29 aug Egy élet, négyféle verzió – Paul Auster 4321 című regényéről
Egy élet, négyféle verzió – Paul Auster 4321 című regényéről
Négy párhuzamos élet, ugyanaz a főszereplő, kisebb-nagyobb eltérések – de vajon mitől alakulnak másképp ezek a sorsok, ha egyszer egy tőről fakadnak? Vajon a jellemünk az eleve adott, vagy pedig tényleg nagy szerepe van a külső hatásoknak? Ezzel kapcsolatban már nagyon sokan kifejtették a véleményüket, társadalmi és szociális kísérleteket is végeztek azzal kapcsolatban, hogy mi befolyásolja az ember életútját, tehetségét, jellemét, de még mindig nagyon sok az üres folt ezzel kapcsolatban. Ez a könyv felkavar és meg is nyugtat ezzel kapcsolatban. Minden életnek megvan a maga szerepe és létjogosultsága. Alakulhatott volna másképp, de így alakult. Kezdjünk valamit ezzel.
Paul Auster 4321 című regényének főszereplője Archibald Isaac Ferguson, egy orosz-lengyel zsidó származású amerikai fiú, a regény lapjain pedig négy párhuzamosan futó variácót kaphatunk az életéből. Minden fejezet egy-egy másik életúthoz kötődik felváltva, ezért talán az elején nehezen követhető, hogy éppen hol tartunk, egy idő után már meglesz a kedvenc verziónk és Fergusonunk, várjuk már, hogy vajon mi történik abban a forgatókönyvben. Mindegyik másképp alakul, mégis vannak közös pontok. Az egyik verzióban Ferguson édesapja meghal, egy másik alternatívában elhagyja őket, de van, ahol együtt vannak és látszólag boldogok. A főhősünk árnyalatnyi változtatásokkal éli meg ezt a négyfajta életet – talán Amy Schneiderman-nel, de lehet, hogy Brian Mischevski-vel folytat szexuális kapcsolatot először. Lehet, hogy a Columbiára jár, de az is lehet, hogy a Princetonra veszik fel, esetleg kosárlabda-riporter vagy filmkritikus lesz. Közben meg az olvasó folyamatosan pörgeti magában, hogy vajon mire volt szükség, hogy erre az útra lépjen? Vajon a másik életben is ott van ennek a történésnek a lehetősége, vagy pedig szükség volt ahhoz, hogy egy adott ponton máshogy alakuljanak a tőle független események?
Aki ezt a regényt olvassa, valószínűleg egy életre beleszeret New Yorkba. Auster ugyanis az egyik olyan szerző, aki nem titkolt módon áldozott a műveiben New York oltárán – méghozzá mindezt az egyik legizgalmasabb korban –, amikor a háborúellenesség meszülte a hippi korszakot, amikor végre megnyíltak a csapok a feketék jogait illetően is, amikor New York folyamatosan lángokban állt, akár szó szerint is, hiszen egyre többen mertek hangot adni annak, hogy lehetne másképp is élni, nem lenne muszáj „army dreamer” 1 -ekkel megtölteni az országot, lehetne akár szabadon is szeretni. Ebben nő fel Archie Ferguson, egy ingergazdag New York veszi körül, és nincs az az olvasó, akit ne szippantana be olvasás közben.
Mindamellett, hogy az olvasó megpróbálja kibogozni ezt a komplex művet, benne ezekkel az egy tőről fakadó történetekkel, egy igazán hiteles, és véleményem szerint párját ritkító felnövéstörténetet is kapunk egyúttal. Nőként számomra felülmúlhatatlan élmény volt ennyire részletekbe menően belesni egy fiú kamaszéveibe. Archie pedig lehetőséget kap arra, hogy igazán szabadon fedezze fel és találja meg önmagát, ebben viszont ott vannak a lehetséges buktatók is, amelyek talán kikerülhetőek lettek volna, de talán a történethez tartoznak, és megvan a maguk szerepe. Ilyen lehet például egy barát elvesztése, a nagy szerelmi csalódások, vagy pedig egy szexuális kizsákmányolás is. Ugyanakkor viszont a regény súlya nem a cselekményben történik, nagyon kirívó izgalmakra nem számíthatunk, hanem pontosan az élet, a felnövés, nem utolsó sorban pedig a társadalom egyénre gyakorolt hatása az, amit nagyon közelről szemlélhetünk, és így egyszerűen csak ámulni lehet az egyszerű életek bonyolultságán.
Auster azt állítja, hogy ez élete legnagyobb műve – és nem csak azért mert közel 800 oldalas, hanem mert éveken keresztül építette ezt a monstrumot. És bár egy interjúban 2 elmondja, hogy valójában nem saját magát szerette volna megírni, ennek ellenére nagyon sok a hasonlóság. Talán ez is egy verziója Paul Auster lehetséges életeinek.
Ebben a bizonyos interjúban elmondja, hogy valóban vannak olyan elemek a könyvben, ami az ő életéből indult el – az egyik például az, hogy szerinte a szeretet egy nagyon fontos tényező abban, hogy miként formálódik egy gyerek személyisége, a másik az anya-fiú kapcsolat, ami a négy élettörténetben mindig másképpen alakul, viszont mindenképpen meghatározó számára. A harmadik hasonlóság az apa hiánya, hiszen a szülei viszonylag hamar elváltak, a negyedik, amit említ, az pedig az egyik legmeghatározóbb emléke – 14 éves korában egy nyári táborban végignézte, ahogyan egy társát villámcsapás éri és meghal. Gyakorlatilag a véletlennek tudta be, hogy aznap nem ő veszett oda – ez a véletlen pedig gyakorlatilag az egész nagyregényt átszövi. A könyv írása közben ugyanakkor nagy változáson ment keresztül – 66 éves korában kezdte el írni, ennyi idős volt az apja is, amikor meghalt. Úgy fogalmazott, hogy miután átlépte ezt a határt, egy nagyon hátborzongató világban kezdett el élni, folyamatosan ott volt a hirtelen halál gondolata a fejében. Sajnos ugyanakkor az író utolsó éveit végigkísérte a halál – hiszen fiát és 10 hónapos unokáját is szinte egyszerre veszítette el túladagolás miatt.
Az ünnepelt szerző tehát okkal írt regényt a véletlenekről, a halálról, a sorsról. Emellett kibontakozik előttünk az író is – hiszen egyes verziókban Ferguson írással is foglalkozik. Dehát Auster írta – számára pedig nem titkolt cél az, hogy az írót is megírja, hogy beszéljen róla, hogy mit is jelent az alkotás, erre pedig igazán merész és sokszor abszurd helyzeteket teremt – akárcsak ebben a könyvben is. Viszont még mindig ez a leginkább olvasóbarát könyve – ezért a hossza ellenére is ezt ajánlom tőle kezdésnek.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
