26 márc Családi idill Tizenhetedik rész
Családi idill
XVII. rész
A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.
A csalódást követően ott álltam barát, barátok nélkül, és persze egy első szívfájdalommal a zsebemben. Utólag tudom, hozzátartozik az ember egészséges testi-lelki fejlődésének útvonalához, de akkor és ott úgy éreztem, egy világ omlik össze bennem.
Ez az időszaka az életemnek igen gazdag volt saját versekben és nagy olvasási élményekben. Hiszen az ember legjobb barátja mégiscsak a könyv. Na meg a kutya. De a kutyán belül valahogy túl sötét van az olvasáshoz. A színjátszóba természetszerűleg soha vissza nem mentem. Ha kerestek, elmenekültem.
Nem mehettem szembe Sanyival, akiről persze ma már tudom, éppen úgy átverték, mint engem. Csakhogy ezzel, hogy engedte magát átverni, az első próbálkozásra hátat fordított nekem, és annak, ami kettőnk között kibontakozóban volt, valahogy megerősített engem abban, ami ma is kísért, hogy nem érek semmit.
Mindenki jobb, mint én.
Legfeljebb pótlék lehetek.
Nézzek ki bárhogy, tudjak bármit, váljak bármivé — a pótlék, az pótlék marad.
Mindig második.
Mindig valakinek, vagy valaminek a helyettesítője.
A helyrehozója. A jó gyerek.
Aki jóságába és becsületességébe fullad bele.
Így volt ez mindig azt követően, ahogy Peti megszületett.
A jó gyerek.
A pótlék.
Aki megáll egyedül is.
Nem kell pátyolgatni, szeretgetni. Önálló. Elvan az levegővel is. Ölelés és szeretet nélkül. Csak úgy egyedül, bele a nagyvilágba. Talán ekkor döntöttem el mélyen magamban anélkül, hogy sejtettem volna, hogy gazember leszek. Innen egyenes út vezetett a következő állomásig. A dekandens carpe diem-ig. Velük a vonaton szaladtam össze. Éppen Kolozsvárról tartottam haza, a magyar olimpiászról, amit természetesen
nem nyerhettem meg. Valami nagy nevű erdmagyar politikus lánya vitte el a pálmát. Mind tudtuk, ők is és én is, hogy jobb vagyok. Csak éppen másodiknak születtem. Az örök vesztes. Ha nem lett volna ott Tekla, a nagy Tekla, a nagy politikus kevésbé tehetséges lánya, akkor megnyerem.
De én már akkor pontosan tudtam, minden helyzetben van egy Tekla, akinek örök árnyéka maradok. Ezen lamentáltam álmodozva a kezembe lévő könyv felett, amikor megállt mellettem Ricsi. Első ránézésre öt-hat évvel lehetett idősebb mint én. Kolozsvárról tartottak haza, a barátokkal. Egyetemisták mind. Rám nevetett és azt mondta:
— Ezek a majmok azt hitték, nem merlek megszólítani. Megtettem. Gyere ülj át hozzánk. Mintha egyedül lennél. Gondolom rád fér egy kis társaság — mutatott a barátai irányába, akik lehettek vagy tizenketten.
— Köszönöm — válaszoltam mosolyogva.
És ez a huncut egymásra ragyogás lett kapcsolatunk alapja. Ezen nem tudott sem ember, sem idő változtatni. A baráti kör minden volt, amit addig nem állt módomban megismerni. Fiatalok voltak, szabadok, függetlenek, viccesek, merészek, intelligensek és imádtak élni. Úgy éltek, hogy abba bele lehetett halni és minden nap úgy haltak meg egy kicsit, hogy közben kihasználták az élet minden egyes pillanatát.
Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!
A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
• Egy élettel tartozom
Előkészületben:
• Génjeimben a hiba II
• Bennem a létra
Még több részt találsz itt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
