fbpx

A várandósság árulkodó jelei

Szerző: Csukás Emese •  Fotók: Unsplash • 2019. október 21.

Megosztom:

A várandósság árulkodó jelei

Az első gyerek érkezésének híre engem annyira váratlanul ért, hogy alig bírtam feldolgozni és napirendre térni afölött, hogy születésem óta ekkora változáson még nem mentem keresztül, mint ami előtt most állok. Másfél hónapig nem tudtam, hogy várandós vagyok, pedig nap mint nap voltak erre utaló jelek.
A szervezetem közölte velem ugyan, de nem vettem tudomást róla. Minden furcsaságra találtam indoklást. Tavaszi fáradtság, gyomorrontás, hiszti, meg a Brown-mozgásokra hasonlító ciklusom magyarázta minden panaszom. Tehát nem voltak tüneteim, csak jó magyarázataim. Biztos van erre ellenpélda is bőven, aki már a lélegzetvételének a változásán észreveszi, hogy érkezik a csoda, de azért legtöbbünknek fogalma sincs arról, hogy már jó ideje „egy nap süt idebent”.
Mivel nem tudunk az állapotunkról, és nem teljesen úgy működünk, mint Schrödinger doboza, túlterhelhetjük magunkat akaratunkon kívül is, ami senkinek nem tesz jót, ugyebár.

Ezért arra gondoltam, segítségetekre leszek és a teljesség igénye nélkül idemásolom a várandósságra utaló jeleket, jelzéseket, hogy ti ne essetek bele az évezredes hibába, és már az első perctől pihenhessetek párnával a lábatok alatt, pálmalegyezők szelétől hűsűlve, aranytálcán fölszolgált vitaminkoktélokkal kényeztetve, ahogy azt illik.

Valószínűleg babát vársz, HA:
  • a fröccsből már csak a szódát kéred,
  • sírsz a barátaid házassági bejelentőjén, mert nem neked szóltak elsőnek,
  • nem kívánod a kávét,

bealszol ruhahajtogatás közben,

  • két év erőedzés után hiperventillálsz miután felszaladtál négy lépcsőfokon,
  • sírsz, mert felbomlott egy számodra ismeretlen együttes, ezelőtt fél évvel,
  • csak savanyú uborkával bírod megenni a tejbegrízt,
  • a férjed eddigi illatát begravírozod az agyadba és többet az életben nem hordhatja azt, anélkül, hogy émelygést ne okozna neked,
  • félóránként pisilned kell.
Hirtelen annyira megéhezel, hogy már a bejárati ajtón kilépve be kell tolj néhány kekszet, teliholdkor a csillagokat a hold mellé látod fényes nappal is, a hasító fejfájástól, bealszol a mosdón, a munkahelyeden, minden cipőd kényelmetlen lesz, hárompercenként annyira kiszáradsz, hogy felragad a nyelved a szájpadlásodra, rövidujjúban indulsz hógolyózni, annyira meleged van, bealszol a gyűlés alatt, amit te tartasz, a megszokott sült krumplit salátára váltod, azon kapod magad, hogy lakáshirdetéseket nézel, egzotikus utazások helyett, cukinak látod az eddig idegtépő szomszéd kisgyereket, sírsz, mert sikerült valami, nincs kedved szaunázni, egyszerre nagyon rondának érzed magad, sírsz, amikor valaki sír az ötven méteres környezetedben, negyedóránként pisilned kell,
  • gyanúsan dús lesz a hajad,
  • hanyat fekve nem látod, ahogy valaki elmegy előtted, elveszted a dolgaid,
  • elfelejted, hogy elvesztetted a dolgaid és napokon keresztül továbbra is keresed, rájössz, hogy mégiscsak elvesztetted a dolgaid és egész nap sírsz emiatt,
  • folyamatosan leeszed magad,
  • megrövidülnek a karjaid és alig éred el a laptopod billentyűzetét,
  • nem tudsz elaludni, csak legalább három párnával kitámasztva,
  • vágyálmaid vannak Törpapával, Homer Simpsonnal vagy hasonló aranyos apa- figurákkal,
  • szokatlanul rendszerető és tisztaságmániás leszel,
  • a minden keresztnevet, amit meghallasz, kimondod a családneveddel együtt,
  • elfelejted, hogy…,
Alig várod, hogy sétálhass egy jót, aztán tizenöt méter után már a padot keresed, ahol megpihenhetsz,
  • merengve nézel a semmibe és sírva fakadsz,
  • ebéd után nekiugrasz a hűtőnek, mert ájulás környékez az éhségtől,
  • öt percenként pisilned kell,
  • az internetes keresőd tele van bababútor reklámmal,
  • az orvosod egyszerre anyukának kezd szólítani, pedig biztosan emlékszel rá, hogy nem vagy az anyja,
  • a családod, barátaid nem mernek semmit sem kérdezni tőled, nehogy ismét kiborulj,
  • nem ismered fel magad a tükörben,
  • mindent leborogatsz magad körül,
  • kizárólag pamut futóban és bő polóban jársz,
  • a fülhallgatót a füled helyett a hasadra rakod,
A piacon utánad kiált a kofa, hogy magának fia lesz naccsága
A hasaddal nyitod a csapóajtót, na de ez már elég erős jelzés, azt gondolom.
Ennél már csak az erősebb, ami összehúzódás formájában repeszt darabokra, miközben a kecskére könyökölve csóválod a fejed és mormogod magad elé, hogy nem hiszem el, hogy pozitív lett, nem hiszem el. Pedig az lett, pozitív. Vagy legalábbis az lesz, egy idő után. Mert minden nehézség, kellemetlenség és teher ellenére, a várandósság a személyes adventünk, ami alatt még akkor is érlelődik bennünk az anyává válás, ha nem olvassuk ki az összes szakirodalmat a szülésről, szoptatásról és gyereknevelésről, ha babagondozásból nem diplomázunk le, nem a babakelengye az egyetlen beszédtémánk, és nem simogatjuk folyton a pocakunk.

Készülünk, bentről, ösztönből, még ha nem is tudatosan, még ha ellenkezve is a napi rutinok teljes átírásával.

Még elmegyünk egy city breakre, de már csak pihenni. Még beülünk egy koncertre, de már csak ülőjeggyel. Fokozatosan minden ránk ragad, aminek ránk kell ragadnia, mert a hormonok olyan huncutul túljárnak a mi analitikus eszünkön, hogy mire ráeszmélünk, készen állunk kitenni magunkat bárminek azért a kis életért, akit magunk mására formáltunk, mint valami istennők. És ha ezt átéljük, ha átjár a lüktetése ennek az energiának, az alkotás élvezete, akkor eltűrünk mi émelygést, hányást, perfúziót, fogyást, hízást, dagadó lábakat, alvatlanságot, zsibbadó végtagokat, és még ennél sokkal többet is.

Átadjuk magunkat másnak egy kis időre, kiszakítunk magunkból egy darab testet, szellemet és lelket és újat gyúrunk belőle.

Tudod hogyan kell, mert a molekuláidban van az évezredes tudás és nincs az a tudományos kutatás, az az orvosi megfigyelés, ami ezt felülírná. Ezért azt mondom, hölgyeim, akik terhesek vagy áldott állapotban vannak, akik babát várnak, viselősek, kismamák vagy pocakosak, hogy keressétek meg magatokban Ariadné fonalát az ősi tudás és magabiztosság felé, és ne feledjétek: You got this!

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.