fbpx

Drakula-kastély, avagy egy jól fialó turistacsapda?

Szerző: Ladó Csaba •  Fotók: Ladó Csaba • 2020. április 30.

Megosztom:

Drakula-kastély, avagy egy jól fialó turistacsapda?

Drakula legendája a mai napig mérhetetlen népszerűségnek örvend. Talán nincs is olyan élő ember a világon, aki ne ismerné legalább hírből a nevét, vagy ne hallotta volna legalább egyszer a világ egyik legnépszerűbb legendáját.
Drakula története tényleg egy aranytojást tojó tyúk, igazi marketingfogás, melyről ha netalán úgy gondolnánk, hogy már végérvényesen kimerítették számtalan film és mese kapcsán, hadd ábrándítsak ki mindenkit: még mindig nagyon jól megy a biznisz. Főleg annak köszönhetően, hogy térben és időben is reális képet kaphatunk Drakula életéről, ha ellátogatunk a Romániában lévő Törcsvárra (Bran), ahol ha a legendáknak hinni lehet, a kegyetlenségeiről hírhedt Drakula uralkodott. De ki is volt valójában Drakula?
A hírhedt Drakula alakját Vlad Țepeș személyével azonosítják, aki egészen pontosan III. Vlad havasalföldi fejedelem volt. Rövid élete során (1431–1476) az Oszmán Birodalomtól független politikát folytatott és minden erejével azon munkálkodott, hogy megvédje népét a török hatalomtól. Ennek következtében Havasalföld védelmezőjeként is bevonult a történelembe. Jótéteményei ellenére egy másik jelzővel is illették, amely jóval nagyobb népszerűségnek örvendett és örvend a mai napig: a Vlad Țepeș elnevezés. Ez a név magyarul azt jelenti, hogy Karóbahúzó vagy „nyársba húzó” Vlad. És akkor részben a kör végére is értünk, ugyanis a kegyetlenségeiről hírhedt fejedelem, ahogy ragadványneve is jelzi, karóba húzta az engedetleneket és a bűnösöket. De hogy lett Vlad Țepeșből Drakula?
III. Vlad fejedelem, II. Vlad Dracul fiaként született. A draco szó latinul sárkányt, románul pedig ördögöt jelent. A Dracul név a Sárkány Lovagrenddel hozható kapcsolatba, melynek II. Vlad is tagja volt. A rend szimbóluma az önmagát megfogó sárkány, melynek jelentése, hogy egy nemes lélek hajlandó magát is feláldozni annak érdekében, hogy másokat mentsen. Abban az időben azonban nemcsak sárkányt, hanem démont és persze ördögöt is jelentett ez a szó, így nem csoda, hogy a kegyetlenségeiről elhíresült III. Vladot egy új személyiséggel ruházták fel ellenségei és a kor egyszerű, hiszékeny emberei. A szóbeszéd megteremtett egy kegyetlen, vérszívó, áldozatait kegyetlenül karóba húzó, manapság pedig egy jól eladható vámpíralakot, melyen a fél világ lovagol. Ezen pontig ezzel semmi baj nincs, hisz legendák mindig is születtek és ezután is fognak az utókor számára. De akkor mi a probléma?
Vlad Țepeș neve egyetlen egy kastéllyal hozható összefüggésbe, és az egyáltalán nem a Törcsvári-kastély. Drakula kastélya, ha egyáltalán a történelemnek hinni lehet, Argeș megyében található, és Cetatea Poenari néven ismert. Fotók alapján nincs ott túl sok látnivaló. Ezzel ellentétben Bran egy ideális hely egy legenda életre keltésére, főleg, hogy anyagi jövedelem is származtatható belőle. Hogyan került a képbe Törcsvár?
A XIX. században élt egy ír származású író, Bram Stoker, aki felelevenítve a legendát, írt egy könyvet, melynek címe Drakula gróf. Bár Bram Stoker soha nem járt Erdélyben, olyan reálisnak írta le a helyszínt, hogy ez azonnali találgatásokra adott okot. Hol lehet ez a kastély? A túl sok egybeesés következtében Drakula otthonának Törcsvárt tulajdonították. Így adott volt a helyszín, adott volt egy épségben fennmaradt kastély, és persze egy remek történet, mely úgy kíváncsiságot, mint végtelen borzongást is kiválthat az emberekből, egy igazi kasszasikerré nőtte ki magát a XXI. században. A probléma csak az, hogy az ország valami olyat próbál eladni, és teszi azt elég sikeresen, ami igazából valótlan állításokon alapszik.
Egy külföldi utazásom alkalmával szóba került Drakula. Egy szlovák fiatal mesélte el, hogy Bukarestben élt cserediákként, és sérelmekkel a hangjában panaszolta el, hogy mekkora csalódás volt számára, amikor azzal szembesült, hogy a Törcsvári-kastély igazából nem is Drakula vára, hanem ez csak egy igazán jól fialó marketingfogás. Igazat kellett adjak neki, én magam is egy hatalmas becsapásnak érzem, hiszen számos turista csak azért jön Romániába, hogy megcsodálhassa a Drakula-kastélyt, ami igazából nem is az eredeti, és sajnos ez egyáltalán nem vet jó fényt a román turizmusra.
Drakula-kastély ide vagy oda, a Törcsvári-kastély Erdély egyik legépebben fennmaradt középkori vára és Románia első számú turisztikai látványossága. Gondolom az már mindenkiben letisztult, hogy miért is van ez így. Erre igazából csak azt tudom mondani, hogy a reklám ereje képes még a Peleș-kastélyt is a második helyre szorítani. Ez természetesen nem a vár ellen szól, hisz tényleg mesébe illő, festői szépségű létesítmény, de Drakula nélkül „csak” egy csodaszép vár lenne a regénybeillő erdélyi hegyek között.

A vár tulajdonképpen Törcsvár falu (Bran) fölött emelkedik egy magas szikla csúcsán a Törcsvári-szoros kapujában.

1377-ben építette I. Lajos Magyar király az akkoriban itt húzódó határ védelmére. Egyrészt a kereskedelmileg fontos utat védték, másrészt pedig a Havasalföldről várható román vajdák támadásának visszaverésére szolgált. A történelmi részletekbe nem szeretnék mélyen belefolyni, de érdemes megemlíteni, hogy 1918-ban került román fennhatóság alá, és végül Brassó polgármestere 1920-ban Mária román királynénak ajándékozta. A királyné romantikus stílusban újíttatta fel a várat és lányára, Ilona hercegnőre (Habsburg Antal felesége) hagyta örökségül. Az államosítás során azonban elhanyagolták a várat, és csak nagy későre restaurálták. A várkastélyt végül Ilona hercegnő gyermekei 2009-ben visszakapták.
Törcsvár csodás helyen fekszik, de a megközelítése nehézkes. Az utak rosszak, így torlódás várható, kevés a parkolási lehetőség, ez elég nagy gondot okozhat a turistáknak, valamint a belépők ára is borsos. A felnőtt jegy ára csúcsidőben 45 lej (nem tartalmaz idegenvezetőt az alapjegy — az még pluszköltség), de már tartalmazza a fotózási jegyet, plusz egy belépőt a vár aljában lévő falumúzeumba is, ami igazán érdekes. Régi falusi házakat láthatunk, szépen berendezve, egy kisebb falut alkotva.
A Bran-kastély egy 100 m magas hegyre épült, belső udvarral és egy 70 m mély kúttal rendelkezik, azonban bejárata csak egyetlen egy van, és az lovak és lovaskocsik számára nem volt használható, így bejutni csak gyalogosan lehetett. A várkastély palotaépülete két emeletes volt, és 11 termet számlált, ezek közül a lovagterem lehetett a legnagyobb. A várnak egy elővára is volt, itt helyezkedtek el a gazdasági épületek és a lakóházak. A várat egy gondosan ápolt parkon keresztül lehet megközelíteni, majd innen egy meredek úton kimászva érhetjük el a vár alját, természetesen gyalogosan. Egy keskeny lépcsőfeljárón lehet bejutni a várba.
A várnak összességében számos helyisége van, némelyeket értékes régi bútordarabokkal rendeztek be. Nagyon jól megfigyelhető, hogy berendezése nem fényűző, hanem mondhatni visszafogott, szelíd, és nincs benne meg az a melegség, amit esetleg a Peleș vagy a Pelișor kastélyokban érezhetünk. A Törcsvári-kastélynak inkább múzeum hangulata van. Ettől eltekintve mindenképp megéri meglátogatni! A helyiségek aprók, kevés nagy terem van, ebből is látható, hogy nem a királyi családnak épült, hanem védelmi várnak, továbbá egy hegy tetején áll, tulajdonképpen egy középkori parasztvár. Némi változáson a királyi család birtokába kerülése után ment át, romantikus köntöst öltve magára. Ahogy szobáról szobára haladunk, utunk egy titkos lépcsősoron vezet fölfelé, melyet vészkijáratnak használtak egykoron az itt élő várlakók.

A kastély tele van ötletes kandallókkal és tűzhelyekkel. Egy aprócska szobácskába van beépítve, ahova a várlakók beülhettek megmelegedni.

A parányi ablakok, melyek még kör alakú mintákkal is tarkítottak, nagyon jellegzetes ez a törcsvári ablakokra. A várudvar nem túl nagy, de van benne valami titokzatos, valami izgalmas, hisz a kint élő emberek nem láthatták, hogy mit rejt a vár belseje. Nem láthatták, hogy egy külön világ rejtőzik bent. A falakat kúszónövények vették birtokba, az udvar közepén pedig a már említett 70 m mély kút csodálható meg. A toronyban akár Csipkerózsika is lakhatott volna! Végigsétálva az erkélyen, újra kis szobácskák labirintusába jutunk.
Miután minden zegét-zugát bejártuk a várnak, érdemes a vár körül is szétnézni. A körülötte elterülő park is tartogat meglepetéseket, hisz ma már az is nagyon szépen fel van újítva. Egy kis tavacska is található itt, mely közelében egy étterem várja az éhes turistákat. A várpark körül vár a szuveníres labirintus, a helyiek mindenféle finomsága, többek között finom sajtok és disznóságok, valamint innen lehet meglátogatni a falumúzeumot is. Érdemes mindent körüljárni, és persze mindent megkóstolni!

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.