készítünk. A többlet meg általában a szemétre kerül. Pedig olyan egyszerű lenne végiggondolni, hogy mennyit is főzzünk és mi lesz a maradékkal. Régen az összetettebb étkek sorsa ki volt dolgozva elejétől a végéig. A vidékünkön nagyon jó példa rá a tyúkhúsleves, amiben egyszerre főtt az előétel, a leves és a főétel is, a végén meg az üres fazék maradt csak és a csupasz csontok.
A hétköznapokban az ételpazarlás ellen a rendszeres főzést és heti menüterv elkészítését látom jól alkalmazható praktikának. Így a beszerzés is egyszerűbb, kiszámítható a napi rutin és a maradékok is felhasználásra kerülnek. A főzés nem kell hogy komplikált legyen. Helyi alapanyagokból fogom tervezni a heti menüket, mert nincs időm a konyhában robotolni naphosszat és locsolgatni, flambírozni és kandírozni. Nem, egyszerű kaja, egyszerű hozzávalókból és slussz. A maradékot lefagyasztom vagy felhasználom holnap. Vagyis holnapután, mert holnap fogok neki a heti menüterv gyakorlatba ültetésének. Egy év múlva majd beszámolok, hogy 2D vagy 3D-s projekt lett ebből. Addig is főzzetek jókat és pazaroljatok kevesebbet.
Boldog új évet!

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.