15 perces város – megoldás egy élhetőbb jövőért?

A 15 perces város ötlete Carlos Moreno építésztől ered, amit aztán a gazdasági világfórum is felkarolt és elkezdett népszerűsíteni, de maga az alapötlet régebb is létezett. Sőt, ha egy település organikusan fejlődik, akkor valószínűleg megilletné ez a jelző. Még a kommunizmusban is figyelembe vettek ebből a koncepcióból bizonyos tulajdonságokat, amikor új negyedeket terveztek. A 15 perces város azt jelenti, hogy bármely városrészen is lakjunk, 15 percnyi séta vagy biciklizés alatt meg tudják közelíteni a legtöbb olyan dolgot, amire minden nap szükségünk van, legyen az óvoda, iskola, munkahely, bevásárlóközpont, piac, kórház, kulturális, kikapcsolódási vagy sportolási lehetőségek. Ez persze feltételez egy minél több szempontból változatos, könnyen közlekedhető, zöldövezetben gazdag városrendezést is. A városaink többnyire organikusan így kezdtek el fejlődni, egészen a 20. századig, amikor mindenféle okosabbnál okosabb várostervezéssel álltak elő, ugyanakkor ekkor hódított teret az autózás is, és majdnem mindent az autók után terveztek. Ennek a következménye, hogy jelenleg az autók elveszik az utcáinkat. A másik pedig a helytelen tervezés. Ezért is fontos a környezetvédelmi megközelítése ennek a koncepciónak, mivel a 15 perces város kevesebb autót eredményez, és ezek mind jó irányba viszik a világot. Ugyanakkor a tizenöt perces város nem azt jelenti, hogy be vagyunk zárva egy városrészbe, és innen nem mehetünk sehova. Sőt. A városrészek közötti közszállítás és összeköttetés nagyon is hatékonyan kellene hogy működjön. Vannak ennek az alapötletnek más, úgymond eltúlzott változatai, ilyen például a városrészek teljes bekamerázása, és a lakók monitorizálása, amivel nyilván én sem értek egyet. De említsünk meg pozitív példákat, ahol már elkezdődött ennek a koncepciónak az életbe léptetése — Párizs, Koppenhága és talán Valencia is ilyen. Shanghai és legalább ötven kínai nagyváros is bejelentette, hogy
igyekszik ezen a téren fejlődni.

Mi akadályozza leginkább, hogy egy ilyen terv létrejöjjön?

Valamit jól megtervezni nem könnyű, és átalakítani valamit, ami rosszul volt megtervezve, az még nehezebb. Egyrészt okos urbanistákra van szükség, másrészt pedig ügyes városvezetésre, hogy lemenedzselje a feladatot, és nemcsak a kivitelezőkkel, hanem a lakossággal is. Vannak dolgok, amiket megszoktunk, ilyen például a kényelmes autózás. Szokásokat megváltoztatni pedig nagyon nehéz, és lassan is megy, ugyanakkor kitartás kell, mert nem megy egyik napról a másikra maga a tervezés és az átalakítás sem. Ez egy olyan koncepció, amit folyamatosan szem előtt kell tartani, be kell tartani a szabályokat pontról pontra.

Mi az előnye, és esetleg a hátránya ennek a megoldásnak?

Az előnye mindenképpen az, hogy egy élhetőbb várost eredményez. Ahol töltjük a mindennapjainkat, a környezetünk, az jobb közérzetet nyújtson számunkra. Hatékonyabb lesz a mobilitás, a sétálás és a biciklizés által az egészségünk is javul, valamint az emberek közötti közvetlen kapcsolatok is gyakoribbá válnak. A kevesebb autó és a zöldebb környezet, mindez szerintem boldogabbá teszi az embert. Én igazából nem látok komoly hátrányt a 15 perces város koncepciójában, ez egy olyan elképzelés, ami jobbá teheti a városi életünket, és nem kell kompromisszumokat kötni benne. Persze nem feltétlenül lesz előnyös személygépkocsit tartani, viszont ha azt nézzük, jelenleg általában az autók az idejük 95 százalékában állnak leparkolva és foglalják a helyet. Ha pedig utazni szeretnénk, akkor lehet bérelni autót.

Romániában nemrég elfogadtak egy tervezetet, amely többek között a 15 perces város elképzelését is tartalmazza néhány nagyobb város szempontjából. Erről mit kell tudni?

Az első szakaszban a jogszabály hatályba lépésétől számított két éven belül néhány nagyvárosban — köztük Bukarestben, Kolozsvárott és Temesváron — létre kell hozni ezeket az övezeteket. A városi mobilitásról szóló másik törvénytervezetben szerepel a 15 perces város koncepció, ez a meglévő terek átalakításáról rendelkezik, azzal a céllal, hogy a városok környezetbarátabbak legyenek, igazodjanak az európai elvekhez és gyakorlatokhoz. A törvény konkrétan meghatározza a fenntartható és hatékony mobilitási rendszer feltételeit, hogy csökkentse a közlekedésből származó üvegházhatású gázok kibocsátását, növelje a közúti biztonságot a városokban, zöld és digitális megoldások alkalmazásával. A törvény 2026. január 1-jétől javasolja a fenntartható városi mobilitási tervek bevezetését.

Mi a helyzet nálunk általában, és esetleg a városodban, Marosvásárhelyen a tömegközlekedéssel és a kerékpár-kultúrával?

Szerintem javulóban van, de messze áll az ideálistól, vagy a hatékonytól. A közszállítás javulni látszik, de még mindig nem közlekedik elég busz, legalább kétszer ennyi kellene, és növelni kellene ezeknek a kiszámíthatóságát. Valamint valószínűleg nem ártana felülvizsgálni és felújítani az útvonalakat. A jegyvásárlást is hatékonyabbá kellene tenni. Én személy szerint az egy órán keresztül érvényes jegyeket tartom a leghatékonyabbnak. Sok városban így működik külföldön is, így lehetne például buszt váltani, és könnyebben eljutni A pontból B-be. Ugyanakkor hiányzik a példamutatás az elöljárók részéről, mind a tömegközlekedés, mind a biciklizés terén. Viszont nincsenek bicikliutak, kátyú vagy kanálisgödör van, amit ki kell kerülni, és a gyorsan közlekedő autóktól mindenki fél. Én nagyon tudom sajnálni a mozgássérülteket, ők vannak a legnagyobb hátrányban nálunk, közlekedésben a prioritás mindenhol a következő kellene hogy legyen: mozgássérült, gyalogos, biciklis vagy rolleres, közszállítás, és legvégül az autó.

Milyen számodra az ideális város?

Több városban éltem, de egyiket sem nevezném ideálisnak. Egy olyan város, ami tetszik, de nem éltem benne, az Valencia. Szerintem az ideális város az legyen tiszta, ne legyen szennyezett a levegő, legyen csendes, és könnyen meg lehessen találni nyugalmi zónákat, amikor erre van szükségünk, de amelyik közben pezseg is az élettől. Az ember egy társas lény, fontos neki a kapcsolattartás, ugyanakkor az ember kinti lény is, a természetben, zöldben érzi magát a legjobban. S azért kell járjunk feltöltődni ilyen helyekre, mert folyton merítjük magunkat sokszor a szűk betonfalak mögött. Ugyanakkor az is fontos, hogy a természetes ökoszisztémákat, az agrártájakat és a kulturális örökségeket megőrizzük. Sétálóutcák — ez talán az egyik alapköve az élhető városnak. Ez is azt jelenti, hogy emberek számára tervezik a várost. A bicikli pedig a leghatékonyabb környezetbarát eszköz. Kapcsolatot, interaktivitást teremet az emberek között, ugyanakkor gyors és kevés helyet foglal el. Manapság sokat hallunk az elektromos és az önvezető autókról, de ezek soha nem fogják megoldani a problémákat. Szerintem az ideális város olyan, mint sok kicsi falu. Az egyén kisebb közösségekbe szerveződve élt nagyon sok ideig, a közvetlen környezetében mindenkit ismert. Manapság, ha a munkánk gyakran meg is követeli, hogy sokat üljünk, legalább a város tegyen meg mindent annak érdekében, hogy minden másban érezzük jól magunkat. Azok a sikeres városok, amelyek a fiziológiai és pszichés szükségleteinket is ki tudják elégíteni. És nagyon fontos, hogy az ideális városvezetés meghallgatja és bevonja a lakosokat a döntéshozatalba és a városfejlesztésbe. Ehhez szükséges a jó kommunikáció és az informálás. Ideálisnak tartanám azt, hogy legyen egy digitális felület, ahol könnyen, átláthatóan lehetne ezekről információt szerezni.