A Szent Anna-tó

Szerző: Ladó Csaba • Fotók: Ladó Csaba • 2022. február 7.

Megosztom:

A Szent Anna-tó

Meseszép hintó robogott keresztül a sűrű erdőn. Kanyargós, hegyi út vezetett a sziklák tetején őrködő fejedelmi várhoz. Bálványos urát, hat szilaj paripa röpítette. Fújtatva kapaszkodtak a vár irányába. Itt lakott a testvére. Kapcsolatukat azonban inkább a végeszakadhatatlan versengés, mintsem az édes testvéri szeretet táplálta. Mikor Bálványos ura megmutatta, hogy milyen hintót nyert kockán, testvére nem tudott belenyugodni, mérhetetlen irigység öntötte el szívét, és megfogadta, hogy holnapra egy sokkal szebb hintót szerez, melyet tizenkét zabolátlan paripa hajt majd…
Sepsibükszád központjában eltértünk jobbra, a hegyek irányába. Sok emlék fűz e tájhoz, melyeket oly mélyen beitták már bőröm barázdái, akár az esőcseppeket nyaldosó, kiszáradt föld, kérges háta. Most azonban alszik minden, csend honol, hó és zúzmarás fák. Az erdő sűrűjében szerpentin vezet fölfele. Félúton elágazás fogad, jobbra az út Bálványos irányába tart. A mi utunk azonban balra vezet tovább, a hatosfogatú hintó legendája nyomán.
Talán igaz sem volt, hogy élt itt egy gőgös úr, kinek vára a hegy tetején állt, a Szent Anna-tó helyén. És talán az is csak egy primordiális álom, hogy a Csomád-hegység valaha rettentő tűzhányó volt. Ez az őrjítő lépték pont olyan megfoghatatlan, mint a Szent Anna-tó eredetmondája. A vár ura egész nap azon törte a fejét, hogyan tudná túlszárnyalni a testvérét. De ami késik, nem múlik, és csakhamar megszületett a tökélete terv. Összehívatta birodalma legszebb lányait. Anna volt a legszebb, őt választotta ki legelsőre. Majd még tizenegyet. Befogta őket díszes hintója elé. A lányok nem tudták megmozdítani, hiába parancsolta nekik. Végül ostorral sújtott le a vár ura Annára. És ez vezetett önnön végzetes bukására.
A hegytetőn havas táj fogadott, hólepte háztetők és zúzmarás faágak. Eddig vezet az utunk, innen már csak gyalogosan. Régen a tó partjáig lehetett lemenni, de azóta sok minden megváltozott. A tábor két oldalán két vulkanikus kráter bejárata nyílik. A Csomád-hegység egy vulkanikus eredetű monstrum, és annak ellenére, hogy már többtízezer éve nem tört ki, a mai napig aktív vulkánnak tartják. A maar-vulkán, a láva és a csapadék találkozásából keletkező robbanás következtében kialakuló kráterképződmény, amely később esővízzel telik fel, ám a Mohos-tőzeglápként ismert északi krátert idővel magáévá tette a flóra és a fauna, kialakítva ezt a rendkívüli ökoszisztémát.
A másik kráter partjait azonban még mindig a Szent Anna-tó (a maar-tó, tengerszem) vize mossa (tengerszintfölötti magassága 946 m). Ez Közép és Kelet-Európa egyetlen vulkanikus tava. A tó partjáig egy rövidke szerpentin vezet, itt sétáltunk le mi is. Most csendes és nyugodt minden. Kevesen fordulnak meg itt. Évekkel ezelőtt itt üzemelt a környék legszebb strandja. Rengetegen jöttek fel ide csak azért, hogy a hűs vízben pancsoljanak, napozzanak, és hogy átússzák a tavat. Egy valóságos szabadidőpark volt, melynek lassan-lassan kezdtek jelentkezni környezetre káros hatásai. A Szent Anna-tó a Mohos Természetvédelmi Terület része és sikerült a káros tényezőket is többé-kevésbé kiküszöbölni. A tóban már évek óta tilos fürdeni és autóval is csak a fenti parkolóig lehet eljutni. Most már a tisztálkodási termékek és a sok szemét sem terheli a tó vizét. Ám az ülepedési folyamatok, a vízi növényzet térhódítása és a vízszint csökkenése mégis csak végzetes irányba tereli a tó elkerülhetetlen sorsát. Az enyészet irányába!
A szerpentin útját, a fák közötti, imitt-amott rövidítők szelik át. Egy kilátó is található nem messze, ahol tiszta időben szépen belátható a táj. Néhány kanyar után megérkezünk a lenti parkolóba, ahol már csak nagyon ritkán látni üzemanyagfalók karbonlábnyomát.
Innen már látni a tó partját. A természet kristálytiszta levegője nehezedett ránk. Éle volt a szélnek. Bár a nap sugarai melengették arcunkat, az árnyékos részeken a hideg gyorsan dermesztővé vált. De a látvány feledteti a csípős hideget. Fagyos leheletünk messze szállt. A tó vize tükörsima volt, vastag, zöldes színű jégréteg borította. Partját fenyvesek szegélyezik, a kráter peremét pedig lombhullatók fehér szakálla borítja. A tó innenső részén jégbe fagyott móló pihen. Nyáron csónakok kikötője ez. Az emberek még mindig szeretnek ide járni, és hiszek abban, hogy most már környezettudatosabbak. Néhányan korcsolyáztak, mások a parton sétáltak forralt bor, meleg tea és kürtöskalács társaságában. És voltak olyanok is, akik a padokon üldögéltek, elmerülve a kilátásban. Most kevesebb az esély medvékkel találkozni. Nyáron rendszeresen lejárnak szomjukat oltani a partra.
A Szent Anna-tó egyébként az év minden évszakában csodálatos. Tavasszal zöldbe borul, nyáron az élet pezseg itt. Ősszel a lombkorona szivárványgúnyát ölt magára, télen pedig jégbe fagyott, havas táj csillámlik. A tavat áfonyás, sétáló ösvény öleli körül, jobbra egy kis kápolna figyeli a vidéket, a kráter oldalában pedig fantasztikus túrákat lehet megejteni. Gyerekkoromban volt szerencsém itt táborozni. A környék gyönyörű!
Anna átka lesújtott a vár könyörtelen, zsarnok urára. Az ég elborult, a hegy és vele együtt a vár is magába roskadt, majd örökre elnyelte a tó feneketlen mélysége. Tizenkét csodaszép hattyú úszott ki a partra. Levedlették tollas öltözetüket és csakhamar megelevenedett a tizenkét igába hajtott hajadon. Közülük tizenegy hazament, de Anna ott maradt a tó mellett, kápolnát épített és élete hátralévő részét imádkozással töltötte el. Halála után, a tengerszemet Szent Anna tavának nevezték el…

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ