A RENDES LÁNYOK CSENDBEN SÍRNAK#havinégykönyv

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2022. június 10.

Megosztom:

A RENDES LÁNYOK CSENDBEN SÍRNAK

#havinégykönyv

Imádok olvasni. Amióta az eszemet tudom, mindig olvastam. Hol egy, hol egyszerre több könyvet — amiből egy a fürdőben, egy másik a konyhában, egy harmadik a hátizsákomban, egy negyedik az ágyamban, illetve egy ötödik a kezemben volt éppen.
Vannak olyan történetek, amik annyira mélyre visznek magamban, hogy az elsődleges szükségletek kielégítésére való azonnali késztetés teljesen eltörpül mellettük. Így lesz hajnal, majd reggel — egy-egy olyan történettel a kezemben, ami képes megváltoztatni a világról alkotott képemet. Hiszen ezt teszi velünk az olvasás — elfogadtatja az elfogadhatatlant. Aminek ereje van felülírni mélyen benned azokat a dolgokat, amiknek a megoldásához egyetlen működő tényező az idő. És mégis mivel telne hatékonyabban és gyorsabban — mint az olvasással?
E heti ajánlásom
A könyv címe

A rendes lányok csendben sírnak

Írója
Durica Katarina
Műfaja: valós eseményeken alapuló történet, mely a 90-es években játszódik és a dunaszerdahelyi maffia uralmának eseményeit eleveníti meg.
Az íróról röviden: Durica Katarina Pozsonyban született 1983-ban, Csallóközben nőtt fel. 20 évesen Egyiptomba költözött fél évre, majd a következő években újra utazott. Évekig dolgozott arab országokban – Egyiptomban, Jordániában, Tunéziában és Törökországban. Tapasztalataiból és az ott megélt élményeiből született első regénye, a „Szökés Egyiptomba”, amely szlovák fordításban is megjelent. Második regénye, a „Szlovákul szeretni” már a Libri Könyvkiadónál jelent meg. Volt idegenvezető, és egy szlovákiai magyar miniszter szóvivője. Tudósított parlamenti választásokról, beszámolt a kelet-afrikai vidéki nők helyzetőről, forgatott női börtönben. Jelenleg újságíróként dolgozik, főleg nőket érintő témákkal foglalkozik. Harmadik regényéhez, ami „A rendes lányok csendben sírnak” címmel jelent meg, évekig gyűjtötte az érintettek beszámolóját.
A rendes lányok csendben sírnak című bestseller után Durica Katarina ismét egy kívülrőlláthatatlan világba vezeti be olvasóit Városi rókák című regényében. A hatalom, a kiszolgáltatott nők, a kompromisszumok és lázadások világába. A szerző regénye izgalmas krimi, felkavaróan őszinte vallomások sora, három nő harcának és útkeresésének felemelő története. Durica Katarinát könyvei megjelenésének sorrendjében ajánlom olvasni. Hiszen így az olvasó együtt fejlődik az íróval, teljesebb képet kapva annak szokatlan őszinte lencséjén keresztül a világról.

A könyv cselekményéről röviden:

Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni… és lehetőleg csak csendben sírni… A regény cselekményét követő húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak. Tanúk és áldozatok…
A történet három nő életútján keresztül bontakozik ki, akik ugyanabban a nyolcemeletes panelházban laknak. Júlia fodrászként dolgozik és mások szerint gondtalan életet él rendőr férjével és kisfiával. A szürke hétköznapok telnek, nem történik semmi izgalmas, kivéve, hogy a városban egyre több pletykát lehet hallani bizonyos eltűnésekről és egyéb bűntettekről. Egy nap egy fiatalember állít be a szalonba. András teljesen más, mint az otthon megszokott házastárs, kedves, vidám és van benne valami nagyon érdekes. Miközben a városban egyre jobban eluralkodnak az erőszak különböző formái és fellángolnak a szlovák nacionalista érzések, az asszony magánéletébe is befészkeli magát az a bizonyos káosz és félelem.
A második szál a Hildájé, aki a Júlia alatti lakásban él családjával. Külföldi továbbtanulásról és a szokásos tinédzser bulikról álmodozik, de mindez lehetetlennek tűnik szigorú szülei és egy olyan város fojtogató légkörében, ahol mindennapos az erőszak és a helyi maffia határoz meg mindent. Látszólag Hilda életét is, aki azonban a regény végére egy olyan fejlődési útvonalat ír le, amely minden szenvedő álma. És amelynek a kulcsa a fodrászok kezében van: Emeld fel a fejed és nézz előre!…
És a harmadik szál főszereplője, a nyugdíjas Erzsi, aki a hetediken él. Ricsi fiából véreskezű maffiózó lesz. Erzsi meg végigkínlódja azt a pár pinteket – ahogy ő fogalmaz – támogatás nélkül, magányosan, kitaszítva, elfeledve.

Hogyan rezonált bennem a Rendes lányok csendben sírnak:

Mélyen. Nagyon, nagyon mélyen.
Hihetetlenül ismerősen csengenek az írónő szavai, képei, színei, történetei.
A lakótelep, a ruhák, a boltok és általunk is ismert termékeik, a szomszédok hangja és drámája, a házasságok koppanása, az anyák és nők dilemmái, és a csendben sírás.
Felénk is gyakran elhangzott a MICCÓNAK. Hihetetlenül mélyen belénk nyomta karmait a megfelelési kényszer. A soha nem vagyunk elegek, jók, megfelelők, úgy ahogy vagyunk, azzal együtt, amik vagyunk. Mert hát Istenem… Miccónak?
A kedvenc karakterem Hilda.
Aki nagymamájának köszönhetően – aki nem mellesleg soha nem mert hangosan sírni, még azt követően sem, hogy az oroszok végigmentek rajta, és meghalt benne a magzata – ki merte mondani a lényeget.
Amit az írónő Juli szájába adva, egy mondatban sűrűsít be a regény végére:
Emeld fel a fejed…
Hildának sikerült felemelnie. Hogy benne mi lehetett, azt csak a Jóisten tudja.
De a feje az fent volt.
Kedvenc idézeteim:
Mondtam anyának, hogy gyomlálás helyett menjünk el aerobikozni, vagy a tékából kölcsönözzünk ki nyolc romantikus filmet, és nézzük meg egy tepsi süteménnyel az ölünkben. Na persze. Anya hülyének néz, felelőtlennek, mert képes lennék a kertet gyomosan hagyni. A kertnek, a háznak, a lakásunknak mindig rendezettnek kell lennie. Mit szólnak a szomszédok, mit szólnak, ha meglátják a gazos kertet? Mikor elindulnánk valahová, anya még az ajtóból visszaszalad, és letörli a konyhapultot. Ha nem dudálna apám a parkolóból, még a nappaliban is felporszívózna. Mert mi van, ha valami történik velünk a nyaralás alatt, és a szomszédok meglátják a rendetlenséget? Hm? Na ugye? Mit szólnak majd? Ez pont olyan, mint hogy lyukas zoknira sohasem húzunk csizmát, nem indulunk útnak. A fehérneműszettnek is mindig passzolnia kell – színben, anyagban, mintában –, mert mi van, ha elüt az autó, bevisznek a mentősök, dől a vér mindenfelé, és mit szólnak majd, ha a zokni lyukas, a melltartó pedig nem passzol a bugyihoz? Hm? Na ugye? Mit szólnak? Miccónak? – nálunk ezt így mondják.

Megszoktuk, belefőttünk, mint béka a levesbe. Ha megfogsz egy békát, és forró vízzel teli fazékba teszed, akkor kiugrik rögtön, kapálózni kezd. De ha a langyos vízbe zárod a fazékba, és fokozatosan melegíted a vizet, akkor nem ellenkezik. Szépen lassan megfő anélkül, hogy protestálna. Hát így voltunk valahogy mi is. Voltak pillanatok, amikor el sem tudtuk képzelni, hogy jutottunk mi idáig.

Mintha a férjek, férfiak valamilyen mentális zavarral küszködnének, ami meggátolja őket abban, hogy reggelente tiszta inget és tiszta zoknit válasszanak. Mintha értelmi fogyatékosok lennének. Egyik oldalon ők a család fejei, a döntéshozók, ők azok, akik hozzák haza a pénzt, fontos munkájuk van, másrészt viszont kétségbeesve hívogatják az anyjukat és nővérüket, ha az asszony befeküdt a kórházba (…), és őket itt hagyta egyedül a lakásban.

Évekig emlékekből és a fantáziám alkotta jelenetekből éltem, csak ez maradt, nem volt más kapaszkodóm. A boldogtalanok trükkje ez, ami mindig beválik.

Az életben a legjobb tanácsot a fodrászok adják: emeld fel a fejed! Ennél nincs fontosabb!

Egyetlen dolog van, amit megtehetsz, ha egy férfi el akar hagyni. Segítesz neki csomagolni!

Az igaz barát megérzi, amikor szükség van rá. Jön, jelzi, hogy itt van, bármikor számíthatsz rá, majd megy is.

Kritizálni, pletykálni, megjegyzéseket tenni mindenki tud. De egy lépést hátrálni, és megvizsgálnia probléma gyökerét, segítő kezet nyújtani, azt már kevesen.

Csata Éva a Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

  Homokóra láncostól  

•   Vér és döntés   

•   Barnabás, a vigasztalás fia   

•   Láncok az időben   

•   Génjeimben a hiba

•  Génjeimben a hiba II   

•   Egy élettel tartozom

Előkészületben:

•   Bennem a létra

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ