
19 márc Családi idill Tizenhatodik rész
Családi idill
XVI. rész
A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.
Akkoriban egy barátnőm volt, Kriszti. Neki is bemutattam. Persze, nem magamtól, hanem unszolásra. Hiszen követelte, csapkodott, fenyegetett, kényszerített. Aztán megejtettem. Annak ellenére, hogy pontosan éreztem, hogy kettőnk között Sanyival valami olyasmi van kialakulóban, ami értékes, törékeny és amire vigyázni kell. Kriszti meg egyenesen a közepébe pottyant.
Lehengerlő stílusával, önbizalmával, szépségével, magabiztosságával. Tudom, hogy nem rosszakaratból — de minden áron meg akarta mutatni a helyem a világban. Ami nem előtte, sőt, nem is mellette, hanem rögtön mögötte volt. Nem Sanyi kellett neki. Hanem az a csoda, amiben osztoztunk. Amit birtokoltunk. Aminek a látszata a miénk lehetett egy kis időre, kiszakítva bennünket a realitásból, de mégis megtartva annak a szintjén.
Ez egy olyan hely volt, ahol még egyikünk sem járt. S mivel egyformán voltunk bizonytalanok, egymást támogatva tettük meg az első, bizonytalan lépéseket. Krisztiig. Aki onnan át is vette az irányítást. Elszakítva engem Sanyitól. Kivetve rá a hálóit. Bebizonyítva, hogy több, jobb, szebb, kedvesebb és okosabb mint én. Anyus ekkor fogott először mellé. Hiszen imádta, szerette, támogatta a Krisszel való barátságomat. Mindenkit elmart mellőlem, de Krisztiért valósággal küzdött. Amikor túl sok, hangos, színes, pattogó volt nekem és elzárkóztam előle, mindig visszavarázsolta az életemben.
— Az embernek egy igazán jó barátja van, Ilikém kedves. És ez neked Kriszti. Bármi is történjen, ti egymásra számíthattok…

Anyus és a híres emberismerete…
Anyus és a híres barátságai, amik szintén mind-mind egy életre szóltak.
Anyus és az általa követett minta, amelyet rám akart erőszakolni.
És az a tapogatózó elővigyázatosság bennem, hogy nem tudtam magamhoz közel engedni Krisztit, mert pontosan éreztem, hogy a Sanyi és közöttem kialakulóban lévő kapcsolatot védenem kell.
Addig a miénk, amíg csak mi tudunk róla.
És ez pontosan így is volt.
Onnan már Krisz vitte tovább.
Nem messzire.
Csak a következő kukáig.
Mert Sanyit nem egy életre akarta.
Csakis addig szerette volna, amíg megtanítja és megtanulja általa ő maga is, hogy több, jobb, szebb, okosabb mint a másik… Jelen esetben én.
Hogy Sanyi mit gondolt erről nem tudom.
Pedig érdekelt.
Írt is.
Kidobtam.
A büszkeségem nem engedte, hogy benyeljem, elvigyem ezt a balhét.
Persze ez a nagy fene ellenállás kábé odavezetett, hogy aztán egy életen át cipeltem ennek az átverésnek, becsapódásnak, pofára esésnek az élményét. Hogy soha többé ne akarjak hinni senkinek — hogy elhitessem magammal, hogy egyedül jobb, biztonságosabb és fájdalommentesebb. És, hogy ha az ember egyedül van, abból túl nagy komplikáció nem lehet. A baj akkor kezdődik, amikor megosztod mindenedet és kiderül, a másik a közösbe nem tett bele semmit. Evett, ivott, jól élt, kihasznált, majd elsétált. És te maradsz a kétségeiddel, fájdalmaiddal, csalódásoddal — és a soha el nem hallgató költői kérdéssel:
— Mi van ha tényleg nem érdemlem meg, hogy szeressenek…
Innen sajnos még sokáig úgy gondoltam, hogy a szeretet kiérdemeljük, és nem kapjuk.
De azóta persze már tudom, a szeretet van. Alap.
Ha megérdemled, ha nem. Kijár.
Aztán az már döntés kérdése, hogy élsz-e vele, vagy sem.
Egyéni döntésé.
Amit nekem túl későn sikerült meghoznom.
És szinte az életembe került. Mert a jó dolgokért, a tudásért fizetni kell.
Rendszerint saját bőrünkkel…
Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!
A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
• Egy élettel tartozom
Előkészületben:
• Génjeimben a hiba II
• Bennem a létra
Még több részt találsz itt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.