A NEVEM LUCY BARTON#havinégykönyv

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2022. június 3.

Megosztom:

A NEVEM LUCY BARTON

#havinégykönyv

Imádok olvasni. Amióta az eszemet tudom, mindig olvastam. Hol egy, hol egyszerre több könyvet — amiből egy a fürdőben, egy másik a konyhában, egy harmadik a hátizsákomban, egy negyedik az ágyamban, illetve egy ötödik a kezemben volt éppen.
Vannak olyan történetek, amik annyira mélyre visznek magamban, hogy az elsődleges szükségletek kielégítésére való azonnali késztetés teljesen eltörpül mellettük. Így lesz hajnal, majd reggel — egy-egy olyan történettel a kezemben, ami képes megváltoztatni a világról alkotott képemet. Hiszen ezt teszi velünk az olvasás — elfogadtatja az elfogadhatatlant. Aminek ereje van felülírni mélyen benned azokat a dolgokat, amiknek a megoldásához egyetlen működő tényező az idő. És mégis mivel telne hatékonyabban és gyorsabban — mint az olvasással?
E heti ajánlásom
A könyv címe

A nevem Lucy Barton

Írója
Elisabeth Strout
Műfaja: fejlődésregény
Az íróról röviden: Elizabeth Strout Pulitzer-díjas amerikai író, novellista. A nevem Lucy Barton a negyedik, magyarul megjelent regénye, amelyet 2016-ban jelöltek a rangos Man Booker Prize-ra. Az anya- lány kapcsolat mélységeit kutató történet kitűnik a szerző érzékeny visszafogottságával, önsajnálattól és érzelgősségtől mentes stílusával, az elbeszélés sokatmondó csöndjeivel.

A könyv cselekményéről röviden:

A nevem Lucy Barton nem pusztán egy újabb regény a gyermekkori traumákról, hanem a szeretet és a teljekörű megbocsátás regénye. A cselekménynek a nyolcvanas évek New ​Yorkja ad helyet. Lucy Barton, harmincas éveit taposó gondoskodó anya és feleség, aki kilenc hétre kórházi kezelésre kényszerűl. Váratlanul megjelenik betegágya mellett édesanyja, akivel évek óta nem találkozott. Az öt nap, amit együtt töltenek egy valódi időutazás, amely fényt derít nyomasztó, traumákkal tűzdelt gyermekkorára, a család mélyszegénységére, a társadalmi elutasításra, amelyben éltek és a megvettettségre, amely mindennapjaik része volt. Mesélj Anya!… – kéri minduntalan Lucy a betegágyánál virrasztó édesanyját – aki ezzel a végre beszédes jelenléttel képes kimutatni lánya iránti, évtizedekig elfojtott szeretét. Mindeközben tanulságos női sorsok villannak fel előttünk. Hiszen saját traumáikról nem mernek beszélni, rettegve attól, hogy széttörik, elillan ez a harmatgyenge szál, amely végre összeköti őket ebben a kórházi szobában, anélkül, hogy bármi lényeges is elhangzana saját igazságaikról. A könyv rövid fejezetei gyakran ugrálnak az időben és térben, visszavezetnek a gyerekkorba és előreszaladnak, amikor Lucy írásai megjelennek és anyagi gondoktól mentes íróként éli életét. Csodálatos, tömör, igazi fejlődésregény anyákról és lányaikról, férj és feleség törékeny kapcsolatáról, a válás utáni újrakezdésről, szeretetről és önmagunk és a másik iránti megbocsátásról.

Hogyan rezonált bennem A nevem Lucy Barton:

Ebben a regényben sokkal több a kimondatlan, mint a kimondott dolog. A főszereplő Lucy Barton képtelen szembenézni a traumákkal, de ennek ellenére sokkal nagyobb szükségét érzi, mint eddig bármikor. Így nem tudjuk meg, hogy pontosan mi történt abban a rémséges garázsban, amelyben felnőtt. S, hogy kell-e tudnunk? Nem. Nem hiszem. Mert egyáltalán nem ez a lényeg. A könyv üzenete nem ebben rejlik, hanem abban, amivé lesz ezek ellenére Lucy. Akit gyermekként elkezdett érdekelni az olvasás – egyszerűen csak amiatt, mert az iskolában meleg van, otthon pedig nincs fűtés. A melegben van ideje írni és olvasni. Kiemelkedési lehetősége a könyvekkel való megismerkedésének, majd sziklaszilárd kapcsolatának köszönhető, amely élete végéig kitart, gyógyít, segít megérteni, megfogalmazni, megbocsátani, továbblépni.
Kedvenc idézeteim:
– Anya, amikor regényt írsz, újraírhatod, de amikor húsz évig együtt élsz valakivel, az maga a regény, és azt a regényt nem írhatod meg még egyszer másvalakivel!

A világ örökösen ítélkezik – valahogy el kell érnünk, hogy ne érezzük alábbvalónak magunkat másoknál.

Valószínű, hogy a többségünk így evickél át az életen, félig tudatosan, félig nem, és időnként olyan emlékek törnek rá, amelyek egyszerűen nem lehetnek igazak. De amikor más embereket látok magabiztosan sétálni a járdán, úgy, mintha hírből sem ismernék a rémületet, rá kell jönnöm: nem tudom, hogy érzik magukat mások. Az élet nagy része spekuláció.

Tehát az élet megy tovább, gondoltam. (Ma meg azt gondolom: Egy darabig megy tovább, aztán nem.)

Csata Éva a Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

  Homokóra láncostól  

•   Vér és döntés   

•   Barnabás, a vigasztalás fia   

•   Láncok az időben   

•   Génjeimben a hiba

•  Génjeimben a hiba II   

•   Egy élettel tartozom

Előkészületben:

•   Bennem a létra

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ